A spanyol politikai életben az elmúlt hetekben olyan mély strukturális és morális válság alakult ki, amely alapjaiban rengette meg a Pedro Sánchez vezette baloldali koalíciós kormány stabilitását. Madridban és a tartományi központokban ma már a legfőbb kérdés az elemzők körében, hogy a miniszterelnök mikor kényszerül feloszlatni a törvényhozást, és kiírni az időközi parlamenti választásokat.
A Spanyol Szocialista Munkáspártot (PSOE) érintő, egymást érő bírósági eljárások, a legsúlyosabb korrupciós vádak, valamint a kormányfő közvetlen családi környezetét érintő nepotizmusvizsgálatok olyan fojtogató légkört teremtettek az országban, amelyet a helyi sajtó szerint képtelenség hosszú távon fenntartani.
Az állandósult belpolitikai válságot az elmúlt időszakban csupán XIV. Leó pápa június eleji látogatása, valamint a labdarúgó-világbajnokság eseményei tudták időnként kiszorítani a napilapok címoldaláról, de a bírósági tárgyalótermekből származó súlyos információk naponta uralják a közbeszédet.
A folyamatban lévő ügyek között a jogászok és a politikai megfigyelők egyértelmű különbséget tesznek a megalapozottság és a politikai súly tekintetében, ám a botrányok együttes hatása romboló a kormányzat tekintélyére nézve. A legsúlyosabbnak a korábbi igazságügyi miniszter, Juan Fernando López Aguilar értékelése szerint is az Ábalos-ügy számít, amely kikezdte a párt belső morális alapjait. José Luis Ábalos volt fejlesztési miniszter, aki egyben a szocialista párt főszervezője és kulcsfigurája volt, huszonnégy év letöltendő börtönbüntetést kapott jogerősen korrupciós bűncselekmények elkövetése miatt. A miniszter közvetlen munkatársa és jobbkeze, Koldo García tizenkilenc év börtönbüntetést kapott ugyanebben az eljárásban, miközben a pártvezetésben az Ábalos helyét átvevő Santos Cerdán jelenleg is az elsőfokú bírósági tárgyalására vár. A szocialista párt korábbi miniszterei nyilatkozataikban elismerik, hogy ezek a tények mély sebeket ejtettek a párttagság lelkiismeretén, és a belső vészharangoknak már sokkal korábban meg kellett volna szólalniuk, de a párton belüli félelem és a választási listák összeállításáért felelős vezetők tekintélye elnémította a belső kritikákat.
A korrupciós hálózat kiterjedtségét mutatja a Leire Díez nevével fémjelzett eljárás, amely az olasz vagy a korábbi spanyol korrupciós mintákhoz hasonlóan a közbeszerzési piacok szisztematikus megcsapolásáról szólt. A szocialista aktivistát azzal vádolják, hogy a pártpolitikai kapcsolatokat felhasználva irányította az állami megrendeléseket, miközben a nyomozás szakaszában durva megfélemlítési módszereket alkalmazott a bírákkal, ügyészekkel és a rendőrségi nyomozókkal szemben, hogy megpróbálja blokkolni a kormányzat számára leginkább kompromittáló bizonyítékok feltárását.
A politikai és jogi viták kereszttüzében áll az a vizsgálat is, amely a miniszterelnök felesége, Begoña Gómez ellen folyik. A vádak szerint a kormányfő házastársa közvetlenül kihasználta befolyásos pozícióját és spanyol first lady státuszát arra, hogy magánvállalatoktól szerezzen támogatásokat a saját egyetemi projektjeihez és akadémiai munkájához.
Bár az eljáró bíró döntéseit a felettes bírósági fórumok technikai okokból többször módosították vagy korrigálták, az ügy politikai hitelességi vesztesége hatalmas. Ehhez kapcsolódik a miniszterelnök fivére, David Sánchez ellen indított eljárás, akit azzal vádolnak, hogy egy Extremadura tartománybeli regionális közigazgatási hivatalban meglévő vezetői pozícióját kizárólag a családi kapcsolatoknak és a nepotizmusnak köszönhetően szerezte meg anélkül, hogy a szakmai feltételeknek megfelelt volna.
A szocialista választói bázist leginkább a Zapatero-ügy rázta meg, mivel José Luis Rodríguez Zapatero korábbi miniszterelnök a baloldali szavazók körében komoly morális tekintéllyel bírt, amelyre korábban maga Pedro Sánchez is előszeretettel hivatkozott a kampányai során. A volt kormányfőt befolyással való üzérkedéssel és nagy értékű, megközelítőleg 1,3 millió euróra becsült ékszer csempészetével vádolják a hatóságok. A védelem és a szocialista politikusok azzal érvelnek, hogy a Zapatero személyiségét ismerők számára ezek a vádak teljesen összeegyeztethetetlenek a politikus múltjával. Az eljárás alapját képező, egy észak-amerikai szövetségi ügynökség által rögzített SMS-üzeneteket az az amerikai adminisztráció bocsátotta a spanyol hatóságok rendelkezésére, amely nyíltan hűvös, ellenséges viszonyt ápol a jelenlegi madridi kormánnyal. Amennyiben a bíróság megállapítja, hogy az adatgyűjtés hivatalos spanyol bírói engedély nélkül történt a tengerentúlon, a bizonyítékok a spanyol jogszabályok értelmében felhasználhatatlanná válnak a per során.
A jogi védekezés és a bizonyítékok hitelességének kétségbe vonása lehetőséget ad a szocialista vezetőknek arra, hogy egy összehangolt politikai-igazságügyi offenzíváról beszéljenek, amelyet a spanyol jobboldal és a radikális jobboldali Vox párt irányít a háttérből, szövetségben a konzervatív bírói kar bizonyos tagjaival.
Az ellenzék szerint viszont a felhalmozódott ügyek mennyisége és súlya miatt a politikai levegő teljesen elfogyott Madridban. Alberto Núñez Feijóo, a konzervatív Néppárt (PP) elnöke és a népszerűségi listák vezetője kijelentette, hogy szégyenkeznie kell nemzetközi fórumokon, amikor azt kell magyaráznia a külföldi partnereknek, hogy Spanyolország jelenleg az Európai Unió legtöbb korrupciós botrányát produkáló tagállamává vált.
A botrányok következtében Pedro Sánchez parlamenti partnerei is elkezdték a távolságtartást a toxikussá váló kormányzati vezetéstől, hogy megvédjék saját politikai túlélésüket. A radikális baloldali Podemos alapítója, Pablo Iglesias egy rádióinterjúban nyíltan kijelentette, hogy hónapokon belül, legkésőbb márciusban előre hozott választásokat fognak tartani Spanyolországban, mert a parlamenti többség fenntarthatatlan. A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok alapján a spanyol állampolgárok hetvennégy százaléka és a szocialista szavazóknak is a fele az urnákhoz való azonnali visszatérést követeli. A parlamentben egy nem kötelező érvényű szavazás során a képviselők többsége, százhetvennyolc a százhetvenegy ellenében már a választások kiírása mellett voksolt. Amennyiben a törvényhozási ciklus kitöltené a hivatali idejét, a spanyolok csak 2027 nyarán választanának új parlamentet, de ebben a forgatókönyvben ma már senki sem hisz Madridban. A miniszterelnök célja csupán az, hogy néhány hónapig még halassza a döntést, hátha sikerül megtörnie a választói fásultságot.
A kormányzati bénultságot mutatja, hogy a kabinet három éve képtelen elfogadtatni az éves költségvetési törvényt a parlamenttel, így kénytelenek évről évre a 2023-as büdzsé technikai meghosszabbításával működtetni az államgépezetet.
Minden egyes parlamenti szavazás valóságos kálváriát jelent a kormány számára. Amikor a koalíciót kívülről támogató baszk és kanári-szigeteki pártok kilátásba helyezték a támogatás megvonását a 2027-es költségvetés elutasítása esetén, Pedro Sánchez úgy nyilatkozott, hogy tárgyalni fognak a partnerekkel, és a szükséges döntéseket akkor hozzák meg, ha ezek a feltételezések valósággá válnak.
A jelenlegi helyzet történelmi összevetésben sajátos fordulatot mutat. Pedro Sánchez 2018-ban éppen egy sikeres bizalmatlansági indítvánnyal került hatalomra a konzervatív Mariano Rajoy kormánya ellen, amikor az akkori kormánypártot érintő kiterjedt korrupciós ügyek miatt a regionális szövetségesek megvonták a támogatást a jobboldaltól. A miniszterelnök, aki korábban abban bízott, hogy a kampányban a spanyol gazdasági sikerekre és az eurózóna átlagát meghaladó növekedési adatokra támaszkodhat, most pontosan ugyanabba a politikai kelepcébe esett, mint elődje. Minden nyilvános szereplése alkalmával magyarázkodni kényszerül a bírói vizsgálatok miatt, miközben az ellenzék gúnyosan emlékezteti a közvéleményt arra, hogy azok a személyek, akik annak idején a korrupció elleni harc jelszavával megszervezték a jobboldal eltávolítását, ma maguk is börtönben ülnek vesztegetés és hűtlen kezelés miatt.
A szocialista párt vezetése igyekszik belső ellenőrzési és átláthatósági intézkedésekkel megfékezni a válságot, a hétvégi alapszabály-módosítással pedig megpróbálják jogilag kizárni, hogy a jövőben hasonló visszaélések fordulhassanak elő. A párt belső kritikusai ugyanakkor elismerik, hogy nem lehet bárkit miniszterré kinevezni, függetlenül attól, hogy az illető milyen lojális szolgálatokat tett a miniszterelnöknek a múltban. A belső reformok hatása azonban csak évek múlva jelentkezhetne, Pedro Sáncheznek pedig nincs ideje várni, ha újabb mandátumot szeretne szerezni. Pablo Simón politológus elemzése szerint a miniszterelnöknek egyáltalán nincs ínyére az időközi választások kiírása, hiszen a tervei szerint a Donald Trump amerikai elnökkel folytatott nemzetközi diplomáciai csörte sikeres vezetőjeként, nem pedig korrupciós ügyekkel megbélyegzett politikusként akart a választók elé lépni.
José Luis Ábalos politikai pályája és bukása
José Luis Ábalos évtizedeken át a Spanyol Szocialista Munkáspárt egyik legbefolyásosabb háttérembere és szervezője volt, akinek kulcsszerepe volt Pedro Sánchez pártfőtitkárrá választásában és kétezer-tizennyolcas hatalomra kerülésében. Kormányzati pozíciója mellett a párt szervezeti titkáraként ő felelt a belső fegyelemért és a választási listák összeállításáért, ami miatt a párttagok körében hatalmas és megkérdőjelezhetetlen tekintélynek örvendett. Bukását a minisztériumi beszerzések körüli visszaélések fémjelezték, ahol közvetlen munkatársai bevonásával épített ki egy olyan rendszert, amely magáncégek előnyhöz juttatásáért cserébe jelentős összegeket csatornázott vissza a döntéshozókhoz. A bíróság által kiszabott huszonnégy éves börtönbüntetés nemcsak az ő karrierjének vetett véget, hanem morális csapást mért a teljes szocialista pártvezetésre is, felszínre hozva a belső ellenőrzési mechanizmusok teljes hiányát.
A maastrichti kritériumok és a spanyol költségvetési hiány
A spanyol belpolitikai válságot jelentősen súlyosbítja az a gazdasági tény, hogy az ország államháztartási hiánya és adósságszintje évek óta túllépi az Európai Unió stabilitási és növekedési paktumában rögzített maastrichti kritériumokat. A szabályozás értelmében a tagállamok éves költségvetési hiánya nem haladhatná meg a bruttó hazai termék három százalékát, a teljes államadósság pedig a hatvanszázalékos szint alatt kellene, hogy maradjon. Mivel a madridi kormány a parlamenti bénultság miatt képtelen új költségvetési törvényt elfogadni, Brüsszel fokozott figyelmet fordít a spanyol pénzügyi folyamatokra, a túlzott hiány miatti eljárások kockázata pedig korlátozza a kormány mozgásterét a jóléti intézkedések terén, ami tovább növeli a társadalmi elégedetlenséget az előre hozott választások előtt.
