Népszavás alkotók munkái is láthatók a III. Fotóművészeti Nemzeti Szalonban

Noha a fotográfia a valóságból indul ki – hisz a valóságot örökíti meg – a legszubjektívebb módokon képes azt átadni. Ezt tapasztalni a Műcsarnokban rendezett Utak és útkereszteződések – III. Fotóművészeti Nemzeti Szalon kiállításán, ahol több mint százötven fotográfus munkáit nézhetjük végig, melyek nemcsak tematikai sokszínűséget mutatnak, de más-más perspektívából, fénytörésben és színárnyalatban mutatják be a realitást, pontosabban annak egy szeletét. A Bán András és Kincses Károly által rendezett tárlat hét szekción vezet végig, az első, Dokumentarista poézis nevű teremben fotóriportokat és -esszéket láthatunk, melyek közt társadalomkritikus művek is szerepelnek, a képsorozatok olyan kurrens témákat érintenek, mint az elmagányosodás, a háborúk, a migráció és a környezetpusztítás.

Ilyés Zalán, lapunk egyik fotósának Mesmerizing Light című fekete-fehér sorozata például a nagyvárosnak a lélekre gyakorolt hatását mutatja be, ahogy a sötét, urbánus terekben az emberek alakzatokká, kontúrtalan jelenlétté változnak. A monokróm képeken a városban feltűnő, siető alakok arca elmosódik, összeolvad a térrel, mintha a lelkük is feloldódna a sötét terekben. Ilyés képei érzékletesen mutatják be ahogy a város ritmusában lassan eltűnik az emberek között a valódi kapcsolódás lehetősége. Szöllősi Mátyás író-fotográfus képein Kárpátalja tűnik fel, melynek szegényes helyzetét a 2022. február 24-én kirobbant orosz-ukrán háború tovább nehezítette. Mivel a régiót sok fiatal elhagyta, ezért számos, fogyatékossággal élő ember maradt egyedül, főleg a falvakban. Vannak, akik komoly betegséggel küszködnek, közülük sokan idősek, akiknek az öngondoskodás problémát jelent. Szöllősi barnás-zöldes árnyalatú képein régi házak belső tereiben látjuk a magányos alakokat, akiknek tekintete és gesztusai a helyzetükről árulkodnak.

A Szubjektív tekintet című részben a naplószerű fotózásra láthatunk példát: a Boróka 19 születésnapja című sorozatban Fejér Gábor tizenhét éven át, 2007 és 2025 között fotózta le kolléganője lányát minden egyes születésnapján – a személyes hangvételű fotókon nyomon követhetjük, ahogy a lány felcseperedik, kisgyerekből tinédzserré válik.

A Médiahatárok című szekcióban a konceptuális fotográfia kapja a fókuszt, olyan művek, melyeknél a koncepció, az előzetes gondolat gyakran fontosabb, mint az azt követő esztétikai megvalósítás módja. Deim Balázs Holt fény – Fekete négyzet című műve például nemcsak címében, de kinézetében is megidézi Kazimir Malevics 1915-ös Fekete négyzet című festményét: Deim alkotása azonban egy előhívott fénykép, melyet erős fény ért, ezáltal teljesen fekete lett.

Az Archaikus kamera részben olyan művek sorakoznak, melyek alkotói visszanyúlnak a fotográfia két évszázados múltjához, rekonstruálva az eredeti eljárásokat, de mai témákat mutatva be.

Az alkotó napjaink virtuális képdömpingjére reflektál, mely kaotikus és átláthatatlan látványt teremt, ám Gálos László a digitális aktokat visszahelyezi a materiális valóságba. A projekthez olyanokat keresett fel, akiknek a munkája kapcsolódik a testhez, a meztelenséghez, így vannak köztük aktmodellek, performansz- és táncművészek is. Arra kérte a résztvevőket, hogy minimum egy hónapon át minden nap készítsenek egy-egy aktszelfit, és küldjék át neki a képfájlokat. „Semmilyen egyéb instrukciót nem adtam: azon emberek testreprezentációjára és főleg annak befogadói átalakulására vagyok kíváncsi, akik munkájuk részeként tekintenek a meztelenségre – vagy legalábbis szembesülnek ilyen elvárással” – fogalmaz Gálos László. A beérkezett képekből aztán automatizált, másrészt saját ízlése szerint megszerkesztett montázsokat készített, melyeket a XIX. században használt nedves kollódiumos eljárással átalakított fotóműtárgyakká. „A létrejött képanyag vizuális kultúránk és ezen keresztül a meztelenséghez való viszonyunk átalakulásának hangulati dokumentációja” – fogalmaz a művész.