Az Európai Bizottság közzétette a hivatalos Konvergenciajelentését, amelyben értékeli az euróövezeten kívüli uniós tagállamok felkészültségét és előrehaladását a közös valuta bevezetése érdekében. A dokumentum érdekessége az, hogy még egy hetes sincs, de a Magyarországról szóló legfontosabb adatok egy része jócskán elavult. Brüsszelben még azt könyvelték el, hogy az árstabilitás kritériumai nem teljesülnek, holott szinte bizonyos, hogy idén az átlagos pénzromlási ütem 1,8 százalékos lesz, szemben az Unió jelenlegi 3,3 százalékos átlagával.
A magyar fogyasztói árindexszel felállhatnánk a legjobban teljesítők dobogója 2-3. holtversenyes fokára is, Dánia és Csehország mellé. A dolog érdekessége, hogy akárcsak a legjobban teljesítő Svédország, egyikük sem tagja az euróövezetnek. S bár időnként még szakmai körökben is elhangzik, hogy Romániában is előbb fizetnek majd az európai közös fizetőeszközzel, mint mi, ez hiú ábránd. Nem nehéz megjósolni, hogy a jelenleg 9,7 százalékos áremelkedési ütemmel küszködő déli szomszédunkat a belépéssel akár több évvel is megelőzhetjük.
A maastrichti kritériumok többi feltételének teljesítése viszont Magyarországtól is komoly erőfeszítéseket igényel. A NER kalandor gazdaságpolitikájának hozadékát nem lesz könnyű felszámolni.
Bár az Európai Bizottság átsiklik afelett, hogy a forint árfolyama – már a kormányváltást megelőlegezendő – lényegében 2026 eleje óta tartósan erős, de Brüsszel még a legkisebb ingadozástól is óvakodik. Ugyanakkor az Orbán-kormány felelőtlen költekezése miatt sem az államháztartási hiány, sem az államadósság mértéke nem elfogadható. Az állampapírok kamata éppen ezért jóval magasabb az uniós átlagnál, mert ennek ára van. Éppen egy parlamenti ciklus kell ahhoz, hogy beléphessünk az euróövezet előszobájába.