kánikula;Alaptörvény-módosítás;kormányinfó;Magyar Péter;Hankó Balázs;

Heti abszurd: Ria, ria, havaria

Kellett Magyar Péternek kinyitni a társadalmi egyeztetés Pandóra-szelencéjét! Most ő is megtudhatja, milyen az, amikor emberek úgy kommentelnek, hogy még a címet se nézik meg, nemhogy elolvasnák a javaslatot. 

Az alaptörvény 17. módosításával kapcsolatban lapzártánkig több mint 13 ezer üzenet és javaslat érkezett, melyeket most „monitoroznak”, majd közzétesznek belőlük egy összesítést. Csattoghat a ChatGPT, legalábbis reméljük, hogy nem emberi erőforrást égetnek el erre, amikor amúgy se nagyon lehet dolgozni már ilyen kánikulában, miközben épp felénk tart a rettegett hőkupola.

A csütörtöki „kormányinfón” az országos tiszti főorvos és a Védelmi Igazgatási Hivatal főigazgatója mellett Magyar Péter is hosszasan magyarázta a teendőinket és a felelősségünket: a hétvégi tömegrendezvényeken szükséges elővigyázatosságon át a vasúti sínek felforrósodásáig, a kötelező pihenőidőtől a védőital biztosításáig mindenről is beszélt. Kérte a vízhiánnyal küzdő települések lakóit, hogy ha lehet, ne ezekben a napokban töltsék fel a medencét, és még a strandolással is óvatosságra intett, nehogy felhevült testtel ugorjanak a vízbe a magyar állampolgárok. Remélte, hogy neki nem kell olyanról hallania, hogy a vendéglők, kereskedelmi egységek vagy csillivilli plázák nem engedik be a hajléktalanokat mosdóra vagy arcot mosni.

Azt is mondta, csengessünk be idős szomszédainkhoz (de várjuk meg, amíg kijönnek, vagy elszaladhatunk?), és még a várható aszálykárokról is ő beszélt. 

Tényleg komolyan veszi a vállalást, hogy ezentúl mindenről traszparensen fognak kommunikálni, ráadásul péntektől kétóránként folyamatosan (reméljük, nem mindig kétórás!?) tájékoztatót tartanak. „Én élvezem ezt a helyzetet” – fűzte közbe a miniszterelnök, majd felsorolta a fél vonatinfót, és még beleszőtte azt is, hogy amúgy már nem Mészáros Lőrinc vizét osztják a vasúton. Nem mintha annak más íze vagy viszkozitása lenne, de az elvek makacs dolgok, és gazdagítottuk már eleget a közpénzkullancs cégeit.

Ha végül mégsem a hőségbe fogunk megmakkanni, akkor ezekbe a nonstop Facebook-közvetítésekbe pistulunk bele. De hát ezt akartuk, most aztán a klímastratégiától az alkotmánymódosításig mindenbe beleüthetjük az orrunkat.

Utóbbival kapcsolatban az embereket leginkább a parlamenti képviselők mandátumkorlátozása foglalkoztatta, második helyen pedig – jelentősen lemaradva – Sulyok Tamás mandátumának a megszűnése. Nagyon helyes, már így is túl sokat foglalkoztunk a súlytalanság bajnokával, miközben a mandátumkorlátozás még a hét elején bejelentetett Tisztítótűz műveletnél is pusztítóbb hatású lehet, mivel azt jelenti, hogy négy év múlva a tiszásokat leszámítva jóformán az összes, jelenleg a parlamentben ülő politikusnak reszeltek, beleértve a Fidesz-frakciót (Pócs János se nézhetné többé a pad alatt a telefontokját egy képviselői fizetésért) és a Novák–Dúró családi vállalkozást, de bónuszként még a parlamenten kívüli óbaloldal visszatérését is meggátolja. A nép egy része még a javasolt 12 évnél is szigorúbb, 8 éves korlátozást akar, bár néhányan panaszkodtak, hogy így „elveszik a tapasztalat” (bah! Ettől a tapasztalattól elbúcsúzni nem kell félnetek jó lesz!).

El kell ismerni, bámulatosan furmányosak. Miután most ezeket a témákat jól megfuttatják a nyilvánosságban, organikusan kialakulnak a viták, láthatóvá, mi több, tapinthatóvá válik a népakarat, és lehet akár még radikálisabb lépéseket is behúzni, mint amiket a kormány jogászai egyelőre kitaktikáztak. Úgy is, mint a legfőbb ügyészt lehetőség szerint belebuktatják az aranykonvojügybe (vajh ki lehet az a gyanúsított, akinek a kihallgatásáról intézkedtek, éppen a Magyar Péter által kitűzött határ­idő lejárta előtt negyedórával?), az elődjét, a másik csirkefogót meg egy korábbi életkori szabályt visszaállítva szépen nyugdíjba küldik, és még a mentelmi jogát is bukja. Sulyok ugye egyedül van a posztján, nyavalyoghat a személyre szabott jogalkotás miatt, de Polttal együtt pár hónapon belül az alkotmánybíróság harmada lecserélődhet, ami már számottevő, de még nem égbekiáltó politikai tisztogatás.

Egyelőre – ha hihetünk a Tisza számainak, és még semmi sem indokolja, hogy kételkedni kezdjünk – továbbra is teljes az össznépi felhatalmazás az elszámoltatásra és a felelősségre vonásra, legfeljebb az eszközökről oszlanak meg a vélemények, ki mit tart kellően elegánsnak vagy kellően vérengzőnek. A politikusokra lopásmegelőzés céljából szerelt testkamera ötletét Magyar Péter ugyan viccesként említette, holott talán még ahhoz is lehetne támogatókat találni, hogy kisebb áramütést kapjanak a korrupció közelébe érve, és így kondicionálják őket a jövőbeli helyes viselkedésre amellett, hogy sorra előveszik azokat, akik már minden kétséget kizáróan lebuktak, és kopóként mennek azok után, akik még nem.

A Hankó-minisztérium választások előtti, milliárdos pénzszórása okán a héten már el is indultak a letartóztatások, vezetőszáron viszik el a minisztériumi dolgozókat is. 

Ám ezek még csak a kishalak, akik gondolkodás nélkül, avagy végtelen lojalitásból végrehajtották a pártközpontból érkező és az afelé tolmácsolt „művészi” kéréseket. De a kishalakból lehet még jó csali, hogy a nagyobb ragadozó halak is horogra akadjanak, és végre feljebb juthatunk a táplálékláncon. A purgatórium se lehet már túlságosan messze, talán csak a tűzgyújtási tilalom végét kell kivárni, és lehet pattogtatni a patriótákat.

A modern ember egyre távolabb kerül attól a környezettől, amelyben évmilliókon keresztül fejlődött. A természettől való eltávolodás nem csupán környezeti válságot okoz, hanem mély pszichológiai és társadalmi következményekkel is jár. A tájtól, a közösségtől és az önmagunktól való eltávolodás nemcsak az ökológiai válságot mélyíti, hanem testi és mentális betegségek, szorongás és közösségi széttöredezettség formájában is jelentkezik. Michaletzky Luca ökopszichológiai szemléletű pszichológussal, a Zöld lélekkel című könyv szerzőjével arról beszélgettünk, hogyan veszítettük el és miként nyerhetjük vissza a természetkapcsolatunkat.