Ismét lehet legálisan, három kijelölt helyen fürdeni a Szajnában - ez már a második ilyen év. A francia főváros június végén a feljegyzések kezdete óta a legmelegebb napjait élte, a hőmérséklet meghaladta a 40 Celsius fokot. Mivel ezen a héten várhatóan megérkezik a harmadik hőhullám is, jól jön a hőségtől szenvedő párizsiaknak - és turistáknak -, hogy három fürdőhelyet is megnyitottak a város híres folyójában, a Szajnában. Július 4-én indult a fürdőélet, az amerikaiak nemzeti ünnepének napja is ez volt, a CNN így különösen érzékenyen reagált az eseményre.
A 17. században kezdtek meztelenül a vízbe csobbanni a lejtős partokról az emberek, de ezt a szokást az erkölcsre hivatkozva 1716-ban betiltották, viszont még ebben a században lehetővé vált a vízen elhelyezett, vászonnal borított uszodák használata, amelyekbe a fürdőzők létrákon másztak le, hogy közvetlenül a folyó sodrában úszhassanak, biztonságos körülmények között.
A 19. századra az úszás a nem egyszerűen csak hűsölést jelentett, jelentős társasági és sporteseménnyé fejlődött, a parton éttermek, kávézók szolgálták ki a strandolókat, és természetesen úszásoktatás is volt. Az egyik ilyen központ, a Piscine Deligny, a város egyik legdivatosabb helyszínévé vált: az 1900-as párizsi olimpia úszóversenyeinek is otthont adott.
A fürdőélet ezután azonban hanyatlani kezdett, a fulladásos halálesetek és a folyami közlekedési balesetek egyre gyakoribbá váltak, ezért a francia kormány 1923-ban teljes tilalmat vezetett be a folyóban való úszásra. A Piscine Deligny úgy élte túl a tilalmat, hogy egy a folyóvíztől elkülönített, úszó, szűrővel ellátott medencévé építették át, míg azután 1993-ban rejtélyes módon egyszer csak elsüllyedt. Másutt a tilalommal dacolva továbbra is fürdőztek, különösen a kánikula idején, és az 1905 óta megrendezett hosszútávú úszóversenyt is megrendezték, dacolva a hatóságokkal.
De a Szajnának, mint népszerű strandolási helyszínnek a halálát valójában nem a szabályok és tiltások okozták, hanem a szennyezés: a vízminőség katasztrofálisan romlani kezdett a múlt század közepén.
Az 1970-es évekre a Szajna gyakorlatilag egy városi szennyvízcsatornává változott: a régió szennyvizének több mint fele tisztítatlanul, egyenesen a folyóba ömlött, a folyó biológiailag gyakorlatilag halottá vált, halpopulációja mindössze három ellenálló fajra csökkent.
A helyzet megoldására tett komoly erőfeszítések az 1980-as évek közepén kezdődtek, 1988-ban Jacques Chirac párizsi polgármester - aki akkor újraválasztásért indult -, azt a fogadalmat tette, hogy három éven belül tanúk előtt fog úszni a Szajnában, hogy bebizonyítsa, a folyó megtisztult. Az ígéretet 1990-ben megismételte, de végül soha nem úszott a vízben, mert a Szajna továbbra is mérgező maradt, még 2013-ban is törölték a párizsi triatlont, mert a víz minősége túl veszélyes lett volna a sportolók számára.
2016-ban Anne Hidalgo polgármester újraindította a Szajna megtisztításának programját a város 2024-es olimpiai pályázatával párhuzamosan. Több mint egymilliárd euróra és egy átfogó mérnöki projektre volt szükség a francia főváros szennyvíz-tisztítójának felújításához és több ezer folyóparti otthon csatlakoztatásához a csatornahálózathoz. A tervet sikeresen megvalósították, az olimpián már rendeztek úszóversenyeket a folyóban.
A tisztítórendszer központi eleme egy barlangszerű, nagyrészt föld alatti medence, amelyet a Gare d'Austerlitz közelében ástak. A szerkezet egy hatalmas 50 méter széles és 30 méter mély, betonhenger, amelyet a földbe süllyesztett pillérek tartanak, és 50 000 köbméter csapadékvíz befogadására képes – nagyjából 20 olimpiai méretű úszómedence térfogatának felel meg.
Mivel Párizs meglévő csatornái, amelyeket a város 19. századi modernizációja során építettek, ugyanazon csövekben egyesítik az esővizet és a szennyvizet, a heves esőzések mindig egyenesen a folyóba juttatták a túlfolyó szennyvizet. Most ezt a felesleget az Austerlitz-medencébe vezetik, ahol mélyen a föld alatt tartják, majd fokozatosan a városon kívüli tisztítótelepekre pumpálják. A tisztviselők szerint
a rendszer sikeresen csökkentette a Szajnába jutó nagyobb szennyvíz-túlfolyások számát évi tizenötről nagyjából kettőre.
A rendszer kiépítésének befejezését az olimpiai triatlon- és maratoni úszóversenyekre való felkészüléshez időzítették, és annak ellenére, hogy néhány sportoló megbetegedett, a vízzel való egyértelmű összefüggést nem erősítették meg. Így a Szajnában való fürdőzés évszázados akadályai elhárultak, és mintegy 100 000 ember jelent meg az első, újra megnyitott szezonban a strandokon, 2025-ben.
A Párizs keleti részén található Bercy a három fürdésre alkalmassá nyilvánított helyszín közül a legnagyobb, és egyben a legjobb azok számára, akik komolyabb úszási lehetőségekre vágynak: két medencéjének egyike 67 méter hosszan húzódik. Ez azonban nem a Côte d'Azur. A víz inkább zöldesbarna, mint türkizkék, és a fürdőzők találkozhatnak egy-egy úszó törmelékkel, és a szag is hagy némi kívánnivalót maga után.
A strandokhoz hasonlóan itt is zászlórendszer jelzi, hogy mennyire biztonságos a víz: a zöld azt jelenti, hogy nyugodtan lehet úszni, a sárga azt, hogy óvatosan kell tempózni az erős áramlatok vagy viharok miatt, a piros pedig azt, hogy úszni tilos, akár a rossz vízminőség, akár az időjárás miatt. A folyamatos ellenőrzésre szükség van, tavaly júliusban a zöld jelzést alatt 18-szor vonták vissza: ha a jelzés piros, a fürdőhelyek egy-két napig tilosak, amíg a folyó önmagától megtisztul.
De a regenerálódás tagadhatatlan, a grenelle-i helyszín a nyílt vízi és ugróversenyeknek is otthont a július végén kezdődő úszó Európa-bajnokságon: Párizs 1931 óta először rendezi meg a versenyt. A víz megtisztítása a vitákat kiváltó magas költségek ellenére, úgy tűnik, megérte a városlakóknak.
