Ami részben igaz, ám a képek absztrakcióba hajlanak, a törzsek helyett láthatunk akár egyenes vonalakat, a kivágott fák helyett köröket. A művész absztrakt festőnek vallja magát, noha a valóságból indul ki, abból inspirálódik. – A mostani kiállításom fő témája a fény, annak a megjelenítése, ahogy bejárja a különböző tereket, legyen az természeti táj vagy zárt tér – mondja Esse Bánki.
A képek előtt állva önkéntelenül is asszociálni kezdünk. Az erdőt ábrázoló festményen a fák mögül kiáradó fényt értelmezhetjük úgy, mint valami jobbnak, szebbnek az eljövetelét, hisz a kiutat jelző sugarak egy fényes helyre vezetnek. Ezzel szemben más képeken kivágott farönköket látunk egymáson, melyek az elmúlást jelzik. De találunk olyan képeket is, melyeken a művész az élő és holt fákat egymásra montírozta, így jelképezve a fák életútját, vagy tágabb értelemben egy élőlényét.
– Úgy érzem, az ember életútja meghatározott keretek között halad, és ettől eltérni csak minimálisan lehet. A képeimen is vannak olyan fák, amiket megjelöltek, hogy kivágják azokat. Az ember élete is ilyen, eleve elrendelt – véli a művész, aki a covid időszakában kezdett levágott fákat ábrázoló képeket festeni, mert akkor érezte, hogy az ember helyzete korlátok közé tud szorulni, amit egy tőle független esemény idézhet elő. – Az élettér akkor leszűkült, de mi, a párommal sokat jártunk el túrázni, ami nagyon megfogott, így gondoltam, megfestem a témát. A képeken viszont nem a táj szépségét akartam visszaadni, hanem a látványnak az érzetét, az esszenciáját. Ha a képeimet nézve elvonatkoztatok, akkor csak vonalakat és színeket látok. Amúgy is absztraktnak gondolom ezeket a műveket – mondja Esse Bánki. A legújabb képein pedig ténylegesen a napfénnyel „festett” a cinaotípia nevű fotográfiai eljárással. Ehhez valódi farönköket tett egy speciális kémiai bevonattal ellátott felületre, mely a nap hatására ciánkék színű lenyomatot hozott létre, melyre olajjal ráfestett.
– Már az egyetem óta absztrakt festőnek gondolom magam, és igazából nekem az absztrakció mindig egy valós látványból bonatkozott ki. És hát, mi az, ami alkotáskor az ember közvetlen környezetében van? Maga a műterem, így ez volt az első témám – mondja az alkotó, aki akkor sem arra törekedett, hogy a konkrét helyszínt ábrázolja, hanem hogy olyan érzetet keltsen a befogadóban, amitől felidéződnek benne e térrel kapcsolatos emlékei. – Egy ilyen tér bennem felerősíti az alkotói magányt, amibe ha az ember belekerül, akkor nagyon elmélyülten tud dolgozni, és át tudja adni az érzéseit a formákban, színekben.
Infó: Esse Bánki Ákos: Fénykonstrukciók. Kurátor: Borsos Mihály. Art Salon Társalgó Galéria. Megtekinthető: július 17-ig
