Végre megértette. Kellett hozzá több mint három hónap, és az általa „verbális abúzusnak” nevezett politikai nyomás, de Sulyok Tamás végül kénytelen volt belátni, hogy azzal szolgálja leginkább nemzetét, ha nem akadályozza az április 12-én minden korábbinál nagyobb felhatalmazást kapott Magyar Péter kormányzását. Ha eddig nem volt ellensúlya az őt megválasztó politikai erőnek, a Fidesz-KDNP-nek, akkor nem fékezheti a most hatalomra került Tisza pártot sem. Egyetértek Márky-Zay Péterrel: Sulyok elnöksége legjobb döntését hozta meg, amikor – aggályai ellenére – aláírta a 17. alaptörvény-módosítást, egyben saját államfői megbízatásának végét.
Ennél csak az lett volna jobb megoldás, ha a május végi határidővel önként távozik hivatalából (a többi közjogi vezetővel együtt). Nem így történt, de miután nem kapott segítséget sem az Alkotmánybíróságtól, sem pedig a Velencei Bizottságtól, az utolsó pillanatban mégsem hallgatott a mellette tüntetőkre:
a távozó elnök épp akkor nőtt fel hivatalához, amikor meg kellett válnia tőle.
Pedig Havasi Bertalan a Sándor-palota előtt világosan megfogalmazta a Fidesz elvárását: „Kiállunk Sulyok Tamás mellett, de elvárjuk, hogy az államfő is álljon ki mellettünk”. Ám paradox módon épp Orbánék tették lehetővé az elnök hivatalvesztését, amikor megszüntették az alaptörvény-módosítások Alkotmánybíróság általi tartalmi felülvizsgálatának lehetőségét. Ezáltal lehetett a 17. módosítással eltávolítani posztjáról Polt Pétert és négy másik alkotmánybírót, visszahívhatóvá tenni a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnökét, és 12 évre korlátozni az országgyűlési képviselők mandátumát – csak a legfontosabb pontokat említve.
Lehet ugyan vitatni a 17. módosítás jogállami módját, de a fentiek miatt épp a Fidesznek nincs joga önkényt és a jogállam végét emlegetnie.
A társadalom többsége is szükségesnek tartja a közjogi vezetők távozását – erre Sulyok maga is utalt egy fél mondattal a módosítás aláírását és kihirdetését elrendelő közleményében –, mindez ráadásul időben is egybeesik a korábbi kormánypárt látványos összeomlásával.
Sulyok hétfői távozása után az alaptörvénynek megfelelően a köztársasági elnök feladat- és hatásköreit az Országgyűlés elnöke, Forsthoffer Ágnes gyakorolja majd. A parlamentnek 30 napon belül új köztársasági elnököt kell választania, a mostani módosítás szerint az új alkotmány hatálybalépéséig, de legfeljebb öt éves időtartamra. Bár a Tisza államfő-jelöltje még nem ismert, s Magyar Péter várja a személyi javaslatokat, nem kérdés, hogy a kiválasztott már az első szavazási körben meg fogja kapni az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatát. Így augusztus 20-ra valóban új elnöke lehet a köztársaságnak.
Csak bízni lehet abban, hogy az új államfő valóban a nemzet egységét kifejező, autonóm, s nem a Tiszától függő figura lesz – ellenkező esetben könnyen Sulyokhoz hasonló helyzetben találhatja magát. Ilyen helyzet nem állhatna elő többé, ha az ígért új alkotmány netán megteremtené a köztársasági elnök közvetlen választásának intézményét, s a képviselők helyett a jövőben a nép maga választana elnököt. Ez azonban ma még a politikai sci-fi kategóriájába tartozik, hiszen az eddigi magyar közjogi rendszer teljes átalakítását feltételezi.