Az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatala (OFAC) is jóváhagyja a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) 56,15 százalékos tulajdonrészének MOL általi felvásárlását. Ezzel úgy tűnik, véget ér a több hónapos huzavona. Az évszázad magyar olajüzleteként, sőt a magyar gazdaságtörténet és a regionális energiapiac egyik legnagyobb tranzakciójaként beharangozott adásvétel nyomán a magyar olajtársaság igen fajsúlyos regionális szereplővé válik, jelentősen növeli térségbeli befolyását és piaci részesedését.
A NIS többségi tulajdonának átvétele az amerikai szankciók alá eső orosz Gazpromnyefttől több volt, mint gazdasági folyamat, és nem csak azért, mert a sikerhez egyszerre volt szükség a magyar, a szerb, az orosz és az amerikai fél jóváhagyására. A MOL kezdetben azért számított biztos befutónak, mert az Orbán-kormány mind a szerb, mind az orosz, mind az amerikai elnök bizalmát élvezte, ugyanakkor ez a kétes bizalom szült aggodalmat Európában, vetette fel azt a félelmet, hogy a magyar kézbe kerülő NIS lesz az orosz olaj európai trójai falova. Nem véletlenül akadtak meg a tárgyalások a magyar választások után. Most úgy tűnik, a MOL megkapta a bizalmat, lerázta magáról az Orbán-kormánynak köszönhető bélyeget. Igaz, nemrég, május végén még Aleksandar Vučić szerb elnök még azt mondta, nem biztos benne, hogy ki akar eladni, illetve ki mit ad el kinek, de a megállapodás nyélbeütése után Belgrád is már történelmi üzletről beszél. A szerb állam további 5 százaléknyi részvényt vásárol a NIS-ben, ami nagyobb befolyást biztosít Belgrád számára a stratégiai jelentőségű döntések meghozatalában, netalán megakadályozásában. Mindenki nyert, win-win helyzet állt elő. Magyar szempontból azonban ez több, mint üzleti siker – az orbáni kétes örökségtől való megszabadulás lehetőségének bizonyítéka is.