Színekkel elmesélt történetek

Manapság természetes, hogy a nyomtatott újságokban színes fotókat látunk – mondhatni hozzá szokott a szemünk. Ám a XX. század közepén az olvasók még csak ismerkedtek a színes képekkel, melyek újdonságként hatottak a fekete-fehér oldalak között. A Magnum Photos című kiállítás is ebbe a korszakba repít minket vissza, ráadásul a Magnum fotóügynökség fotósainak képein keresztül. A kiállítás helyszíne, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ pedig azért is fontos, mivel Robert Capa alapította 1947-ben a világhírű ügynökséget kollégáival, Henri Cartier-Bressonnal, David Seymourral és George Rodgerrel, másrészt Capa életművében is jelentős helyet foglalnak el a színes fotók.

– A múlt században, amikor a fotográfia jelentőssé vált, akkor összekapcsolódott a sajtóval, az írott történeteket kiegészítették a képek által megmutatott történetek. De kezdetben a komoly fotográfia még fekete-fehér volt, amikor pedig a színes fotográfia megjelent, még magazinokban kapott szerepet életstílussal és utazással kapcsolatos cikkeknél vagy új termékeket reklámoztak azokkal – mondta lapunknak Andréa Holzherr, a kiállítás kurátora, a Magnum Photos nemzetközi kulturális igazgatója. Hozzáteszi, ezek a képek megrendezettek voltak, olykor stúdióban fotózták azokat. Ám készültek olyan színes fotók is, melyek megmutatták, mi történik a nagyvilágban, ám a színes fotográfia ekkor még korlátokkal küzdött. Egyrészt drágább volt, több fényt igényelt és bonyolult volt előhívni, ezért kevésbé volt alkalmas gyorsan változó politikai események vagy haditudósítások dokumentálására. A színes képek viszont érzékletesen adták át a látványt, a részleteket és a hangulatot. A Magnum Photos kiállítás képei is ezt bizonyítják, a korabeli, színes fotók szinte „megszólalnak”, és a képeken a színek tényleges funkciót is kapnak.

– Azok a fotósok, akik ezen a tárlaton szerepelnek, mind ismerték Capát személyesen. George Rodger és David Seymour társalapítói voltak a Magnumnak, a többiek pedig szintén vele dolgoztak az ügynökség születésének kezdetén. Ezért is helyeztük el a kiállítás elején egy fotót, amelyen a Magnum Photos párizsi irodájában láthatjuk Capát a kollégáival – mondja a kurátor.

A tárlaton a színek a különféle országokról készült képeket élettel töltik meg. Werner Bischof svájci alkotó Japánról készült sorozatán láthatunk hófehér kimonót viselő hölgyet hátulról a díszes menyasszonyi frizurájával, ünnepségen részt vevő gyerekeket színes lufikkal és Tokió látképét néző, árnyékban várakozó férfiakat. George Rodger brit fotós képein a szudáni nuba népcsoport testfestett tagjai tűnnek fel, köztük ünnepi táncra készülő nők, izmos birkózok és fiatal harcosok, akik az esőidéző szertartás kezdetére várnak, – a fotós munkásságában Afrika több mint harminc éven át maradt központi téma.

A lettországi Rigában született, majd az Egyesült Államokba emigrált Philippe Halsmann képein a sztárvilág elevenedik meg: Grace Kelly amerikai színésznő az 1955-ös Oscar-gálára készült, zöld színű ruhájában, Elizabeth Taylor, ahogy a Life magazin számára pózol és Brigitte Bardot tizenhét évesen a párizsi lakásában. Halsmann az amerikai pályafutásának három évtizede alatt a század meghatározó művészeivel, sztárjaival, politikusaival és tudósaival került közvetlen kapcsolatba. És híres volt életkedvéről is: az 1950-es évek elejétől a portréfotózások végén arra kérte alanyait, hogy ugorjanak fel a kamera előtt. Mondani sem kell: a sztárok ekkor más arcukat mutatták meg, mint egy fogadáson, a vörös szőnyegen.