Most derült csak ki, hogy Gulyás Gergely valójában büntetésként élte meg, hogy Orbán őt nevezte ki a Fidesz frakcióvezetőjének. És, ha belegondolok, igaza is van, a volt miniszterelnök olyan frakciót pakolt mögé, amely lényegében vállalhatatlan. Ott, ahol Pócs János, Németh Balázs, Balla György és Szűcs Gábor számít vezérszónoknak, Gulyásnak semmi keresnivalója nincs. Nem mintha Gulyás tudott volna valami emlékezeteset nyújtani kormánypárti politikusként, de amennyire lehet, megőrizte az arcát. Pontosabban megőrizte arcának azt a vonását, amely tükrözött némi intellektualitást, és megkülönböztette a korábbi frakció többségétől. Most azonban a pártelnök ráerőltetett olyan figurákat, akik vállalhatatlanok, ugyanakkor mégis meghatározzák a Fidesz parlamenti működését. Ráadásul Gulyásnak folyamatosan el kellett viselnie Magyar Péter szurkálódását, miközben az új kormányfő nem hagyott kétséget afelől, hogy hajdan volt barátjától teljesen idegen ez a szerep.
Gulyás Gergely tehát kiszállt, nyilván csak idő kérdése, hogy a képviselőségét is feladja. Az a magyarázat ugyanis, amellyel indokolta mostani lépését, semmiképp nem engedné meg, hogy maradjon az Országgyűlésben. Ő tudniillik azzal indokolta elhatározását, hogy miután az új szabályok szerint már nem lehet többé képviselő, nincs keresnivalója a frakció élén sem.
Nagyon hajánál előrángatott érv ez, kiváltképp, ha arra gondolunk, hogy még csak a ciklus elején tartunk, közel négy év lenne hátra a parlamenti munkából. De gondoljunk csak még egyszer bele: Pócs Jánosokkal, Németh Balázsokkal kellene neki bajlódnia?
Ilyen szellemi színvonal mellett kellene eltöltenie ezt a hátralévő időt? Úgy, hogy Magyar egy sokkal intenzívebb, és állandó jelenlétet igénylő parlamenti munkát vezetett be, ahol ugyan sokkal több idő és feladat jut az ellenzék számára, de több megaláztatás is, igen, épp az elmúlt tizenhat év okán.
Gulyás, saját bevallása szerint, már pénteken értesítette Orbán Viktort a döntéséről, aki viszont elfelejtett szólni a saját sajtósának, Havasi Bertalannak, különben az miért lepődött volna meg a híren. De maga Orbán sem tartotta túl jelentősnek a bejelentést, nem gondolta olyannak a helyzetet, amely az amúgy is nehéz helyzetbe jutott Fidesz sorsát jelentősen befolyásolná. Nem, mert nyugodtan felült az Egyesült Államokba tartó repülőre, hogy részese lehessen a futball-világbajnokság hajrájának. Mindazonáltal ne lepődjünk meg ezen, a vb négyévente van, a Fidesz-frakció még négy évig ül ott a parlamentben. Igaz, Orbán kiszállt ebből a körből, és egy év múlva mindenhonnan kiszáll – ha hiszünk Nyerges Csengének, aki szerint a volt miniszterelnök már biztosan nem lesz pártelnök –, akkor meg miért mondjon le egy ilyen egyedi élményről, mint amilyet futball-vb jelent? (És tegyük hozzá, van esély rá, hogy újra találkozzon Donald Trumppal, hátha hoz ez a randevú valamit a konyhára…)
Térjünk azonban vissza Gulyáshoz: sok örömet nem hozott számára ez a két hónap. Az ellenzéki politizálásba újat nem tudott hozni, a mögötte ülők még az eddig színvonalat is lejjebb vitték, semmi nem ígéri, hogy fordulat állna be. Tényleg nem marad számára más megoldás, mint kiszállni az országgyűlésből, már csak azért is, mert nem lehet többé képviselő. Bár nem tudom, ki ígérte neki, hogy élete végéig az lesz...