A szerb elnök új kampányképet próbál építeni magáról: nem hivatali konvojjal, nem állami protokollal, hanem saját autóval indulna országjárásra. Aleksandar Vučić azt mondta, egyszerű polgárként keresi majd a „becsületes, keményen dolgozó emberek” támogatását, és maga vezeti a Skodáját településről településre. A mondat jól illeszkedik abba a politikai stílusba, amelyben a hatalom legfontosabb embere egyszerre akar államfőként és hétköznapi emberként megjelenni.
A bejelentés azonban azonnal visszaütött. A szerb Danas napilap emlékeztetett arra, hogy
Vučić legutóbbi, májusban aláírt vagyonnyilatkozatában nincs személygépkocsi. A nyilvános adatok szerint az elnöknek 253 ezer dináros havi fizetése és egy harminc négyzetméteres lakása van, de autója nincs. A lap azt is felidézte, hogy a Korrupcióellenes Ügynökség archívuma alapján 2012 óta egyetlen bevallásában sem szerepelt saját tulajdonú gépjármű.
A történet ezért arról szól, hogyan ütközik egymással a politikai imázs és a hivatalos átláthatóság. Vučić éveken át tudatosan építette a szerény, nép közé vegyülő vezető képét, és korábban többször is feltűnt egy régi, 2006-os Skoda Octavia volánjánál. Interjúkban saját autójaként beszélt róla, olykor azzal a történettel, hogy sikerült elszakadnia a testőreitől, és maga vezethetett.
A népi Skoda és a hiányzó vagyonnyilatkozat
A független újságírói adatbázisok szerint a Skoda jogi értelemben nem Vučićé, hanem testvéréé, Andrej Vučićé. Ez önmagában nem bizonyít jogsértést: egy politikus használhat családtag tulajdonában álló autót, és azt nem kell saját vagyonként feltüntetnie. A politikai gond éppen abból keletkezik, hogy Vučić újra és újra sajátjaként beszél a járműről, miközben a hivatalos iratok más képet mutatnak.
A különbség azért érzékeny, mert Szerbiában régóta vitatott a politikai elit vagyonának ellenőrizhetősége. A vagyonnyilatkozati rendszer formálisan működik, de a független sajtó és a korrupcióellenes szervezetek szerint ritkán képes feltárni, mi van a hozzátartozók nevén, milyen vagyonelemeket használnak ténylegesen a tisztségviselők és hol húzódik a határ a családi tulajdon, a politikai reprezentáció és az elhallgatott befolyás között. Vučić esetében a régi Skoda ezért szimbólummá vált: egy látszólag apró tárgy mutatja meg a rendszer nagyobb hiányosságait.
Az ügy kampánytechnikailag is kockázatos. A kormánypárti média a saját autós országjárást a közvetlenség és az egyszerűség bizonyítékaként tálalhatja, az ellenzék és a független sajtó viszont azt kérdezi: ha az autó valóban az övé, miért nincs a bevallásban; ha nem az övé, miért nevezi sajátjának. A választó számára a részlet akár jelentéktelennek is tűnhet, de a hitelességi vita pontosan ilyen részleteken keresztül válik érthetővé.
Választási forgatókönyv lemondásokkal
A történet közben friss politikai fordulatot kapott. Vučić július 20-án már arról beszélt, hogy a parlamenti választásokhoz előbb valószínűleg a kormánynak kell lemondania, ezután írná ki ő maga a voksolást. A szerb közmédia Tanjugra hivatkozó beszámolója szerint az elnök azt is jelezte: a kiírás után legfeljebb néhány napig vagy két hétig maradna államfő, mert még el kell intéznie néhány fontos állami ügyet, de ebben az időszakban nem venne részt a kampányban.
Ez a pontosítás azért lényeges, mert Vučić egyszerre próbálja elkerülni az állami tisztségből folytatott kampány látszatát és megőrizni saját politikai központi szerepét. Azt állítja, csak akkor csatlakozna az Egyesült Szerbia nevű listához, ha már beadta lemondását és átadta a szükséges dokumentumokat. Ezzel jogilag és kommunikációsan is azt akarja sugallni, hogy nem államfőként, hanem a nép felhatalmazását kérő politikusként küzd majd a miniszterelnöki posztért.
A forgatókönyv azonban nem szünteti meg az alapvető ellentmondást. Vučić az elmúlt évtizedben a szerb politikai rendszer minden fontos elemét a saját személye köré szervezte. Ha most államfőből kormányfőjelöltté válik, az nem valódi visszavonulás, hanem a hatalom újraformázása. Az autós kampány képe is ezt szolgálja: nem a palotából irányító vezetőt akarja láttatni, hanem az országot bejáró, egyszerű emberként beszélő politikust.
A szerb ellenzék számára az ügy lehetőség, de nem önmagában döntő fegyver. A vagyonnyilatkozatból hiányzó autóval nem lehet választást nyerni, de rá lehet mutatni arra, hogy Vučić politikai rendszerében a hivatalos dokumentumok, a személyes imázs és a tényleges hatalomgyakorlás gyakran elcsúszik egymás mellett. A kérdés nem csupán az, kié a Skoda, hanem az, hogy Szerbiában van-e olyan intézmény, amely egyáltalán érdemben számon tudja kérni a legmagasabb vezetőt.
A kampány tehát már az indulása előtt jelképes vitába torkollott. Vučić a saját autóval megtett országjárás történetével a közvetlenséget, a puritánságot és az önfeláldozást akarja mutatni. Ellenfelei szerint viszont éppen ez a kép leplezi el, hogy a szerb politikai hatalom továbbra is átláthatatlan, személyre szabott és intézményileg gyenge. A régi Skoda így nem mellékszál, hanem pontos metafora: papíron nincs, a politikai színpadon mégis központi kellék lett.
Magyar Péter hozhatja el Aleksandar Vučić újabb vereségét, a Tisza-kormány közvetve demokratikusabbá teheti a szerb médiahatóságot isNyolc tagállam fékezte Szerbiát, az Európai Parlament kemény üzenetet küldött a Vučić-rezsimnek