„Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van”. Az idézet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából származik. A vajdasági fenegyereknek számító rendező, Urbán András, az Újvidéki Színház igazgatója még mindig meg tudja lepni a szakmát és - nem utolsósorban - a közönséget. Azt találta ki ugyanis, hogy a fenti dokumentum szövegéből szülessen Utópia címmel egy vad, elementáris koncertszínházi előadás.
A produkciót Balogh Tibor dramaturg beválogatta a 38. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának versenyprogramjába. A művelődési központ szerencsére hűtött színpadi terében (és ez igaz a nézőtérre is) Mészáros Crnkovity Gabriella egy mikrofon előtt áll és elkezdi énekelni a Nyilatkozat szövegét. Erős jelenlétével azonnal színházat teremt. A helyzet pedig az elkövetkezendő háromnegyed órában, egészen az előadás végéig csak fokozódik. Egymást követően az emberi jogokra vonatkozó evidens megállapításokat hallunk és ahogy haladunk előre, úgy válik az egész egyre utópisztikusabbá. Az előadásmód is változik. Egy idő után dühös, fékezhetetlen kiáltásba csap át. Mintha a színésznő egyszerűen fellázadna az ellen, hogy ezek a magától értetődő kijelentések miként válhatnak még ma is utópiává. Urbán közben ravaszul bibliai és beavatószínházi utalásokkal tényleg egyetemessé tágítja a kontextust és nem csak az értelmezést, hanem a színházi hatást is. A végén a színésznő bemutatja a zenekart és kiderül, hogy a doboknál a társulat öltöztetője, Biljana Sunjka Crnojevic ül, Mina Stojanovic fénymester szólógitározik és Aljosa Tasovac díszítő basszusgitározik.
Az előadást követő másnapi szakmai beszélgetésen elhangzott, hogy egyikőjük sem beszél magyarul, így a belépésre különösen figyelniük kell. Urbán András a fesztivál minden éjjel kinyomtatott napilapjában, a Kisvárdai lapokban azt nyilatkozta, ezzel a gesztussal azt erősítik, hogy „a színház az rock and roll.” Igen, ez a legkevesebb és ha belegondolunk, lehet, hogy a legtöbb is, ami az eszünkbe juthat az egészen felkavaró Utópia című újvidéki előadásról.
Egy színházi háttérembert, egy súgót állít a középpontba, pontosan a színpadra a Sopro-Suttogás a sötétben című előadás is, amely szintén szerepel a kisvárdai versenyprogramban. Méhes Kati súgóként egy vaskos példánnyal a kezében besétál a színpadra, idegen számára ez a terep, hiába dolgozik a szerepe szerint harminckilenc éve színházban. Ahogy később fogalmaz, súgóként mindig az árnyékban maradt, a fény pedig a színészé. Botorkál is a színpadi térben (díszlet: Bartha József) és elmeséli, hogy az igazgatója szeretne írni neki egy darabot, amelynek ő, a súgó a főszereplője. Színház a színházban szituáció nem is akármilyen csavarral. A Sopro-Suttogás a sötétben szerzője Tiago Rodrigues, a kortárs európai színház meghatározó alakja. Nemcsak színész, rendező, drámaíró, hanem 2023-tól az Avignoni Fesztivál első nem francia művészeti igazgatója is, akit korábban lapunk is megszólaltatott. Akárcsak Bocsárdi Lászlót, az előadás rendezőjét, aki így mesélt a darabválasztásról: „Egy román kötetben bukkantam rá, amelyben a szerzőnek, a portugál Tiago Rodriguesnek négy vagy öt szövege szerepel. Valaki felhívta a figyelmemet rá, hogy látta egy előadását Bukarestben, amit ő írt és rendezett. Az a produkció nagyon váratlan reakciókat keltett. A nézők egy része kiment a teremből, dobogtak a lábukkal. Bekapcsolták a telefonjaikat, hogy megzavarják az előadást. De Rodrigues beleírta a darabba, hogy ez fog történni, úgy, hogy senki sincs előre beavatva. Mert a szöveg olyan szinten jön le a napi politika szintéjére, hogy a közönség számára elviselhetetlenné válik.” Kisvárdán senki sem ment ki a teremből, már csak azért sem, mert a portugál belpolitikára utaló momentumok nem érintettek bennünket, annál inkább a színház és a valóság összeérésére vonatkozó jelenetek. Olyan a dráma, mint egy több tételből álló zenemű. A különböző rétegei egyszerre erősítik egymást és mindig újdonságot is felfedezhetünk bennük.
A színház igazgatóját Szabó János Szilárd alakítja, több szerepben láthatjuk Moldován Blankát, Nagy Csongor Zsoltot, Orbán Zsoltot, Diószegi Attilát és Budizsa Evelynt. Együtt alkotnak egy erős társulatot, ami a nagyszerű főszereplő mellett szintén elengedhetetlen ehhez a darabhoz.
Nem szabad meghalnunk” - hangzik el az előadás vége felé. Bár a véget egyikünk sem kerülheti el, a Sopro, - ami lélegzetvételt jelent és maga a színház -, mégis adhat némi menedéket. A súgó a színház emlékezete, szíve, tüdeje. A lélegzete. Ebben a forróságban ez az előadás is egy hatalmas lélegzetvételt jelentett sokunknak.
Infó
Urbán András: Utópia. Zenés színházi emlékeztető a jobb élethez. Újvidéki Színház. Rendező: Urbán András.
Tiago Rodrigues: Sopro-Suttogás a sötétben. Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat. Rendező: Bocsárdi László
38. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja
