Az Országgyűlés elé került egy törvénytervezet a gyűlöletkeltő politikai plakátok betiltásáról. Nagyon időszerű, hogy végleg eltűnjenek a házfalakról és a közutak mellől ezek a hazugságokat közvetítő, agressziót keltő, közpénzmilliárdokat felemésztő, mondjuk így: iparművészeti alkotások.
2015-ben kezdődött a politikai óriásplakátok divatja. Szinte kikerülhetetlenek voltak, üzenetük a közömbösöket is elérte, mindenkinek megmutatta a kormánypárt által kijelölt ellenségeket. Először az úgynevezett migránsok kerültek a célkeresztbe. „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!” – szólították meg csendőrpertuval a zömükben afgán, szíriai menekülteket, akiknek egyébként akkor sem állt volna szándékukban a magyarok munkahelyeit elfoglalni, ha értették volna a figyelmeztetést, és képesek lettek volna megkülönböztetni a magyarok munkáját a nem magyarok számára is engedélyezettől. Világos volt, hogy ezeknek a figyelmeztetéseknek az igazi címzettjei a magyar szavazók, akik ebből megtudhatták, hogy a kormány hősiesen védi őket az országunkon minél gyorsabban áthaladni akaró menekültektől.
Nyilván a fideszes agytröszt is értesült róla, milyen magasra szökkent a funkcionális analfabéták aránya az iskolát úgy-ahogy elvégzettek között, így nem akarták őket összetett, feltételes mondatokkal zavarba hozni - ezért áttértek a főleg vizuális elemeket alkalmazó képeskönyv-technikára. Gúnyképek jelentek meg az ellenzéki politikusokról: Gyurcsányról, Márki-Zayról, Karácsonyról, hadd lássák a kedves szavazók, kik is az ő ellenségeik. Aztán Soros Györgyről az aláírással, hogy „ne ő nevessen a végén”. A szöveg értelmezhetetlen, a magyar embereknek – köztük fideszeseknek –, intézményeknek milliárdos támogatást nyújtó üzletember kárörvendő nevetése nemkülönben.
Ezzel a plakáttal átléptek egy határt: elkezdték használni a náci időszak zsidógúnyolásának vizuális eszköztárát. A magyar lakosság nem kis részében lappangó antiszemitizmust ébresztették fel és tették legitimmé a saját körükben. Amikor a 2026-os választások előtt az ellenségeket főleg a határokon kívül találták meg, a plakátokon megjelenő Zelenszkij-ábrázolás ugyanezt a húrt pendítette meg. És aki esetleg még ebből sem értett volna, azoknak megmagyarázták a kormányhű média emberei, hogy az ukrán elnök „egy őrült zsidó”, aki saját népét viszi a mészárszékre. Hadd értsék meg a szélsőjobboldalon álló szavazók is, kik ellen harcol a magyarországi kormánypárt.
A magyar miniszterelnök elég korán megadta a hangot a 2026-os választásokhoz: 2025. március 15-i ünnepi beszédében. Ekkor hangzott el az „átteleltek a poloskák”, és a felszólítás a húsvéti nagytakarításra. Néhány ornitológiai hasonlattal kitért az uniós politikusokra is, de fő célpontja a káros, visszataszító rovarokként azonosított hazai ellenzék volt. Ezt követte egy videó, amelyben a magyar kormányfő saját kezével söpri össze és távolítja el egy lakásból, értsük jól: a magyar hazából az ellenzéki poloskákat. Ezzel a szimbolikus gesztussal dehumanizálta az ellenzék képviselőit, a rájuk szavazókat, és legitimálta az ellenük folytatott brutális harcot. Megérkeztünk a gyűlöletbeszéd legtisztább formájához, aki nem hiszi, olvasgassa Victor Klemperer elemzéseit.
Ezeknek a gyűlölettirádáknak két célja van, az egyik a saját tábor megerősítése, bátorítása: mi vagyunk az erősek, mit erősek, legyőzhetetlenek! Mi vagyunk a „pörölye világnak”, tőlünk rettegnek az európai vezetők és hazai zsoldosaik. A másik cél az ellenségként definiált politikai ellenoldal megfélemlítése: ha fel mertek lépni ellenünk, kisöprünk még az országból is, megsemmisítünk, eltaposunk benneteket.
Ha egyszer majd monográfiát ír egy szakember az Orbán-korszak gyűlöletbeszédéről, példáinak jó részét nyilván az Országgyűlés volt elnökének megszólalásaiból fogja meríteni. Csak egyet idézek most tőle – közös szülővárosunk, Pápa televíziójában hangzott el –:„ilyen minőségtelen ellenzéke még nem volt ennek az országnak, a jóérzésű magyar embereknek elege van belőlük”. Az egyedi szóalkotású minőségtelen jelzőtől eltekintve is kemény mondat ez. Kitaszítja a tisztességes emberek köréből az ellenzékieket és a feléjük hajló polgártársainkat. Most talán úgy gondolja Kövér, a „jóérzésű emberek” veszítették el a választásokat? De hagyjuk is, alig érdekelhet még valakit is a magyarországi gyűlöletkeltésnek ez a rossz emlékű figurája.
A parlamenti stílus eldurvulása legitimálta a fideszes időkben a kormánymédia embereinek megnyilvánulásait, ez pedig a közösségi média megmondóembereinek alpári gonoszkodásait. Az ukránok elleni gyűlölködés fő forrása az úgynevezett közmédia volt, ahol hírek gyanánt olvasták be magyarra fordítva az orosz hazugságkampány szövegeit, csak a szokásos bevezetés, a „Govorit Moszkva” hiányzott az élükről.
A gyűlöletbeszéd meghatározása egyébként nem könnyű. Elkerüléséhez nem lenne elégséges, ha listáznánk és betiltanánk a szótárak durva és trágár minősítésű szavait. Az embertelenség, a másikat semmibe vevő elbizakodottság néha látszólag kulturált formát ölt. Számomra az elmúlt évek leggonoszabb, legaljasabb gyűlölködése a református püspök, Balog Zoltán ajkát hagyta el 2024. június 11-én a 777 keresztény fórumnak adott nyilatkozatában.
Azt kérdezték tőle, hogy a Kónya Endrének kért államfői kegyelem esetében gondolt-e az áldozatokra, azokra a fiúkra, akiket Kónya főnöke megerőszakolt. Egyikük – tette hozzá a kérdező – 2016-ban nem bírta tovább a szenvedést, és vonat elé vetette magát. Nem, válaszolta Balog a beszélgetés 22-ik percében, erre nem gondolt, hiszen „túl voltunk már a történeten”. Balogot mint lelkészt – csak jelzem, ez a szó a „lélek”-ből származik – nem érdekelte a fiatalok szenvedése és egyikük szörnyű halála, ő csak azon iparkodott, hogy a főnöke bűncselekményét eltussolni igyekvő Kónyát megmentse a maradék kilenc hónap házi őrizettől.
Miközben a fiúknak szóló együttérzés látszatával sem fárasztotta magát, hosszan siránkozott azon, hogy az ügy következtében Novák Katalinnak le kellett mondania államfői posztjáról, márpedig ez szerinte „nagy veszteség a nemzetnek”. Gondoljunk csak bele, ez a minden erkölcsiség és együttérzés híján levő ember két évig töltötte be a második legnagyobb magyarországi keresztény egyház főpásztorának tisztségét! Szolgálta minden morális és ízlésbeli gátlás nélkül a Fideszt és annak urait, Orbánt és Kövért. Balog e rövid idő alatt többet ártott Kölcsey, Arany, Ady egyházának, mint az ellenreformáció és a Habsburgok együttesen. Ezrek léptek ki a MRE-ből Balog erkölcstelensége miatti tiltakozásként – köztük magam is –, de ez sem Balogot, sem az őt támogató Zsinatot nem zavarta.
A NER pusztítása nemcsak az oktatás, az egészségügy nagy rendszereire terjedt ki, nem kizárólag közös tereket silányított el, értékes épületeket rontott le, hanem az emberek közti viszonyokat is rombolta, mégpedig nehezen helyreállítható módon. A magát keresztényinek beállító kormány és holdudvara gyűlöletet szított emberek és csoportok között, a közpénz milliárdjait költötte verbális és képes rágalmazásra, uszításra. Próbáljunk meg most már kikeveredni ebből a csapdából. Azonosítsuk a gyűlöletbeszéd verbális és képi elemeit, és kerüljük el őket. Ne gondoljunk egymásra ellenségként. Az emberséges gondolkodás magával hozza a kulturált beszédet is.
A szerző nyelvész.