Buzás-Hábel Géza – aki a Pécs Pride főszervezőjeként vált ismertté, és akit az országos roma önkormányzat megbízott a pécsi jogvédő irodája vezetésével – a hajléktalanellátásban is dolgozik. Egy minapi rendezvényen arra hívta fel a figyelmet, hogy régebben 15-20 százalékot tettek ki a romák a hajléktalanok között, mára viszont megfordult a helyzet, arányuk akár a 80 százalékot is elérheti.
A származás szenzitív, érzékeny adatnak minősül, a hajléktalan romák arányáról nincs – és nem is lehet – hivatalos nyilvántartás. Buzás-Hábel Géza alig egy éve foglalkozik hajléktalanokkal, kijelentését idősebb munkatársainak személyes benyomásaira, az ő elmondásukra alapozta. „A közfoglalkoztatás nem rendes munka, abból nem lehet megélni. A roma családok szerepe is megváltozott” – találgatta az okokat. Kérte, hogy amennyiben szakszerűbb válaszokat szeretnénk, forduljunk Fonyó Józsefhez, a pécsi Támasz Alapítvány integrált intézményének vezetőjéhez.
A Buzás-Hábel Géza által említett 80 százalékot Fonyó József lapunknak nyilatkozva némileg túlzónak minősítette, de az, hogy növekszik a romák aránya a hajléktalanok között, szerinte is minden további nélkül kijelenthető.
Régebben valóban volt olyan tapasztalat, hogy a roma családok jobban „megtartják” a családtagjaikat, csakhogy az aprófalvakban – ahonnan döntő részben a nagyvárosba érkeznek a hajléktalanná váló emberek – jelentősen szűkültek az amúgy se bőséges lehetőségek. Elég csak az Ormánság helyzetére gondolni – tette hozzá az intézményvezető.
Náluk évente mintegy ezer hajléktalan, vagy a hajléktalanságtól közvetlenül veszélyeztetett ember fordul meg. A 2010-es évek közepén volt némi csökkenés, de azóta visszaállt a korábbi szint. Az ezres szám tehát nagyjából állandónak nevezhető.
A hajléktalanellátás továbbra sem dicsekedhet azzal, hogy nagyszerű infrastruktúrával rendelkezik, ugyanakkor a vidéki intézményekben – szemben a fővárosiakkal – sok fejlesztés történt 2010 és 2020 között. „Ha megnézzük, hogy egy szegény család milyen körülmények között él egy kis faluban, és összehasonlítjuk azzal, hogy a hajléktalanokkal foglalkozó intézmények milyen feltételeket képesek biztosítani, akkor elég nagy a különbség az utóbbi javára.
A hajléktanellátásban élni nem jó életforma, de ahhoz képest, amit egy földdel döngölt, komfort nélküli ház kínálhat, érzékelhető javulást jelent”
– konstatálta Fonyó József.
Baranyában – és bizonyára az ország más vidékein is – a perifériára szorult falusi romáknál öröklődő szociális problémák mutatkoznak, ugyanazok a szegénységi mintázatok termelődnek újra és újra. Évtizedek óta nincs kitörési lehetőségük, az, amit otthonról kapnak, kevés segítséget nyújthat: a családok nem töltik be a hagyományos funkciójukat. Elköltözni vagy új házat építeni esélyük sincs. Nem kapnak megfelelő oktatást és képzést sem, nincs felfelé vezető út – sorolta Fonyó József.
Sok esetben a falvak szabadulni akarnak azoktól, akik nehéz helyzetbe kerülnek. Kár lenne ezért azokat az önkormányzatokat hibáztatni, amelyek a rendkívül szűkös lehetőségeik mellett napi küzdelmet folytatnak azért, hogy működtessék a településüket.
„Nemcsak a roma családokról, hanem általában a kistelepülések megtartó erejéről is szól ez a történet, arról, hogy mennyire összetartó a helyi közösség, a falubeliek mennyire törődnek egymással”
– érzékeltette, hogy ezen a téren is akadnak nehézségek.
Komoly gondot okoznak a devianciák, a drogfogyasztás, a szenvedélybetegségek. Bármennyire is szegény valaki, drogra vagy alkoholra a tapasztalatok szerint valahogy mindig jut pénz. Lehet, hogy az illető csak a szenvedélybetegségére költ, de arra mindenképpen.
A drogfogyasztás terjedése ellenére a hajléktalanok körében a legnagyobb csoportot még mindig az alkoholfüggők alkotják
– állapította meg a pécsi intézmény vezetője. A szenvedélybetegséggel összefüggő problémák többségében már azt megelőzően fennálltak, hogy valaki hajléktalanná vált volna.
Arra a kérdésünkre, hogy mennyire vannak felkészülve a hajléktalanellátó intézmények a szenvedélybetegek fogadására, Fonyó József elmondta: a hajléktalanellátás alapvetően azért jött létre, hogy mentőcsónakot biztosítson az arra rászorulóknak. Alapvető, hogy a hajléktalanellátás mennyire képes hozzájárulni az ellátottak visszailleszkedéséhez a társadalomba. Az integrációs programok, már amennyiben indultak ilyenek, vegyes eredménnyel jártak. Bár egyes embereknek sikerült „felkapaszkodniuk”, összességében nem állítható, hogy a hajléktalanná vált rétegek integrációja tömeges méretekben megtörtént volna az elmúlt évtizedekben.
Az aktív korú hajléktalanok száma nagyon lecsökkent, a rossz egészségi állapotban lévő, ápolást igénylő rászorulók többségbe kerültek
– hozott szóba egy újabb problémát az intézményvezető. Az átlagos társadalomban élő emberek rehabilitációja sem könnyű, el lehet képzelni, milyen kilátásai vannak a hajléktalanoknak. A rehabilitációs intézetek eleve nem szeretnek úgy együttműködni egy pácienssel, hogy tudják, számára a jövő ismét csak a hajléktalanság lesz – magyarázta Fonyó József.
A Február Harmadika Munkacsoport a budapesti Menhely Alapítvány kezdeményezésére, szakmai szervezetek közreműködésével jött létre. Az elnevezés arra utal, hogy a munkacsoport koordinálásával 1999 óta minden évben felmérés készül február 3-án a magyarországi hajléktalanok helyzetéről. A kutatások eredményét ismertető jelentések esetenként romákra vonatkozó adatokat is tartalmaznak.
A felmérés készítői már 2020-ban hangsúlyozták, hogy
folyamatosan nő a hajléktalanok körében „a cigánynak mondott” emberek aránya, ami az akkori számok alapján 33 százalékot tett ki.
A 2024-es jelentés szerint az összes válaszadó 20 százaléka volt életében állami gondozott, minden tizedik hajléktalan pedig a 40 évesnél fiatalabb korosztályhoz tartozott. Közülük csaknem minden második ember állami gondozásból, nagykorúvá válásakor lett hajléktalan. A valaha volt állami gondozott hajléktalanok körében rendkívül magas a legfeljebb nyolc általánossal rendelkezők (61 százalék) és a romák (43 százalék) aránya.
A kutatás megállapítása szerint
Magyarországon a cigány származású embereknek négyszer akkora esélyük van arra, hogy hajléktalanná váljanak, mint a nem cigányoknak.
