Káoszban keresni az egyensúlyt – Pacsika Rudolf kiállítása

Eldőlni látszó bútorok és Salgó polc fogad minket Pacsika Rudolf kiállításán az acb Galéria acb Plus kiállítóterében. A szokatlan látvány a kiállítás „Gravity as Glue” címére utal, amely Tony Cragg brit szobrászművész egyik gondolatát idézi, miszerint a szobrászatban úgy kell használni a gravitációt, mintha az ragasztó lenne (Using Gravity as the Glue). Pacsika tárlatán sem tartják össze az elemeket szögek, sem más kötőanyagok, hanem csakis a gravitáció.

– Ezek az elemek függnek egymástól, mint ok és okozat vagy mint az emberek a társadalomban. Minden egymásra van utalva, amiből egy stabil, egyensúlyi helyzet alakulhat ki – mondta Pacsika Rudolf a Népszavának. Korábbi példákat is felhozott, mint egy 2000-ben készült munkáját, amelyben két biciklinek a kormányát és ülését úgy szorítja le egy nehéz síküveg, hogy a súly miatt a kerékpárok képtelenek kidőlni alóla, míg egy 2009-es műve egy boltív volt biciklikből.

A jelen tárlat kurátora, Miklósvölgyi Zsolt szerint a kiállításon bemutatott festmények és rajzok is ugyanezt a problémakört közelítik meg elvontabb síkon, mivel a kohézió fogalma ezekben a munkákban már nem kizárólag fizikai jelenségként jelenik meg, hanem a formák, felületek, ritmusok és képi struktúrák közötti kapcsolatként.

Pacsika emellett az abszurdot kutatja, és örömmel festi meg. A Xerxész című képén például a tengerben áll három alak, akik egy-egy kalapáccsal ütik a vizet: egy öltönyös tőzsdeügynök, a Népszava híres, piros színű, kalapácsos embere és a kisfiú, aki a Mindent tudni akarok című szovjet filmsorozat főcímében szerepelt, és egy rakétáról leszállva egy kalapáccsal kettétört egy diót.

A kép értelmezésében segíti a befogadót a háttérben egy hídon olvasható Xerxes felirat, amely a perzsa hadvezérre, I. Xerxészre utal, aki időszámítás előtt 480-ban a Hellészpontosznál hidat ácsoltatott hajókból, de azt a viharok megrongálták, ezért az uralkodó megparancsolta az embereinek, hogy korbácsolják meg a tengert. – A kép alcíme A hülyeség apoteózisa, hisz amiről azt hisszük, hogy pragmatikus, célratörő, az lehet, hogy értelmetlen, pedig ennek felismeréséhez annyi lenne a dolgunk, hogy más irányból nézzük a helyzetet – mondja a művész.

Elszabadult indulatok

A tárlaton közéleti, politikai témájú képeket is láthatunk, mint a OTage (sic) címűt, melyen a művész megidézi Ingmar Bergman 1969-es, Rítus című filmjének azon jelenetét, amelyben három színész előadja egy bírónak a misztikus maszkjátékát. Pacsika a kép előterébe azonban odafestett egy feliratot, amely arra az esetre utal, amikor 1977-ben a Vörös Hadsereg Frakció (Rote Armee Fraktion – RAF) foglyul ejtette Hanns Martin Schleyert, a Német Gyáriparosok Szövetségének elnökét, volt SS-tisztet, aki elé szintén feliratokat helyeztek azzal kapcsolatban, hogy hány napja rabolták el.

Egy másik képen egy békafejű, embertestű lény látható, amint egy dézsában fekszik, az egyik kezében papír, másik kezében tintába mártott toll látható, a mellkasán seb, míg a földön egy véres kés. A kép egyértelműen megidézi Jacques-Louis David 1793-as, Marat halála című festményét, amelyen a címszereplőt, a halott jakobinus vezetőt látjuk, miután meglátogatta őt Charlotte Corday, a girondisták támogatója, majd diktálni kezdte neki a girondista felkelők neveit, amelyeket Marat leírt, majd a nő leszúrta a férfit. Pacsika Rudolf képén az alanynak azonban széles szájú békafeje van, mellyel a Pepe, a béka nevű internetes mémre utal, amely az évek során az alt-right nevű alternatív jobboldali mozgalmak szimbólumává vált az Egyesült Államokban. – Ezen csoportok emberei ott ülnek a gép előtt a garázsban, teljesen passzívak, csajozni képtelenek, és a képernyő előtt írják a mocskolódásaikat. A kilencvenes években még arról születtek cikkek, hogy az internetnek köszönhetően minden nyilvános lesz, és összdemokráciában fogunk élni, ehelyett mára az online térben a szélsőségek, az indulatok szabadultak el – mondja a művész.