Nem szeretnénk, hogy a történet fiatalkorú szereplője idegenek számára azonosítható legyen, ezért még csak kezdőbetűjével sem nevezzük meg őt, ahogy faluját sem. Érjék be annyival, hogy a 18. évét a napokban betöltő fiatalember – akit hívjunk Lacinak – egy erdőkkel övezett, kicsi faluban él.
Laci négy héttel ezelőtt felpattant robogójára, maga mögé ültette egyik cimboráját, s a duó felhajtott a falu közelében folyó patak töltésére, és ott gurult tovább. Ám belefutottak az egyik közeli település rendőrébe, aki lemeszelte őket. Erre az adott okot, hogy Laci csak egyedül ülhetett volna a robogón, vagyis közlekedési szabálysértést követett el. Laci vitte magával horgász felszerelésének tokját is, s a rendőr belenézett abba. A tokban nem pecabot volt, hanem egy töltött vadászfegyver. Mivel Laci májusban még fiatalkorú volt, nem lehetett volna fegyvere, ezért a rendőr bekísérte őt az őrsre.
A történet híre gyorsan elterjedt a faluban. Mindez Laci apjának volt a legkínosabb, a férfi ugyanis hosszú évek óta vadőrként dolgozik annál a vadásztársaságnál, ami a környéken gazdálkodik. A falubeliek közül volt, aki arra következtetett, hogy Laci illegális vadászatra készülhetett, s épp azon a területen, ahol apja óvja a rapsicoktól a vadállományt. Az apa 2019 óta önkormányzati képviselő, 2024-től pedig alpolgármester a faluban. Néhány helybéli fel is vetette, hogy le kellene mondjon posztjáról, hisz felelősség terheli azért, hogy fia engedély nélkül birtokolt fegyverrel és tisztázatlan szándékkal, szabálytalanul motorozva az erdő felé hajtott. Hogy lehet megbízni egy olyan faluvezetőben, akinek a fia ezt teszi, kérdezik a Laci apjának lemondását sürgetők.
A helybéliek többsége viszont bízik a férfiban, állítják, hogy az alpolgármesterséget társadalmi állásban ellátó férfi jól szolgálja a falut. Úgy vélik: van, aki azért fordult Laci apja ellen, mert – bár független jelöltként lett képviselő – fideszesnek ismerik őt, s a párt április összeomlása óta a Fideszt utálók bosszút akarnak állni a párt hívein. A faluban dicsérik a férfi vadőrként végzett munkáját is, mivel távol tartja a rapsicokat az itteni erdőktől. Utóbbit megerősítik a vadászok is, állítják, hogy Laci apja remek szakember, és azt gyanítják, a férfi ellen talán épp az általa tetten ért és elijesztett orvvadászok keltenek hangulatot.
Próbáltunk beszélni Laci apjával, de hallva, miért keressük, rögvest letette a telefont. Később a család ügyvédje telefonál, hogy eszünkbe ne jusson írni az esetről, mert perelnek, egyébként meg semmi sincs bebizonyítva, így Lacit egyelőre ártatlannak kell tekintenünk. Ám arról, hogy akkor pontosan mi történt, az ügyvéd sem volt hajlandó nyilatkozni.
Megkérdeztük a rendőrséget, ahol csak annyit árultak el, hogy a hozzánk eljutott hírnek van alapja, mivel azonban a vizsgálat még folyik, ennél többet nem mondhatnak.
Tovább érdeklődtünk a faluban és a vadászok körében. A hallottak alapján úgy tűnik, hogy Laci nem tiltott vadászatra készült, hanem kérkedni akart. A fiú éveken át – hajtóként – elkísérte az apját a vadászatokra, emellett segítette a vadásztársaság munkáját, például részt vett a betegség miatt elhullott vadak összegyűjtésében, elvermelésében. Laci a közelmúltban letette a vadászvizsgát, ám fiatalkorúsága miatt egyelőre még nem vadászhatott. Fegyvert viszont már kapott az apjától, és – vélhetően – azt mutatta meg a barátjának. A dicsekvés azzal lett volna teljes, ha a fegyvert működés közben is bemutatja, ezért akart Laci kimotorozni az erdőbe ismerősével.
Ha így történt akkor Laci szinte “csak” papíron követett el jogsértést, hiszen pár nap múlva úgy is vadászhatott volna. Nem akart bűnt elkövetni, csak kérkedett, mert számára a vadászat és a fegyver egy régóta megálmodott felnőttségi kellék volt.
Ha nem vadászni indult, miért este ment, kérdik azok, akik rapsicnak sejtik Lacit.
Mert tudta, hogy tilosat cselekszik a fegyver megmutatásával és kipróbálásával, védik Lacit a vadászok, akik hozzáteszik, hogy sajnálják a fiút, mert gyermeki türelmetlensége miatt akár aránytalan büntetést kell majd elszenvednie. Jelesül azt, hogy évekre eltiltják a vadászattól. És sajnálják a fiú apját, aki épp több megyével odébb méhészkedett, amikor Laci fegyverével és barátjával motorra pattant, így nem gátolhatta meg fiát ostoba akciójában. Az apára ellenszenvvel nézők szerint viszont a vadőr igenis bűnös, hiszen – a szabályok szerint – a fegyvert úgy kellett volna elzárnia, hogy fia ne férhessen hozzá. A vadászok erre legyintenek, mondván: persze, úgy kellett volna, de ez esetben életidegen ez az elvárás, hisz, ha egy apa éveken át a vadászatra viszi-neveli fiát, akkor a csaknem 18 éves gyerek nyilván tudja, hogyan kell kinyitni a fegyverszekrényt. Csak tőle függ, visszaél-e vele.
Laci ügyvédje ragaszkodott ahhoz, hogy értelmetlen megírni ezt a sztorit, csak ártunk vele Lacinak és apjának. De a bajt nem mi okoztuk. És egy újságcikk nem változtat a tényeken, arra viszont jó lehet, hogy másokat visszatartson hasonló meggondolatlanságoktól. Merthogy mindennek ára van.
