Meséljenek a pálya kezdeteiről. Miként indult, volt-e meghatározó momentuma?
Vető Orsolya Lia: Meghatározó momentum nálam mindig az, hogy a környező ingerekre, érzetekre támaszkodva inspirálódom. Ilyen a természetben levés, de a festék önalakító képessége, sajátos viselkedése is. A festőművész szakon töltött egyetemi évek, illetve a képzőművészeti doktori képzés során egy felszabadult közegben mélyedhettem el abban az alkotói folyamatban, amely azóta is organikusan formálódik. A festészet tapasztalati úton való kutatása világította meg számomra, hogy egy olyan jelentéktelennek tűnő gyermekkori élmény is, mint a sárleveskészítés, összefügg a festészeti érdeklődésemmel, ami a festék önalakító képességére, az anyag viselkedésére fókuszál. Ez jellemzi a mostani kiállítást is.
Vidra Réka: Az élményanyag, ami összegyűlik egy ember élete során, egészében szükséges ahhoz, hogy egy pálya elinduljon.
Ismerték korábbról egymás munkásságát?
Vető Orsolya Lia: Évfolyamtársak voltunk a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Később is követtük a másik pályájának alakulását. Szakmai platformokon időnként beszélgettünk. Sőt, még egy művem is van Rékától egy korábbi sorozatából.
Volt közös koncepció, ami alapján készültek a tárlatra, vagy a már meglévő munkáikban volt eleve valami közös?
Vidra Réka: Igen, volt egy közös koncepció, amit a kurátorunk, Meggyesházi Éda indított el. Ennek központi eleme a kilencvenes években felfedezett dél-franciaországi Chauvet-barlang, illetve az azt bemutató, 2015-ben megnyitott másolat-barlang volt.
Vető Orsolya Lia: Rékával mindkettőnket foglalkoztat az általunk használt anyagok illúziókeltő képessége és átlényegítése, ami Éda koncepciójára is rímelt. A meglévő munkáinkban volt valami hasonlóság, ami indokolta ennek a páros tárlatnak a létrehozását. De nem is a hasonlóság a lényeg, hanem hogy együtt jól működjenek a művek.
(Itt kapcsolódik be a beszélgetésbe Meggyesházi Éda – a szerk.)
Meggyesházi Éda: Orsival sokat dolgoztunk együtt korábban. Réka alkotásaival a Hegyvidék Galériában találkoztam. Alapvetően szoktam látványtervet készíteni minden kiállításomhoz, de itt egy sokkal organikusabb kiállításépítési megközelítést használtunk. Arra is kíváncsi voltam, hogyan hatnak egymásra Orsi és Réka munkái. Amikor feltettük a munkákat, látszott, hogy Réka gyapjúból készült „cseppkövei” mennyire mást emelnek ki Orsi képeiből, és fordítva is. Nagyon szép dialógus épül ki a két művész munkája között, puhasággal hatnak egymásra, miközben megőrzik eredeti karakterüket is.
Miért pont a Liget Galéria piciny terében állítanak ki?
Vető Orsolya Lia: Éda, a galéria vezetője hívott meg minket. A tér adottságait jól ki tudtuk használni: az utcafronti ablakon betekintve mintha egy megkomponált jelenetet látna a néző, belépve viszont egy immerzív, taktilis ingerekkel felruházott installáció veszi körbe.
Vidra Réka: A tér kicsinységéből adódó otthonosság is arra késztetett, hogy itt állítsunk ki. Kívülről nézve ugyanakkor akár egy múzeumi diorámaként is értelmezhető az installáció, utalva a kiállítás koncepciójára és a már említett barlangmásolatra.
Milyen volt a Meggyesházi Édával való munkafolyamat?
Vidra Réka: Nagyon jó. Szuper volt a műtermi munka magányából kimozdulni, összegyűlni és megosztani egymással a gondolatainkat.
Vető Orsolya Lia: Éda gyakran társít egy kultúrtörténeti-antropológiai elemekkel tűzdelt fikciós kerettörténetet az általa rendezett kiállításokhoz. Izgalmas volt most közösen felépíteni ezt az alternatív világot, egyfajta barlangszimulációt. Mindez valójában korábbi munkáink felvetéseinek finomhangolásaként működött.
Együtt választották ki a címet, ami átvétel Werner Herzog 2010-es dokumentumfilmjéből?
Meggyesházi Éda: Gondolkoztunk más címen is, de végül a Cave of forgotten dreams lett, amit még munkacímként találtam ki, de aztán megszerettük. A dokumentumfilm nagyon szépen beszél a dél-franciaországi Chauvet-barlangról és az emberi létezésről, saját emberi múltunkról. A kiállítás nem egy valóságos replika, hanem az eredeti barlangot szerettük volna megközelíthetőbbé tenni. Ez a barlang egyfajta közös emlékezetként is értelmezhető.
Vető Orsolya Lia: A kiállítás nemcsak formailag hasonlít egy barlangra. Egyfajta kollektív tudást idéz, amely mégsem ragadható meg, nem domináns, inkább fragmentumok, érzettöredékek formájában van jelen.
Vidra Réka: A címet talán „Elfeledett álmok barlangjának” fordíthatnánk. Ez a szókapcsolat számomra nagyon kifejező, megjeleníti azokat az ismerős, de tünékeny érzeteket, amelyek talán az emberi létezés legősibb rétegeihez kapcsolnak.
Mit láthatunk önöktől?
Vető Orsolya Lia: Tőlem két munkát, amelyek egy közös installációt képeznek. Az egyiken a festészeti motívumaimat egy kicsit felsorakoztatom, mint a barlangrajzoknál. A másik nem egy hagyományos hordozón van, hanem a szabadesést követve „lefolyik”.
Orsolya, meséljen a Grotto Skin című akrilvásznáról!
Vető Orsolya Lia: Ez egy új munkám, amely az installálási módját tekintve nem az építészeti tér adottságaihoz idomul, hanem a vászon természetes esése és lágy karaktere által az organikus minőséget emeli ki. A felületén látható, élőlényszerű festői nyomok egyszerre idézik meg a mozgást és annak lenyomatát. Egy mesterséges anyag tolmácsolásában jelenik meg egy olyan vitalitás, amely akár ősi időkig is visszavezethető.
Réka, öntől egy teljes sorozatot látunk Dripstone dreams címmel. Mit mondana el róla?
Vidra Réka: Ez a sorozat gyapjúból készült objektekből és kisplasztikákból áll össze installációkká, némelyikben megjelenik agyag és kerámia is. Orsi munkáihoz hasonlóan ezek is kifejezetten erre a kiállításra készültek. A nyersen nemezelt gyapjú textúrája emlékeztethet a cseppkövek formáira, megjelenésére – a cseppkövek maguk is sokszor egészen légiesek és textilszerűek. A gyapjúnak pedig van egy erőteljes természetes illata, ami egy további dimenziót hoz a térbe, talán segítve az elfeledett álmokra való visszaemlékezést.
Infó: Vető Orsolya Lia és Vidra Réka: Cave of forgotten dreams. Kurátor: Meggyesházi Éda. Liget Galéria (Budapest XIV., Ajtósi Dürer sor 5.), megtekinthető: július 24-ig
Névjegy
Vető Orsolya Lia a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán tanult. Elvégezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem művészettörténet szakát is, majd a Pécsi Tudományegyetemen doktorált. Absztrakt, organikus művészetét élénk, erőteljes színvilág és lüktető formák jellemzik.
Vidra Réka a Magyar Képzőművészeti Egyetemen grafikusművészként végzett, az utóbbi években elsősorban textillel dolgozik. Munkáival igyekszik közel kerülni a természethez. Erről vall a gyapjú, munkáinak fő alapanyaga is.
Meggyesházi Éda a Liget Galéria vezetője és független kurátor. A University of Bedfordshire School of Media Art and Design elvégzése után a Szegedi Tudományegyetemen diplomázott vizuális kultúratudományból.
