Napjaink magyar társadalma érzi az újrakezdés lehetőségét. Az egykor a szocialista berendezkedést leváltó és hatalomra került politikai és gazdasági csoportok mostanra „kifáradtak”, hiányzik belőlük az a tudás és erkölcs, amelyet korábban főként a bennük kezdeményező szerepet betöltő értelmiségiek biztosítottak. A társadalom többsége elutasította az egykori rendszerváltó pártok mindegyikét.
Elsősorban az anyagi helyzetével való elégedetlenség miatt lázadt fel, amit a hatalom élvezőinek látványos gazdagodása és kivagyi életstílusa egyre magasabbra szított. Ebből az általánossá vált elégedetlenségből táplálkozott az új politikai erő átfogó társadalmi mozgalommá válásának esélye, amit a gyűjtőpárttá szerveződött ellenzéknek innovatív és áldozatos munkával sikerült rendszerváltó politikai hatalommá tennie.
Sokan abban az illúzióban élnek, hogy holnaptól minden egy csapásra jobb lesz, de ez nem így van.
A mai Magyarország nehéz helyzetben van. Gyökeres modernizációs fordulatot kell végrehajtani, hogy az ország felzárkózhasson és hosszabb távon sikeres lehessen. Az ország gondjai azonban nem csak a versenyképesség hiányosságaiból származnak – azok csak következményei a kialakult helyzetnek. Az alapvető probléma az, hogy a társadalom nagyobbik fele a múlt fogságában él.
A történelem többször is hatalmas változásokat hozott, és látszólag minden átalakult. Ám a viharok elültével mindig kiderült, hogy a társadalom mélyében lényegében szinte minden ugyanúgy maradt. Az örvénylő változások nem alakítják át automatikusan a mélyben rejlő gazdasági-társadalmi és lelki állapotokat. A társadalom mentalitásának ősi időkből öröklött jellemzője, hogy mástól várta és várja sorsa jobbra fordítását - és ez a várakozás csak ront a helyzetén.
Az 1960-as években a Losonczi Ágnes által vezetett, Békés megyében végzett életmód vizsgálat egyik legdrámaibb felismerése volt, hogy az akkori, földrengésszerű átalakítások felemelkedési esélyeivel éppen a legrászorultabbak tudtak a legkevésbé élni. „A szocializmus elszállt a falu felett” – összegezte később egy sikeres faluszociográfia szerzője, Varga Dávid is.
A társadalom fejlődésében hosszabb távon nem a politikai törekvések a meghatározóak, hanem az alattuk folyó tömegélet, a mindennapok világának viszonyai - vélte Hajnal István. A nagy átalakítások csak akkor lehetnek eredményesek, ha a társadalom befogadja azokat. Felismeri bennük az új lehetőségeket, azonosul velük és képes őket megvalósítani. Ha ez a folyamat nem megy végbe, akkor a nagyszabású törekvések is csak a felszínt érintik, de a mindennapok világában szétporladnak, hatástalanokká válnak.
A történelmet minden szinten az adott körülmények, a társadalmi viszonyok és a változások egymásra gyakorolt kölcsönhatásai formálják, amelyek egyfajta történelmi-társadalmi mátrixot alkotnak. Az ennek a rendszernek a lokális erőterében létező viszonyok és élethelyzetek, értékrendszerek és kapcsolati hálók sajátos „transzformátorként” működnek, befogadják vagy fékezik a külső hatásokat, saját feltételeikhez igazítják azokat.
A rendszerváltást követő évtizedekben ezeket minden szinten áthatották a politikai érdekcsoportok hálózatai, amelyek mostanra már uralják az önkormányzatokat. Ezek biztosították a kormányzat tömegbázisát és ma is annak eszközei, még ha kaméleonként igyekeznek is alkalmazkodni az új viszonyokhoz. A hatalom csúcsán bekövetkezett változásokkal szemben azonban képesek rejtett ellensúlyt képezni, különféle módon védelmezni gazdasági-politikai hitbizományaikat, ezért a mielőbbi demokratikus választások végrehajtása nélkülözhetetlen része a rendszerváltás folyamatának.
A leváltott kormányzat milliós támogatói tábora a váratlan választási katasztrófa nyomán átmenetileg elcsendesedett, a sebeit nyalogatja. De ne legyen kétségünk – ha a többség által remélt változások nem következnek be, akkor újraélednek, és talán a Fidesz, talán más vezetésével újra támadásba lendülnek.
Igazi átalakulás csak akkor történhet, ha a hatalom új birtokosai az elkerülhetetlen politikai átalakítások után képessé válnak a társadalom minden rétegét elérő változtatásokra, a bennük rejlő belső energiák felszabadítására is. Ehhez nem elég jó intézkedéseket hozni – a társadalom gondolkodását és mentalitását is át kell alakítani. A felülről vezérelt, központosított állam eddig ezt nem tudta elérni. Csak egy alulról építkező, korszerű, a lehető legteljesebb önigazgatáson alapuló demokrácia teremthet valódi alternatívát a nemzet újjászületésére. A mostani hatalomváltás ennek előkészítőjévé is válhat, és akár egy jobb társadalom alapját is megteremtheti. Ez lehet az a demokrácia, amely a jövőben új távlatot adhat a magyar társadalom fejlődésének, új célokat a progresszió táborának.
Nem tudjuk még, hogy a mi „új elitünk” felismeri-e, hogy az ország versenyképességének és modernizációjának sikeréhez szükség van egy biztos társadalmi alappillérre is. Ennek része az általános biztonságot garantáló szociális háló, a valódi esélyegyenlőséget biztosító társadalmi-szocializációs rendszer. Hatalmas kihívás, hogy összhangot kell teremteni a gazdasági és a társadalmi célok között, békét, biztonságot és boldogulási esélyeket teremteni a legszegényebbeknek, legelesettebbeknek is. Ehhez nem elég a politikai szándék, társadalmi akarat és részvétel is kell.
A történelmi jelentőségű korszakváltás sikere sem feledtetheti, hogy a többség azonnali változásokat remél. Elsősorban a bűnösök és a törvények kijátszásával vagy azok segédletével vagyont szerzők elszámoltatását, aztán pedig a saját gondjai mielőbbi megoldását – ezekhez azonban sok idő kell.
Időre van szükség a valóságos helyzet feltárásához,, a törvénytelenségek orvoslásához, a demokrácia új rendszerének kiépítéséhez. Az ígért és elkerülhetetlen változások csak lassan hoznak olyan eredményeket, amelyek a társadalom mélyrétegeiben is érzékelhetővé válnak. Ahogy a tóba dobott kő verte hullámok csak lassan terjednek távolabbra, ehhez hasonló a központból vezérelt átalakítások haladása is.
Történelmi esély született arra, hogy a demokrácia újjáépítése és az elkerülhetetlen modernizáció sikeres lehessen, a nemzet újjászületéséhez vezessen, de mindehhez társadalmi támogatás, türelem és idő kell. Hogy hogyan tud élni az „új elit” a társadalom korlátlan felhatalmazásával, arra majd a jövő adja meg a választ.
A szerző társadalomkutató, nyugalmazott főiskolai tanár.