Bartók Béla 1907-ben írt, eddig ismeretlen kompozíciójára bukkant a Bősze Ádám Zenei Antikvárium – írja a Magyar Távirati Iroda (MTI).
A dokumentum egy spanyolországi árverésen került elő, ám hibás megjelöléssel, egyszerű zenei albumlapként, amelyet a magyarországi antikvárius 2024-ben vásárolt meg.
Amikor Magyarországra érkezett a kézirat, a zenei antikvárium elküldte azt a Bartók Archívum igazgatójának is, aki elindította a védési eljárást. Akkor döbbentek rá ugyanis, hogy ez nem zenei albumlap, hanem egy, a Bartók Béla és Geyer Stefi levelezésből hiányzó láncszem, egy kompozíció a Geyer Stefi által föladott dallamra - mondta el Bősze Ádám, a zenei antikvárium alapítója, tulajdonosa kedden az MTI-nek.
A kompozíciót az antikvárium azóta nem tárta a szélesebb nyilvánosság elé, ám Vikárius László, a budapesti Bartók Archívum vezetője szerint nem fér kétség az aláírás nélküli kézirat hitelességéhez, amely - véleménye szerint - a magyar kultúrörökség pótolhatatlan része.
Az alkalmi darabot Bartók Béla 1907. október 1-jén írta szerelme, Geyer Stefi hegedűművész egy levélben küldött kérdésére. Geyer szeptember 29-én egy dallamot küldött a zeneszerzőnek azzal a kérdéssel, hogy „ezt hogyan harmonizálná meg?”, ami tulajdonképpen annyit tesz, hogyan öltöztetné fel további hangokkal az önmagában álló melódiát.
Bartók Bela egyszerűen annyit írt a kézirat elejére, „Így ni!”, majd következett a mű, amelynek a tempómegjelölése Adagio molto, azaz nagyon lassan.
Az első sor alatt azonban ott a folytatás: con molto espressione, amoroso, tehát mély kifejezéssel, szerelmesen. Kétségtelen, hogy a fiatal komponista nem csupán egy választ, hanem egy zenei szerelmes levelet küldött Geyer Stefinek. Ezt bizonyítja az a négy, Bartók által külön megjelölt szakasz, amelyben az úgynevezett Geyer Stefi-motívum tűnik föl, ahogyan a művésznőnek dedikált korai hegedűversenyben; ez egy vezérdallam, amely szerelmi üzenetet is hordoz.
Bősze Ádám elmondta: amikor a Bartók Archívum - amely a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) filiáléja - látóterébe került a kézirat, jelezte vételi szándékát, ám ez végül piros lámpát kapott, így a kézirat jelenleg sorsára, vevőre vár.
A tervek között szerepel azonban, hogy a művet a nagyközönségnek is bemutassák egy zongoraművész közreműködésével.
