Fiatal magyarok állnak a téren, 1956. október 23-án, a Kossuth téren. És 1989. június 16-án a Hősök terén. Akik ebben a pillanatban, ebben a kegyelmi pillanatban a történelmet írják, akik a téren állnak, egyszerre néznek a szüleik, a nagyszüleik és a gyermekeik szemébe. Azt mondják a szüleik generációjának, hogy nemet mondanak azokra az évekre, évtizedekre, amelyek az ő életük kereteit adták. Bátor, és egyben naiv ígéretet tesznek a következő generációnak arra, hogy mostantól minden más lesz. Nem az ő hibájuk, hogy az ígéretük nem, vagy csak részben valósulhatott meg – jelentette ki Magyar Péter kedden, az Országgyűlés rendkívüli ülésén napirend előtt elmondott beszédében.
A miniszterelnök úgy folytatta: az 1956-os forradalom elbukott, az 1989-es rendszerváltás részben kudarcba fulladt.
– Nem egy emléknap dolga annak megértése, hogy miért történt mindez, de dolgunk annak megértése, hogy mit tanulhatunk tőlük, az akkori fiatal magyaroktól az utcán
– fogalmazott. Magyar Péter leszögezte, elődeikkel ellentétben ők nem szeretnék kisajátítani, birtokolni sem 1956, sem 1989 történetét. Ahogy nem szeretnék eldönteni, kik voltak az igazi '56-osok vagy az igazi rendszerváltók, és nem szeretnék utólag felosztani semelyik teret jobboldali vagy baloldali forradalmárokra. – Az egész nemzet napjai és terei voltak – hangsúlyozta.
A miniszterelnök kiemelte, a tanulságokat sem szeretnék megkerülni, azok pedig nehezek. – Megölni őket kevés volt. Ki akarták őket törölni a történelemből – idézte fel Nagy Imre és társai kivégzéséről. Hogy ez nem sikerült – folytatta – azért egy nemzet lehet hálás az özvegyeknek, családtagoknak, akik soha, egy percig sem adták fel a reményt, hogy ha igazságot talán nem is, de megnyugvást egy nap találhatnak a hőseik.
Magyar Péter ezután arról beszélt:
1989. június 16-a egy nemzet katarzisa volt, nemcsak Orbán Viktor történelmi beszéde miatt, amit „az elmúlt évtizedekben aprópénzre váltott”, és nemcsak Nagy Imre és mártírtársai miatt. Hanem például Szeles Erika, Mansfeld Péter, Angyal István és mások miatt.
A miniszterelnök beszédében azt kívánta, hogy ezt a sűrű, nehéz XX. századi történelmet, ami mögöttünk van, el tudjuk mesélni értően, érzően a gyermekeinknek és az utánunk jövő generációknak. Hogy tudják, kik voltak azok az emberek, akik előttünk jártak ezen az úton, akiknek a hazánkat és a szabadságunkat köszönhetjük.
– Bárcsak mindannyian fel tudnánk nőni ezeknek az embereknek az áldozathozatalához. Bárcsak mindannyian ellen tudnánk állni a kísértéseknek, hogy napi politikai tőkét kovácsoljunk a történetükből. Bárcsak szembe tudnánk nézni azzal a nehéz történelmi örökséggel, hogy hőseink bonyolult hősök, de a döntéseik egyszerűek voltak. A hazát választották a párt helyett, az önfeláldozást a megalkuvás helyett. Életüket adták a mi közös boldogságunkért, a szuverén, szabad Magyarországnak a jövőjéért – fogalmazott. Magyar Péter azt mondta, ha idén, az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján sikerül új lapot nyitnunk, megértenünk a ránk hagyott feladatot, akkor derűvel a szívünkben ülhetjük meg ezt az ünnepet. – Látjuk, hogy a magyar nemzet végül oda jutott, ahová az 1956-osok el akarták juttatni. Saját döntéséből a hazánk a szabad világ része lett. Lemosta magáról a diktatúra és megszállás gyalázatát, egy új lapot nyitott a történelemben – zárta beszédét a miniszterelnök.
Az Országgyűlés ülésének kezdetén a képviselők egyperces néma csenddel emlékeztek Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársai 1989-es újratemetésének napjára. Korábban a kormányfő, valamint Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés elnöke és Ruff Bálint, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a kormány több tagjának jelenlétében, katonai tiszteletadás mellett koszorút helyezett el az Új köztemető 301-es parcellájában.
