Ruth Ellissel mostohán bánt a sors, igazságtalan ítélet vetett véget életének, amit több évtized elteltével most beláttak a Westminsterben is, így a kétgyerekes anyát posztumusz feltételes kegyelemben részesítették. Rajta ugyan már ez nem segít, de családján annál inkább, hisz több mint 70 éve a szégyenben élt, megbélyegezték és kiközösítették őket. Míg unokája, Laura Enston nem döntött úgy, lemossa a családon esett szégyenfoltot.
Családja évtizedeken át kampányolt azért, hogy bebizonyítsa, Ellis családon belüli erőszak áldozata volt, és Blakely a lövöldözést megelőzően rendszeresen testileg és lelkileg is bántalmazta.
Hetven éven át élt megbélyegezve a család, míg Laura Enston, Ellis unokája úgy nem döntött, kiharcolja az igazságot, lemossa a szégyent a famíliáról.
David Lammy miniszterelnök-helyettes jelentette be a brit parlamentben, hogy a király megadta a kegyelmet, pontosabban a halálbüntetést jelképesen életfogytiglani szabadságvesztésre változtatta. Laura Enston a megváltó örömhírre így reagált:„Ruth kivégzésének árnyéka két generációra vetült. Olyan szégyent hordoztunk, amelyet soha nem nekünk kellett volna viselnünk.”
Rhyl városkában éjszakai klubok hostesszeként dolgozott Ellis, miközben nevelte két gyermekét, akik halála idején 10, illetve három évesek voltak, utóbbi Laura Enston édesanyja. David Blakely autóversenyző a szeretője, illetve élettársa volt, akit a londoni Hampsteadben található Magdala pub előtt lőtt le. Állandó zűrök voltak a családban, és úgy tudni, mindketten félre-félre léptek. Ellis gyermeket várt, amikor megint kirobban köztük a viszály, és úgy gyomorszájon verte Blakely Ellist, hogy elvetélt. Abortuszon esett át, ami akkoriban tilos volt az Egyesült Királyságban. A bántalmazások rendszeresek voltak. Amiről állítólag az akkori tárgyalások során szó sem esett, merthogy a bíró arra utasította az esküdtszéket, hogy ne vegye figyelembe védekezésként azt a tényt, hogy a kétgyermekes anyát „súlyosan bántalmazta a szeretője”.
Az ügy már akkor, a kivégzést követően is olyan országos felháborodást váltott ki, hogy két évre rá jogszabály-módosítást hajtottak végre, amely a korlátolt büntetőjogi felelősség fogalmának bevezetésével gyakorlatilag megteremtette az effajta védekezés lehetőségét.
A törvényhozás is lépéskényszerbe került, olyan nagy felháborodást váltott ki Ellis és Blakely története
Hogy mekkora port kavart ügyük, jelzi az is, Ellis és Blakely kapcsolatának történetét az 1985-ös Dance with a Stranger („Tánc egy idegennel”) című film is feldolgozta Miranda Richardson és Rupert Everett főszereplésével.
A Westminster a családon belüli erőszakról
Az alsóházban Pam Cox munkáspárti képviselő terjesztette fel Ellis unokáinak nevében a kegyelmet, a család az ügy tárgyalását a karzatról követte. A képviselő beszédében elismerte, hogy mind a mai napig csökevényes a jogtár, mert az igazságszolgáltatás nem minden esetben veszi figyelembe a családon belüli erőszakot, amelynek a védekezésben komoly szerepet kellene kapnia.
Bár a kegyelem nem jelenti azt, hogy Ellis ártatlan David Blakely meggyilkolásában, ám az, hogy a halálbüntetést életfogytiglani szabadságvesztésre változtatták, önmagában is bizonyítja, hogy a jogi eszközök hiányában az igazságszolgáltatás nem tudta kezelni az igazságtalanságokat. A háttérhez tartozik, hogy a brit uralkodó jogosult kegyelmet adni vagy büntetéseket enyhíteni, de erre a gyakorlatban csak a kormány javaslatára kerül sor.
„Olyan szégyent cipeltünk, amely soha nem volt a miénk” – fogalmazott Enston.
Laura Enston szerint bár a családot ért veszteséget már semmi sem kárpótolhatja a szó nemes és konkrét értelmében, de hetven év után végre közelebb kerültek az igazsághoz. Merthogy kiderült a nyomozás során az is, hogy nemcsak nemcsak Blakely bántalmazta Ellist, de gyermekeinek apja is, amit a gyerekek is megsínylettek, s ami egy életre szóló traumát okozott nekik – mondta el a BBC-ben Enston. A nagybátyját is olyannyira megviselte a családon esett sérelem, hogy öngyilkosságát is ezzel magyarázzák. Ruth kivégzésének árnyéka két generáción át kísérte a családot, s most abban reménykednek, ennek a fátumnak végeszakad. „Olyan szégyent cipeltünk, amely soha nem volt a miénk” – fogalmazott Enston.
Ruth gyönyörű, vonzó nő volt, talán ez is rányomta bélyegét a bírósági tárgyalásra, ráadásul az elegáns, egyedülálló anya a tárgyalás során semmilyen megbánást nem tanúsított, érzelmeit nem mutatta ki, így nem csoda, hogy mindössze 14 percbe tellett, amíg megszületett a halálát kimondó ítélet, amelyben az esküdtszék bűnösnek találta. Enston a részlegesen felmentő ítélet kapcsán azt hangsúlyozta a francia AFP hírügynökségnek adott nyilatkozatában, hogy hidegvérű gyilkosról alkotott képet magának az esküdtszék, pedig a trauma okozta lélek védekezése volt cselekedete. Mert kénytelen volt elviselni a családon belüli erőszakot, védtelennek és tehetetlennek érezte magát.
Catherine Atkinson, az áldozatokért, valamint a nők és lányok elleni erőszak visszaszorításáért felelős miniszter az új verdiktre reagálva megköszönte Ellis unokáinak kitartását, mert nekik köszönhetően került a törvényhozás napirendjére.
Katy Colton, a Mishcon de Reya ügyvédi iroda partnere, aki Ellis unokáit képviselte, mérföldkőnek nevezte a kegyelmet. Szerinte fontos alapelvet fogalmaztak meg most a honatyák: a családon belüli erőszak túlélői olyan igazságszolgáltatást érdemelnek, amely megfelelően érti és felismeri a bántalmazás következményeit.
Az Egyesült Királyságban a halálbüntetést 1965-ben törölték el. Az utolsó kivégzést 1964-ben hajtották végre, amikor két férfit gyilkosság elkövetése miatt akasztottak fel.
