Rómában nyáron a tikkasztó hőségben a város ódon falai még éjfélkor is ontják magukból a meleget, a terek megtelnek morajlással, miközben a kulturális elit az év legfontosabb irodalmi eseményére, a Strega-díj július 8-i átadására készülődik. A patinás Villa Giulia kertjében megrendezett gálaest az olasz szellemi élet csúcspontja, ahol a vörös szőnyeg, a csillogás és a magas irodalom találkozik. Idén azonban a várakozás emelkedett hangulatát egycsapásra fojtogató, feszült légkör váltotta fel, és a könyvesboltok polcai helyett a napilapok címoldalain zajlik az igazi dráma. Egyetlen meggondolatlan kijelentés elég volt ahhoz, hogy a figyelmet elterelje a szépirodalmi értékekről, és a felszínre hozza a mélyben húzódó személyi ellentéteket, ideológiai csatákat. Az olasz kulturális életben kialakult vihar középpontjában a döntősök közé választott neves szerző, Michele Mari áll, akinek személye és megnyilatkozása nagyobb hullámokat vetett, mint maguk a versenyben lévő regények.
Az irodalmi díjak szervezői rendszerint azt az ideális állapotot szeretnék közvetíteni a külvilág felé, hogy a szakmai elismerések odaítélésekor kizárólag a művészi érték, a nyelvi lelemény és az esztétikai minőség számít. Ez a fennkölt elképzelés azonban a gyakorlatban ritkán valósul meg, a személyes hiúságok és a politikai törésvonalak szinte mindig átszínezik a folyamatot. Michele Mari esete tökéletes példája annak, amikor az alkotó személyisége és véleménye elhomályosítja a könyvét. A neves író azzal váltotta ki a szakma és a közvélemény haragját, hogy egy magánbeszélgetés során, amely gyorsan nyilvánosságra került, sértő és lealacsonyító megjegyzéseket tett a közelmúltban, 2023-ban elhunyt feminista ikonra és szerzőre, Michela Murgia fizikai megjelenésére. Ő az olasz baloldal és a polgárjogi mozgalmak meghatározó alakja volt, így a halála után tett becsmérlő kijelentések azonnali és elementáris erejű felháborodást váltottak ki.
Az eset heves reakciót váltott ki az olasz értelmiségből, petíciókat indítottak, neves szerzők határolódtak el a döntős írótól, a közösségi média felületeit elárasztották a bojkottra felszólító felhívások.
A vita középpontjában egy klasszikus esztétikai és morális dilemma áll, elválasztható-e az alkotó személye az életművétől, megérdemel-e egy magas rangú elismerést olyan ember, aki emberi méltóságában sérti meg elhunyt kollégáját. Az olasz kulturális elit jelentős része szerint Michele Mari méltatlanná vált a díjra, és követelték a kizárását a döntősök mezőnyéből, mondván, hogy a Strega-díj elnyerése egyúttal morális példaképpé is emeli a szerzőt. Egyre nagyobb volt a nyomás nehezedett a díjat gondozó Bellonci Alapítvány vezetőségére, amelynek tagjai válaszút elé kerültek a politikai korrektség elvárásai és a szigorú szakmai szabályzat betartása között.
A rendezvényért felelős alapítvány végül nyilatkozattal reagált a követelésekre, egyértelművé téve, nem engednek a külső nyomásnak. A szervezet vezetése leszögezte, a Strega-díj történetében a zsűri soha nem az írók jellemét, politikai hovatartozását értékelte, hanem csak a benevezett irodalmi alkotások minőségét. Külön kiemelték, a hatályos szabályzat értelmében a jelölési folyamat ezen szakaszában már nincs eljárásrendi lehetőség arra, hogy egy könyvet utólag kizárjanak, vagy hogy a szerző önkéntesen visszavonja a művét a versenyből. Ez a megnyilatkozás még inkább felkorbácsolta az indulatokat, a kritikusok szerint ugyanis az alapítvány a bürokrácia mögé bújva mossa kezeit, és legitimálja a nőkkel szembeni verbális agressziót a legfelsőbb kulturális szinteken.
A botrány hátterében valójában az olasz irodalmi élet mélyebb, strukturális megosztottsága húzódik meg, amely a hagyományos, akadémikus elit és a modernebb, elkötelezett, aktivista irodalom között feszül. Michele Mari a klasszikus, filológiai műveltségre épülő, zártabb és intellektuálisabb irányzatot képviseli, míg Murgia a társadalmi problémákra, a feminizmusra és a politikai szerepvállalásra helyezte a hangsúlyt. A két világ összecsapása a római szalonokban hosszú ideje tart, a mostani incidens csupán a felszínre hozta ezt a lappangó feszültséget. A helyzetet bonyolítja a Strega-díj sajátos szavazási rendszere is, amelyben az úgynevezett Vasárnapi Barátok, a négyszáz fős, írókból, újságírókból és értelmiségiekből álló zárt kör dönt a győztesről. Ebben a testületben a személyes lobbi, a kiadói érdekek és a baráti kapcsolatok gyakran fontosabbak a tiszta esztétikánál, a mostani polarizált helyzetben a titkos szavazás kimenetele teljesen kiszámíthatatlanná vált.
Az olasz könyvpiac legfontosabb szereplői, a nagy kiadóvállalatok szintén aggodalommal figyelik az eseményeket, a Strega-díj elnyerése ugyanis garantált anyagi sikert, hatalmas példányszámú eladásokat jelent a győztesnek.
Egy ilyen súlyos morális megbélyegzés azonban marketing szempontból is kockázatos, a könyvesboltok és a terjesztők tartanak a fogyasztók negatív reakcióitól, a bojkottfelhívások közvetlen anyagi kárt okozhatnak a teljes ágazatnak. Sokan úgy vélik, a díj presztízse mindenképpen csorbát szenved, függetlenül attól, hogy végül Michele Mari kapja-e a legtöbb szavazatot, vagy sem.
A Bellonci Alapítvány szerepe
A Fondazione Bellonci, azaz a Bellonci Alapítvány az olasz kulturális élet egyik legbefolyásosabb háttérintézménye, amelyet Maria Bellonci írónő és férje alapítottak a huszadik század közepén. A szervezet elsődleges feladata a kortárs olasz irodalom támogatása, népszerűsítése és a legrangosabb elismerés, az 1947-ben útjára indított Strega-díj szakmai felügyelete. Az alapítvány gondozza a díj szavazási folyamatát, koordinálja a négyszáz fős értelmiségi zsűri, az Amici della Domenica munkáját, és biztosítja a rendezvény anyagi, valamint szponzori hátterét. A jelenlegi válsághelyzetben az alapítvány vezetése a függetlenség és a szakmai autonómia megőrzésére törekszik, elutasítva minden olyan kísérletet, amely a politikai vagy morális elvárásokat a művészi szempontok elé helyezné az értékelés során.
Michela Murgia szellemi öröksége
Michela Murgia az ezredforduló utáni olasz irodalom és közélet egyik legmeghatározóbb, legnagyobb hatású alakja volt, aki 2023-ban bekövetkezett haláláig fáradhatatlanul küzdött a társadalmi igazságosságért. Írói munkássága, amelynek csúcspontja az Accabadora című regény volt, szorosan összefonódott az aktív politikai szerepvállalással, a feminizmussal és az antifasizmussal. Murgia nemcsak könyveivel, hanem televíziós szerepléseivel, publicisztikáival és bátor társadalmi állásfoglalásaival vált a modern olasz polgárjogi mozgalmak ikonjává. Halála után szellemi hagyatéka a haladó gondolkodású olasz értelmiség viszonyítási pontjává vált, ezért a személyét ért utólagos kritika vagy degradáló megjegyzés automatikusan az általa képviselt progresszív értékek elleni támadásként csapódik le a nyilvánosságban.
