Valaha milliomosokról beszéltünk, de a mai világban ez nem sokat jelent, hiszen mondjuk Amerikában egy szép ház már milliós értéket képvisel. Beszéljünk tehát a milliárdosokról.
A világon az első milliárdos John D. Rockefeller volt, akinek olajbirodalmára épített vagyona 1916-ban érte el ezt a szintet. Napjainkban azonban már közel 2800 milliárdos él a világon. Az Amerikai Egyesült Államokban ezer körül mozog a számuk. Nagyjából ugyanennyi milliárdost találunk Európában is: a legtöbbet, 171-et tavaly Németországban, ezt – talán nem is olyan meglepő módon – Oroszország követi 140, majd Olaszország 74 milliárdossal. Japánban 33, Ausztráliában 32 milliárdost találhatunk. Az Egyesült Államok után egyébként Kína foglalja el a második helyet 473 milliárdossal, s ezt követi a nyomorgó India 200-zal.
Bár Magyarország nem tartozik a gazdag országok közé, nem kell szégyenkeznünk: a dollármilliárdosok között öt magyart is találunk.
A leggazdagabb Mészáros Lőrinc, aki 1,7 milliárd dolláros vagyonával egyben a világ 1851. leggazdagabb embere. (Második helyen 1,6 milliárd dolláros vagyonával Csányi Sándor áll, aki ezzel a világ 1945. leggazdagabbja.)
Az Egyesült Államok elnöki székében Donald Trump előtt nem ült milliárdos. Egy évszázadon át George Washington számított a leggazdagabb elnöknek, de mai értékre számítva a vagyona csak a 700 milliót érte el, vagyis nem volt milliárdos. Trump vagyonát azonban a Forbes magazin 2018-ban 3,8 milliárd dollárra becsülte, amely mára 6,5 milliárdra növekedett. Ezzel Trump az USA 201. és a világ 645. leggazdagabb embere és az USA első milliárdos elnöke lett.
Korántsem egyedül Trumpról van azonban szó. Ijesztő jelenség és a mai amerikai politika új vonása a sokszoros milliomosok és milliárdosok politikai hatalomátvétele. Nem kell mondani, hogy ez a gazdasági-pénzügyi elit mindig hatalmas befolyással volt a politikára. Hogy személyesen vegyék kézbe a döntő politikai pozíciókat, az azonban új jelenség. A kompetens Forbes magazin által összeállított listán a 902 amerikai milliárdos családból az elmúlt évtizedben 44 ült magas állami vagy föderális pozíciókban.
A Trump-kabinet az amerikai történelem leggazdagabb kabinetje.
Nem kevesebb mint 13 milliárdos (szerencsétlen szám!) – közöttük Howard Lutnick, Linda McMahon, Vivek Ramaswamy, Scott Bessent és Jared Isaacman – ül vagy ült magas kormányposztokon. Ismét a Forbes magazin megbízható adatai szerint, a kabinet tagjainak vagyona 7,5 milliárd dollárra rúg, ez több mint kétszerese Trump első kabinetjének és 64-szerese az előző Biden-kormány tagjai vagyonának.
A milliárdosok együttes vagyona, mely egy évtizeddel ezelőtt – amikor csak fele ennyi milliárdos volt az országban – 2,6 trillió dollárra rúgott, mára azonban meghaladja a 6,7 trillió dollárt. A Trump-rezsim idején ezek a szupergazdagok, akik naponta 14 millió dollárt keresnek – szemben a nem egészen 2 ezer dolláros országos átlag havi jövedelemmel –, tömegesen költöznek Washingtonba. Trump már eddig is négy hatalmas fogadást-vacsorát adott tiszteletükre. Nagyon megérte, hiszen tíz milliárdos finanszírozta a Fehér Ház új, 300 millió dollárba kerülő – és Trump számára nélkülözhetetlen – báltermének folyamatban levő, de sokak által vitatott felépítését.
A milliárdosok politikai hatalmához természetesen nem elengedhetetlen a politikai pozíció vállalása. Befolyásukat jól tudják érvényesíteni pénzügyi adományaik, támogatásuk útján is. Márpedig 2000 óta a leggazdagabb száz amerikai 140-szeresre növelte a politikai jelölteknek nyújtott pénzügyi támogatását. Sietve hozzá kell tenni, hogy ezen adományok 80 százaléka republikánus jelöltek támogatását szolgálta. Trump maga is 5-ször több pénzt kapott 2024-ben, mint első kampánya idején, 2016-ban. (Ezzel szemben ellenfele, Kamala Harris csak háromszor kapott többet 2024-ben, mint korábban, 2016-ban Hillary Clinton.)
Az amerikai lakosság többsége - egy friss közvélemény-kutatás eredménye szerint 58 százaléka, egy másik szerint 70 százaléka – elítéli és rossznak tartja a gazdagok ilyen beavatkozását és befolyását a politikába.
„Eladó az egész világ / Aranyborjú fennen trónol, / minden Ő előtte hódol” – énekli Mefisto Charles Gounod először 1859-ben, Párizsban bemutatott Faust című operájában. Örök érvényű felismerés, melyet ezekkel szavakkal Johann Wolfgang Goethe fogalmazott meg.
A szerző történészprofesszor.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.