Hetven éve történt, 1956 nyarán. Hajnali kettőkor ávósok csöngettek Nádor Ferenc ezredesnél, a légierő parancsnokánál. Bár enyhülőben volt a diktatúra tébolya, ez nem sok jót ígért. A főtiszt sietve egyenruhát húzott, közben igyekezett megnyugtatni magát. Autóba ültették, a budaörsi repülőtérre vitték. Kiderült, a kormánygépet kell sürgősen előkészítenie egy előre be nem jelentett moszkvai útra. Az ezredes munkához látott. Furcsamód a repülési engedélyt már azelőtt megkapták, hogy kérte volna.
Szokatlan volt az is, hogy ott nyüzsgött a reptéren Piros László, a hentessegédből lett belügyminiszter és Bata István altábornagy, honvédelmi miniszter is. A szintén éjszaka riasztott pilóta, Fritz János azt hitte, őket fuvarozzák. De nem. A Lajhárnak becézett szovjet gyártmányú Li–2-es szállítógép és legénysége startra készen várt. Az orosz parancsnok, Nyikolaj Guszev a pilótafülke jobb ülésében, navigátor, rádiós, hajózó szerelő. Percekkel az indulás előtt nagy fekete kocsi gördült be közvetlenül melléjük.
Ávós őrnagy pattant ki belőle, ajtót nyitott a titokzatos utasnak.
A bukott diktátor volt az, Rákosi Mátyás (1892–1971). Nyolc napja, július 18-án már repült, de még csak átvitt értelemben: a Magyar Dolgozók Pártjának éléről. A hatalomból.
Most hivatalosan gyógyüdülésre küldték az elvtársai a Krímbe. Valójában szabadulni akartak tőle, annyira kínos volt nekik a puszta jelenléte is. Öt hónappal Hruscsov híres leleplező beszéde után nem volt maradása Budapesten, Sztálin legjobb magyar tanítványának vörös csillaga leáldozott.
Rákosival tartott a fedélzetre jakut származású felesége, Fenya Kornyilova (1903–80), akit magyarul Mucinak szólított. Hűvös volt a hajnal, az asszony fázósan két pokrócot húzott magára. Az exminiszterelnök nem kért plédet, inkább a kabátjával takarózott, mondván: úgy szokta meg a börtönben. Testőre és orvosa is felszállt velük. Hogy a részletek ismertek, az Pünkösti Árpád érdeme, ő bírta szóra a szemtanúkat nagyszabású életrajzi trilógiájában. (A záró kötet: Rákosi bukása, száműzetése és halála. Európa, 2001.)
A budai Rákosi-villa gondnoka, Sztopka Ferenc azt is elmondta Pünköstinek, hogy a Lóránt utcai épületben a háziak távozása után tüstént nagy felújításba kezdtek. Takarítottak, kifestettek, a szőnyegeket tisztítóba vitték, még parkettát is gyalultak. A házaspár három kis bőrönddel utazott el, és úgy tervezték, csupán néhány hétig lesznek távol, legföljebb egy hónapig. Iparkodott is a személyzet, hogy mire hazaérnek, csillogjon-villogjon minden, ahogyan Rákosiné szereti, „az Elvtársnő”.
Budaörsön felbúgtak a légcsavarok, a Lajhár lomhán felemelkedett, és keletnek fordult. Hétórányi repülés várt rá alig 3000 méteren – nehogy oxigénhiány lépjen fel –, tankolnia is kellett Kijevben. Utasa nem búcsúzott el senkitől. Hátralévő éveit a Szovjetunióban élte le. Haza akart jönni, de hiába írta a kérvényeket. Sohasem vette tudomásul, hogy alig maroknyi elvakult híve, ha maradt, a többieknek gyűlölt zsarnok. Magyarországra csak a hamvai tértek vissza urnában, 1971. február 12-én.