Napjainkban a hallásrehabilitáció – hallókészülékektől a cochleáris implantátumokig – már nemcsak hangokat ad vissza, hanem lehetőséget teremt egy teljesebb, aktívabb életre.
Mikor gyanakodjunk hallásproblémára?
– Ha naponta többször vissza kell kérdeznünk, nem értjük jól a kollégát, a tévét vagy a rádiót túl hangosan hallgatjuk, és a beszédmegértés zajos környezetben különösen romlik, ne halogassuk szakember felkeresését – hangsúlyozta lapunknak Várhelyi Krisztina, az Otonet Maros hallásközpont audiológusa.. A leggyakoribb okok közül kiemelhetjük a korral járó halláscsökkenést, a zajártalmat, a magas vérnyomást, a cukorbetegséget a vírusfertőzéseket, bizonyos gyógyszereket (antibiotikumok, kemoterápia), a genetikai tényezőket, illetve egyéb kóroki tényezőket, például középfülgyulladásokat, otoszklerózist vagy a Menière-betegséget.
Az audiogram görbéje és az anamnézis alapján sokszor már a vizsgálatkor sejthető a diagnózis – tudtuk meg Krisztinától. Zajártalomnál például jellegzetes a magas hangok meredek esése.
Az újszülöttkori hallásszűrés ma már rutinszerű Magyarországon, de a probléma nem kizárólag veleszületett lehet. Figyelmeztető jel, ha a baba nem fordul a hang irányába, nem reagál a saját nevére, vagy ha később visszahúzódva, csendesen játszik, a saját világában él. A két éves kor vízválasztó a kisgyermekek beszédfejlődése szempontjából, így ha ekkor tapasztaljuk először a nehézségeket, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni.
– A védőnők és a gyermekorvosok ma már nagyon jól kiszűrik ezeket a nehézségeket. Minél korábban kap rehabilitációt a gyermek, annál közelebb kerülhet a normális beszédfejlődéshez és a teljes beilleszkedéshez – hangsúlyozta Dimák Balázs, a SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Fül-orr-gégészeti és Fej-nyaksebészeti Klinikájának mérnök-háttérrel dolgozó cochleáris implantátum-beállító szakembere.
Megszokás az alapja
A hallókészülékek a rehabilitáció legelterjedtebb eszközei. Ma már a piacon rengeteg fül mögötti modell található, előnyük, hogy alig láthatók, Bluetooth-on keresztül kapcsolódnak telefonhoz, tévéhez, továbbá applikációval állíthatók különböző halláskörnyezetekre, mint például zárt helyiségek, étterem, szél vagy zaj. Saját tapasztalatom alapján is elmondhatom, hogy igen hasznosak tudnak lenni, és ugyanúgy lehet velük tévézni is, mintha nem lennék hallássérült. Két hét a próbaidőszak, mikor is az érintett hazaviheti és kipróbálhatja az eszközt különböző szituációkban. Azonban többen is tapasztaljuk, hogy érdemes lenne kitolni ezt az időszakot, mert egy készülék kipróbálására ez sok esetben kevés.
Idősebbeknél viszont gyakori a 6–10 év késlekedés a hallókészülék beszerzésénél. Egyik oldalról érthető, hogy más hallásélményt ad egy készülék, mint a természetes hallás, és ezt többen nehezen tudják megszokni. Másrészt viszont ez nem előnyös, hiszen nélküle számos tevékenységből, társas helyzetből esnek ki ezáltal. A gyerekek általában hamarabb elfogadják az eszközt. Boldogok, hogy integrálódhatnak vele a közösségbe, és visszakapnak sok tevékenységet. A hallókészülék egyféle ékszerként is felfogható: több halláscentrumban ki is dekorálják a gyerekeknek, például apró matricákat ragasztanak rá.
– Amikor végre megkapják, sokan azt hiszik, rögtön tökéletes lesz a beszédértésük. Az agy viszont az évek alatt elszokott a megfelelő ingerektől, emiatt rendszeres használat, türelem és kontroll kell a fejlődéshez – emelte ki Várhelyi Krisztina. A megfelelő rehabilitáció nélkülözése esetén romló beszédértéssel, egyensúlyzavarral, elszigetelődéssel, depresszióval és demenciával lehet számolni.
Cochleáris implantátum – amikor a hallókészülék már nem elég
Súlyos mértékű, vagy teljes hallásvesztésnél, illetve hallásmaradvány esetén is a cochleáris implantátum (CI) a megoldás, amely egy beszédprocesszoron elhelyezett külső mikrofonnal digitalizálja a hangot. Ez mágnessel kapcsolódik egy fejbőr alá beültettet implantátumhoz, és egy belső elektródasor (12–22 elektróda) közvetlenül a hallóideg végződéseket stimulálja, hogy aztán az agy leképezze és hangélménnyé dolgozza át az elektromos jeleket.
A hallásvesztéssel született babák ideális esetben 12–18 hónapos kor előtt kapják meg a cochleáris implantátumukat, amelyet az ország 4 pontján végeznek: Budapesten, Szegeden, Pécsett és Debrecenben. A beültetett implantos személy a későbbiekben is utógondozást igényel, aminek keretében bizonyos időközönként vissza kell járnia a gondozó intézménybe állításra is.
A készülék beállítása során a mérnök elektromos ingerek hatására indukált pszichofizikai értékekből tud következtetni a beteg aktuális hallásállapotára, így ennek fényében tud állítani az implantátum működésén, hangzásán. Az együttműködés a szakember és az érintett között itt is meghatározó, hiszen a végső döntést mindig az egyén mondja ki a szubjektív élménye, visszajelzése alapján.
– Az egyes értékek havonta is változhatnak az első egy-másfél évben, ezért kezdetben javasoljuk a havi kontrollt – teszi hozzá Dimák Balázs.
– Implantátummal a hallás megtanulása hasonló lehet, mint egy idegen nyelv elsajátítása. Gyerekeknél a nagyobb agyi plaszticitás miatt ez gyorsabb. Ha van maradványhallás vagy hallókészülék a másik oldalon, sokkal nehezebb az agynak összehangolni a két „nyelvet”. Felső légúti fertőzések idején a vezetőközeg aktuális állapota befolyásolhatja az elektródák paramétereit is, melynek fényében szintén más értékekkel érdemes kalkulálni – jegyzi meg a mérnök.
Komplex rehabilitáció a siker kulcsa
Sem eszköz, sem műtét nem elég önmagában. Szükség van emellett egyénre szabott hallástréningre, logopédiai fejlesztésekre, pszichológiai támogatásra, valamint családi és közösségi bevonásra is.
– A beállítás szempontjából is kedvező lehet, ha a szurdopedagógus és a család együtt jön beállításra – így rendszerben látom a fejlődést – mondja Balázs. – Gyermekeknél figyeljük a szülők beszámolóit: hogyan reagál például a kutyaugatásra, csörömpölésre? Én is tesztelgetek ilyenkor, hogy egybeesnek-e a tapasztalataink.
A mérnök szerint meghatározó a folyamat ideje alatt – többek között – a személyes motiváció is. Ezért kérdezi meg mindig állítás elején, „hogy vannak?” – A kérdés, bár közhelyesnek tűnhet elsőre, mégis fontos, hogy Balázs már tudja, milyen kontextusban érdemes kezelni az érintettet a továbbiakban. Ha valaki „csak a feleség” nyomására jön, és nincs saját, belső motivációja, hogy ő maga is küzdjön saját magáért és a hallásáért akkor nagyon nehéz és lassú lehet a folyamat – tudtuk meg az állítást végző szakembertől. Az implantátum emellett óriási technológiai vívmány is, hiszen a belsőfül-eredetű halláscsökkenéssel élők ennek segítségével hallhatnak, és integrálódhatnak a mindennapi életbe is.
A rehabilitációnak természetesen egyik legmeghatározóbb eleme a szakemberrel történő együttműködés, amely során a készülékek beállítása történik, az illető hallásállapotához és szubjektív érzéséhez igazítva. Ennek alkalmával mind Krisztina, mind Balázs részesei lehettek megható pillanatoknak:
Az audiológus számára a legmeghatóbb pillanat egy 30 éves fiatalember esete volt, aki egész életében nem tudott telefonálni, és amikor először hallotta meg édesanyja hangját bluetooth-os hallókészülékével – „mindhárman sírtunk” – mesélte.
Balázs e szavakkal emlékezett vissza: „Varázslatos pillanat, amikor egy csecsemő először hallja a saját hangját, kitágul a pupillája, majd elkezdi próbálgatni”.
