Magyar Televízió;Magyar Rádió;köztévé;magyar filmek;MTVA;Duna Médiaszolgáltató;

Egyre gyakrabban kaphatjuk magunkat azon, hogy műsort keresve az M1-re is kíváncsian kattintunk, milyen csemegét ismételnek éppen (Matula bácsi, Bütyök és Tutajos a Tüskevárban)

Az új köztévé egyik nagy kérdőjele

Az átmeneti időszakok mindig izgalmasak és felelőtlenek. Ami pozitív bennük, annak reménykedve lehet örülni, ami pedig nem tetszik, hát istenem, ez csak ideiglenes dolog, még változhat. Egyelőre nem kell semmivel elszámolni. 

Jó érzékelni, hogy uraink és parancsolóink bizonytalankodnak, vakarják a fejüket, hogyan is legyen tovább, keresik a legjobb pozíciót, és közben kicsit többet figyelnek ránk is, tartják a markukat némi legitimációért.

A közmédia átalakulása ugyanilyen nyújtóztatóan derűs folyamatnak tűnik. Kulturális és politikai katasztrófa ami történt vele az elmúlt másfél évtizedben. A gátlástalan, szélsőjobboldali hatalmi cinizmus szimbóluma lett. Elsősorban hírcsatornáival.

De ennek a korszaknak most vége, stop, a legnagyobb fejek lehullottak, a szervezeti kuszaság előtt is lezárult a pálya: néhány napja az MTVA (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap) beolvadt a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt.-be. A három hónaposra tervezett átalakulás után az új szervezet neve Magyar Rádió és Televízió Nonprofit Zrt. lesz.

Érdekes időszak előtt állunk, lesz sok üdvözlendő és vitatható kinevezés, szerkezeti átalakítás, koncepció- és pozícióharc. A hírszolgáltatás várhatóan augusztus második felében indul újra. Addig pedig...

Addig pedig élvezhetjük a jelenlegi nyárias, pihentető és tartalmas átmeneti állapotot. A sport maradt az M4-en, körülötte pedig terjeng a kultúra. Döntően ismételt adásoknak köszönhetően. Az M1-en, a korábbi politikai hazudozás, megtévesztés propagandacsatornáján magyar filmklasszikusokat, sikeres televíziós produkciókat láthatunk. (A Kossuth Rádión minőségi hangjátékokat, interjúkat vetettek be.) Szerencsés megoldás. Megtisztítja a csatornát a politikai szennytől, és ami fontosabb, visszairányítja hozzá a nézőket. Egyre gyakrabban kaphatjuk magunkat azon, hogy műsort keresve az M1-re is kíváncsian kattintunk, milyen csemegét ismételnek éppen. Meglepő helyzet alakult így ki, amire évtizedek óta senki sem gondolt: a magyar filmek és tévéjátékok elárasztották a tévés kínálatot. Mennek az M1-en, a Dunán, a Duna Worldön, a Magyar Mozi TV-n. Plusz a neten ott van még az archív M3, a Filmio.

Nem először derül ki, mekkora kultúrkincsről van szó. Gond nélkül el lehet vele működtetni csatornákat. Ráadásul szelekcióval! Nézői hiányérzetet is korbácsolva: hol marad ez meg az?

Külön elképesztő az egykori magyar állami televízió teljesítménye. Születtek már róla nem egyszer tiszteletkörök, de szembesülve vele, még mindig tátva marad a száj. Irreálisan soknak tűnik mai szemmel az elkészült produkciók mennyisége. Többségükben közművelődést és szórakozást szolgáló adaptációk, de szép számmal akadnak köztük emlékezetes eredeti munkák is. Aki rendszeresen nézte a tévét, akarva-akaratlanul kultúrát szívott magába. Ennek fényében az ember hajlamos volt kritikusan viszonyulni a rendszerváltás utáni terméshez, de a jelenleg futó programáradat ezt nem igazolja. Nem a minőséggel, hanem a mennyiséggel volt inkább gond. Ritkábban, esetlegesen születtek új művek, nem kaptak kellő hangsúlyt, és így könnyen kiestek az emlékezetből, egyáltalán, az érdeklődési zónából. Láthattuk a Hunyadi-sorozat sikerénél, mekkora szerepe van a tálalásnak, a marketingnek. Ez a produkció egyértelművé tette, amit a Tündérkert, az Aranyélet, A besúgó, A Király és több más alkotás jelzett: a magyar filmgyártás felnőtt a nemzetközi szinten is piacképes sorozatok termelésére. És színvonalas tévéfilmeket is láthattunk az elmúlt években, még ha témájukban, irodalmi forrásukban érezhető volt is a fideszes Nemzeti alaptanterv iránymutatása.

Nagy kérdés tehát, hogy az új köztévé mennyire kívánja ösztönözni fikciós televíziós produkciók, sorozatok készítését. 

Folyamatossá kívánja-e tenni gyártásukat, amihez szervezeti keretet is létrehoz, vagy marad a támogatási formáknál, az esetlegességnél. Nyilván valamilyen is-is megoldás lenne ideális. Mindenképpen elmondható, hogy bár a televíziózás nem a virágkorát éli, de még mindig széles rétegekben van igény tévéfilmekre. Amelyek egyébként az interneten is meg tudnak élni. Ha pedig valamire van igény, azt érdemes csinálni. Kellenek a biztos pontok a kulturális életben, amelyekre mindig számítani lehet, országosan képesek terjeszteni értékeket, új irányokat, köztudatba vésik a jelen meghatározó színész- és alkotógárdáját. Összekapcsolva a művészeti buborékokat, közös szellemi otthont teremtve az ország polgárainak. Amelyből bármikor, bármeddig ki lehet lépni, de mindig melengető, biztonságot nyújt visszatérni bele.

A címben feltett kérdés megválaszolásához mindenekelőtt meg kell érteni, hogyan formálódott a történelem.