Egy demokratikus jogállamban az emberi jogok tiszteletben tartása mellett senkit sem lehet börtönbe zárni kizárólag politikai vagy társadalmi elvárás alapján, még akkor sem, ha bűnösségét sokan nyilvánvalónak tartják. Ugyanakkor teljesen jogos az a társadalmi igény, hogy a hatóságok és a bíróságok átlátható, érdemi intézkedésekkel, észszerű időn belül és hatékonyan érvényesítsék az állam büntetőigényét, és az az elvárás, hogy a büntető igazságszolgáltatás választ adjon a közvéleményt leginkább foglalkoztató ügyekre – így arra is, hogy az Orbán Viktorral és feltételezett bűntársaival szemben kialakult, bűnszervezeti megítélés büntetőjogilag megalapozott-e.
A NER által kialakított rendkívüli helyzet indokolttá tehet olyan jogalkotást is, amely egyes ügycsoportok gyorsabb elbírálását várja el, akár az eljárási határidők meghatározásával. Ezért téves Magyar Péter többször hangoztatott azon álláspontja, miszerint a NER bűneinek ügyében kizárólag a hatóságoknak és a bíróságoknak van feladatuk, a kormánynak pedig nincs teendője. Jogos társadalmi elvárás, hogy a korábbi kormány tagjaihoz, parlamenti képviselőihez, az általuk kinevezett alkotmánybírákhoz, az ügyészséghez, a nyomozó hatóságokhoz és más állami szervezetekhez köthető feltételezett jogsértések soron kívüli eljárási rendben, rövid határidőkkel kerüljenek elbírálásra, és az ehhez szükséges jogszabályokat az új Országgyűlés is soron kívül alkossa meg.
Írásomban arra is rá kívánok mutatni, hogy az új kormány felelőssége is felvethető abban, hogy Orbán Viktor, Rogán Antal, Szijjártó Péter, Lázár János és feltételezett bűntársaik ellen mindmáig nem indultak érdemi eljárások.
Ennek következtében ma is háborítatlanul fenntarthatják azt az életvitelt, amelynek fedezete komoly kérdéseket vet fel – elég csak Szijjártó Péter BYD-nál betöltött szerepére vagy Orbán Viktor labdarúgó-világbajnokságra tett utazására gondolni.
Lemond a parlamenti mandátumáról Szijjártó Péter, a Putyin-rezsim érdekei helyett Kínáét fogja képviselniAz ügyészség független, önálló alkotmányos szervezet, amely kizárólag a törvényeknek van alárendelve, feladatait és hatáskörét pedig az Országgyűlés által alkotott törvények határozzák meg. Ebből azonban az is következik, hogy az Országgyűlés jogalkotással ma is meghatározhatja egyes ügycsoportok kiemelt eljárási szabályait és azok rövidebb eljárási határidejét.
A nemzetközi és a magyar jog is ismeri a „pilot” jellegű eljárási stratégiát. Ennek lényege, hogy több összefüggő feltételezett bűncselekmény közül elsőként azt a vádpontot emelik ki, amely a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a leggyorsabban bíróság elé vihető. A többi ügy ezzel párhuzamosan tovább nyomozható. A cél nem a teljes bűnsorozat egyidejű elbírálása, hanem a legkönnyebben bizonyítható ügy mielőbbi jogerős lezárása.
Ha egy személy valamennyi feltételezett bűncselekményét egyetlen eljárásban vizsgálják – mint például az MNB ügyében –, a bizonyítékok összegyűjtése és értékelése, a szakértői vizsgálatok, valamint a számos tanú meghallgatása könnyen évtizedes, akár érdekmúláshoz vezető eljárást eredményezhet.
A NER vezetőihez köthető feltételezett bűncselekmények között bizonyosan akadnak olyanok, amelyek nem igényelnek éveken át tartó bizonyítást. A nyilvánosan ismert tényekre, jogerős bírósági megállapításokra és egyszerűen bizonyítható cselekményekre épülő eljárások rövid időn belül gyanúsításhoz, vádemeléshez és jogerős ítélethez vezethetnek. Ez a stratégia minden jogállami követelménynek megfelel, szemben a halogatásra épülő mai gyakorlattal.
Ezért meghatározó jelentőségű, hogy az ígért elszámoltatás milyen büntetőeljárási stratégia alapján indul el, és szükség esetén a hatékony eljárást akár jogalkotással is elő kell segíteni.
A NER kiemelt szereplői esetében a „pilot” stratégia alapján a közismert tényekre épülő ügyekben rövid időn belül jogerős ítélet születhetne. Ezt követően, az elítéltek büntetésének végrehajtása alatt, a további, időigényes ügyek kivizsgálása párhuzamosan folytatódhatna.
Az Európai Unió Bíróságának (EUB) 2026. április 21-i ítélete (C–769/22) egy olyan kiemelt ügyre mutat rá, amelyben a bíróság több százezer állampolgár súlyos jogfosztását és a magyar állami szervek összehangolt felelősségét állapította meg (az ún. gyermekvédelmi törvény kapcsán). Erre alapozva a magyar Országgyűlés akár határozatban, akár alaptörvényi szinten is megállapíthatná az Orbán-rendszer bűnszervezeti működését. Koen Lenaerts, az EUB elnöke az ítélet indoklásában kimondta, hogy a 2021. június 15-én elfogadott magyar törvénycsomag és az arra épülő jogszabályok összehangoltan megbélyegezték, súlyosan sértették több százezer állampolgár emberi méltóságát, velük szemben gyűlöletkeltő magatartást ösztönöztek, a társadalomból kirekesztették őket, és rájuk nézve önálló, jogkorlátozó szabályozást hoztak létre. Az ítélet ezt azzal a megállapítással összegezte, hogy Orbán állami szervei: „összehangolt diszkriminatív intézkedéscsomagot alkotnak.” Az EUB ezzel nem csupán a kormány, hanem az állami hatalom egészének összehangolt jogsértő működését állapította meg.
Az Orbán-rendszer bűnszervezeti jellegére vonatkozó, legmagasabb bírói fórum általi igazolás nem pusztán politikai értelmezés, hanem az ítélet az egyes szereplők büntetőjogi felelősségének tagállami megítélésére is kihat. A parlament e körben elmaradt jogalkotása is hozzájárul ahhoz, hogy a legfőbb felelősökkel szembeni eljárások nem kellő hatékonysággal és nem a jogos társadalmi elvárásoknak megfelelő ütemben folynak.
Semmilyen észszerű jogi indok nem magyarázza, hogy Orbán Viktor, Rogán Antal, Szijjártó Péter, Lázár János, Sulyok Tamás, az Orbán-kormány és a Fidesz–KDNP vezető szereplői, az alkotmánybírák, Varga Zs. András, valamint a legfőbb ügyész és Orbán kivételezettjei még ma is meghatározó közhatalmi pozíciókat tölthetnek be. Közérdek lenne, hogy a velük szembeni, köztudott tényekre épülő ügyek elkülönített eljárásban mielőbb hatósági vizsgálat alá kerüljenek, és valamennyiüket eljárás alá is vonják.
Az Emberi jogok európai egyezménye 1993 óta a magyar jogrendszer része. Az egyezmény 6. és 13. cikke alapján a büntetőeljárásnak nemcsak tisztességesnek, függetlennek és igazságosnak, hanem hatékonynak is kell lennie, amelynek alapvető követelménye, hogy észszerű határidőn belül lezáruljon. A magyar és az uniós jog egyaránt elfogadja, hogy a közismert tények bizonyítékként felhasználhatók. Ezért a nyomozás és a bírósági eljárás során nem szükséges bizonyítani azokat a tényeket, amelyek köztudottak, amelyekről a nyomozó hatóságnak, az ügyészségnek vagy a bíróságnak hivatalos tudomása van, illetve amelyeket már jogerős – különösen európai uniós – bírósági ítélet is megállapított.
Ezt erősíti meg a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 163. § (4) bekezdése is: „Nem kell bizonyítani azokat a tényeket: a) amelyek köztudomásúak, b) amelyekről a bíróságnak, az ügyészségnek vagy a nyomozó hatóságnak hivatalos tudomása van, c) amelyek valóságát a vádló, a terhelt és a védő az adott ügyben együttesen elfogadja.” E feltételek bármelyikének fennállása esetén a bizonyítás mellőzhető.
Az európai igazságügyi portál is ismerteti az uniós joggal összhangban álló bizonyítási elveket. Több tagállam szabályozásán keresztül rámutat, hogy „a bírók támaszkodhatnak általános ismereteikre, illetve hivatalból figyelembe vehetik az egyértelműen megállapított, közismert vagy a köztudat részét képező tényeket, ezért ezek bizonyítása szükségtelen”. Az uniós jog szerint is indokolt elkülöníteni azokat az ügyeket, amelyekben a bizonyítás túlnyomó része szükségtelen, és az eljárás lényegében a vádlott érintettségének és felelősségének megállapítására korlátozódhat.
Az uniós jog és az Európai Unió Bíróságának ítéletei
Az uniós jog és az arra épülő EUB-ítéletek Magyarországon különös jelentőséggel bírnak a NER vezetőivel szembeni polgári és büntetőeljárásokban. Az uniós jog egyik alapelve, hogy ahol közös uniós szabályozás létezik, ott az azzal ellentétes tagállami jog hatálytalan. Ugyanakkor az Orbán-rendszer jogalkotási diktatúrája lényegében figyelmen kívül hagyta az uniós jogot és az európai alapértékeket is. Az uniós jog alakítására viszont nem volt ráhatása, ezért az megőrizte az emberi jogokra és a jogállamiságra épülő elveit.
Mindezek ellenére, Orbánnak és bűntársainak a szerencséjére, sem a magyar jogásztársadalom, sem az új kormány és állami szervei nem éltek eddig kellő odafigyeléssel az uniós jog elsőbbségének alkalmazásával azokban az ügyekben, ahol a tagállami szabályozás nyilvánvalóan ellentétes volt az uniós joggal.
Nem mellékes előny, hogy Magyarország jogrendje 2010 és 2026 között is az uniós jog elsőbbsége alatt állt, így annak alkalmazása ma is jogszerű alapot teremthet a felelősségre vonásra, a visszamenőleges hatály tilalmának sérelme nélkül. Az uniós jog elsőbbségének különös jelentősége, hogy alkalmazása a tagállami eljárásokban kötelező, az EUB jogi megállapításait pedig a tagállami bíróságok nem bírálhatják felül. Az uniós jog alkalmazása mellett a magyar hatóságok feladata az érintettség feltárása, a bíróságoké pedig az érintettség megállapítása és a jogkövetkezmények kiszabására korlátozódik, ami lényegesen rövidebb eljárást tesz lehetővé.
A közösségi médiában szinte naponta találkozhatunk olyan jogtudósok és jogi szakértők – köztük Bárándy Péter, Fleck Zoltán, Ligeti Miklós, Majtényi László, Lattmann Tamás, Magyar György, Polyák Gábor és Horváth Lóránt – megszólalásaival, amelyek konkrét ügyeken keresztül mutatnak rá arra, hogy az adott ügy tényállása már köztudott, ezért a bizonyítási eljárás szükségtelen vagy jelentősen leegyszerűsíthető.
Csak néhány példa: Szijjártó Péter Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel folytatott telefonbeszélgetéseit több jogtudós és maga Magyar Péter miniszterelnök is a hazaárulás gyanúját felvető ügyként értékeli. Minimum a vesztegetés körébe sorolható Szijjártó Szíjj László luxusjachtján dokumentált utazása is. Lázár Jánosnak az aranykonvojügyben tett nyilvános nyilatkozata állami terrorizmus, de minimum a hatalommal aljas célból való tudatos visszaélést jelent, továbbá az ügy végtelenül aljas eljárási cselekményei is kimerítik a Btk. számos pontját. Ma már igazolt a Samsung gödi gyárával kapcsolatos kormányülés jegyzőkönyve, mely szerint Szijjártó javaslatára, gazdasági érdekekre hivatkozva, elmaradt a kormány környezetvédelmi fellépése.
Ugyancsak idetartozik Orbán Viktor 2025. március 15-i hivatalos állami ünnepségen elhangzott hírhedt „poloskázó” beszéde. Nyilvános videófelvétel rögzíti ma is Orbán 2024. október 23-i, állami ünnepen elhangzott szónoklatát, melyben a volt kormányfő állításként adta elő, hogy „Brüsszelben bejelentették, hogy meg fognak szabadulni Magyarország nemzeti kormányától. Azt is bejelentették, hogy egy brüsszeli bábkormányt akarnak az ország nyakába ültetni. (...) Tudjuk, hogy megvan a kiszemelt bábkormány. Megvan már a párt, amelyet a nyakunkba akarnak ültetni. Megvan az emberük is rá, igazi aláíró fajta. Ideális jelölt egy bábkormány élére. (...) Ez nem összeesküvés-elmélet, ez összeesküvés a gyakorlatban ország, világ előtt!” Ezzel hivatalban lévő miniszterelnökként közvetve, de kötelező erővel utasította az illetékes állami szerveket a hazaárulás körében történő vizsgálatokra. Mindezeket Orbán tényállításként adta elő.
Június 18-án 44 jogtudós és jogi szakértő nyílt levélben indokolta meg, miért szükséges a hivatalban maradt NER-es közjogi tisztségviselők felmentése. A kezdeményezéshez mára több százan, köztük jómagam is csatlakoztak. Álláspontom szerint a nyílt levél jogi alapja a bűnre épülő hatalmi rendszerben vállalt közös érintettségük. Csak azt a pillanatot várom, amikor a társadalmi elégedetlenség, felháborodás ébresztőt fúj Magyar Péternek és a Tisza Pártnak, hogy itt az ideje a fentiek szerint cselekedni. Orbán bukásához Magyar Péter és környezetén kívül, a saját körein belül kialakult elégedetlenség vezetett.
Nem lenne szerencsés, ha a Magyar Pétert és a Tiszát ma támogató négymillió magyar ember belső elégedetlenségének kellene ébresztőt fújnia, és cselekvésre késztetni a mai vezetőket,
mert ez rendkívül meghosszabbítaná a demokrácia helyreállításának folyamatát. Bár az új kormányfő láthatóan még nem dolgozta fel magában a támogatói körének azt a figyelmeztetését, hogy sógort nem nevezünk ki miniszternek, illetve azt, hogy a társadalom, de még a támogatók sem fogadják el általa meghirdetett társadalmi egyeztetésnek, hogy a bejelentését követően egyedül, 22 óra alatt döntsön a köztársasági elnöki felkérésről.
Az sem segített a színjáték elfogadásában, amikor Magyar Péter szombaton bejelentette, hogy hétfőre egyeztetésre hívja a Tisza Párt vezetőségét és frakcióját e kérdésben, majd egy nappal a találkozók előtt, még vasárnap meghozta és bejelentette a döntését. Erre a színjátékra csak ráerősített, hogy hétfőn a 141 mandátummal rendelkező Tisza-frakció egyhangú elégedettségét fejezte ki Magyar Péter előző napi döntése mellett. A Tisza-frakció ezzel magára húzta a miniszterelnök elfogadhatatlan magatartását, és rámutatott arra, hogy a képviselőcsoport működése inkább látszik egy nyomógombnak, mint a parlamentnek felelős kormányt ellenőrző önálló testületnek.
Írásaimmal, a Facebook- és a YouTube-oldalaimon közzétett posztjaimmal e pillanat elérkezésének felgyorsítása ma a legfontosabb célom.
