Rendszerváltás után hátradőlés: ha ez így megy tovább, az emberekben nem fog kialakulni az érzés, hogy itt tényleg demokrácia van

Elkötelezetten képviseli a tudatos közösségi létet. Hiányérzet mozgatta ebbe az irányba, vagy pozitív tapasztalat?

Úgy mondanám, hogy pozitív tapasztalatok döbbentettek rá a hiányra. Saját életemben meg a környező világban is. Diákönkormányzatban tapasztaltam meg először, hogy lehet együtt közös célokért dolgozni. Az ember 8-12 évet tölt el egy tanintézményben, úgyhogy egyszer csak meg kell éreznie, hogy köze van hozzá, és lehet 18 éves kor alatt is beleszólni abba, hogy milyen körülmények között zajlik az életünk. Az én sulimban, a Radnótiban jó kezdeményezések voltak erre. Igaz, elit ELTE gyakorlóiskolájáról van szó. De még itt is akadt mit fejleszteni a diákönkormányzati munkával. Már nem is emlékszem, miért csatlakoztam a diákönkormányzathoz. De aztán bekerültem a közösségbe, amely megfertőzött.

Mi volt a „fertőző” benne?

Jó érzés, mikor olyan emberekkel vagyok körülvéve, akikkel harmonizálni tudok, hasonlóan gondolkozunk. Olyan társaim voltak, hogy kitaláltuk, befejeztük egymás gondolatait. És aztán jön, hogy próbáljunk meg elérni is valamit. Mert együtt sikerülhet. Utána pedig már magával ragad a küzdelem. Voltak eredményeink is, noha távolról sem világmegváltóak. Közösségi helyeket, raklap bútorokat csináltunk például az egyik emeleten, és pont most hallottam, hogy több évvel később ezt folytatták mások, más emeleteken. Én talán naivan, de úgy gondolom, a mi munkánk elindította, hogy nagyobb súlya legyen a diákönkormányzatnak, hogy a tantestület és az igazgatóság is komolyabban vegye. Azt látom, hogy ma sokkal többen járnak diákönkormányzati gyűlésre, mint az én sulis éveimben.

Az Új Egyenlőségben megjelent cikkében a lakásszövetkezetek kapcsán ír a demokráciáról, a közösségi cselekvésről. Ha belegondolunk, rengeteg hasonló fórum, szervezeti keret van, de az emberek kevéssé élnek velük.

Nem az emberekkel van probléma. A lakásszövetkezeteknél maradva, nagy akadályozó tényező, hogy a munkahelyünkön töltjük a legtöbb időnket. Elfáradunk, és hogy az otthoni közegben is aktivizáljuk magunkat pihenés helyett, magas, nem igazán reális elvárás. Nincs erőnk meghallgatni a különféle beszámolókat, amelyeket nem is tudunk követni igazán, meg a levegőbe kiáltott morgolódásokat, javaslatokat.

Pedig tényleg sok potenciál van bennük, és viszonylag kevés állami és önkormányzati kapacitással ismét nagyobb életet lehetne lehelni beléjük.

Mihez kell állami támogatás? A saját lakóterünkért, egymásért tehetnénk valamit. De sokszor érintkezni sem akarunk a szomszédokkal...

Mert már ezekre a kapcsolatokra sem marad erő. A lakásszövetkezeti vezetést fel lehet hatalmazni felelősségekkel, azoknak viszont a lakásfenntartáson kívül hivatalosan nincs dolga. Pedig tudnak katalizátorszerepet vállalni, hogy az emberek jobban bekapcsolódjanak a lakótér formálásába. Barcelonában például van hagyománya és önkormányzati háttere ezeknek a közösségeknek. Ehhez hozzátesz, hogy ott van egy hatékony szabályozási környezet, ami inspirálja a lakókat, hogy van mozgástér közös cselekvésre, és ha mondjuk szükségünk lenne egy melléképületre, és vállaljuk a kivitelezést, annak szervezését, lehet olcsóbban bérelni hozzá területet. A lakók egy-egy ügynél sokszor munkacsoportokra oszlanak, megbeszéléseket tartanak, összegyűlnek, egyeztetnek. A visszajelzések szerint érzik a pozitív hatásait ennek a szorosabb közösségi létnek, noha igencsak fárasztó tud lenni. Nálunk persze az is probléma, hogy nehéz lakást venni, sok lakó bérlő, aki átmenetinek tekinti az ott lakást. De egyébként sem könnyű a mozgósítás. Elég sokat szervezek közösséget, és most elvállaltam, hogy a társasházamban megszervezem a lakókat, hogy együtt kifessük a lépcsőházat, az idősebbek meg közben főznének a „dolgozóknak”. Beletört a bicskám.

A demokrácia egyik lehetséges civil iskolájáról beszél ezzel kapcsolatban. Önmagán érzi a hatását?

Azt hiszem, türelmesebb lettem, tudatosan is igyekszem nem indulatból reagálni. Képes vagyok elfogadni, hogy nem kell mindenben egyetértenünk, nem kell feltétlenül meggyőznöm a vélt igazamról a másikat, hogy együtt tudjunk működni.

A munkahelyeken lehet szakszervezetet alakítani. Akad is általában pár ember, aki megcsinálja. Mégsem működik ez a fajta érdekképviselet igazán hatékonyan, nem izmosodik a hálózat.

A klasszikus szakszervezeti kultúra eltűnt, és mindenki internalizálta ezt, plusz amennyire lehet, próbál egyéni utakat találni az érdekei védelméhez. Hajlamos úgy kezelni őket, mint szimpla közvetítő szervet közte és a munkavállalók között kisebb juttatások ügyében. De mikor komoly követelések fogalmazódnak meg, feldühödik.

A kormánynak, a baloldali politikai erőknek, ha majd újra lesznek, kifejezetten ösztönözni kéne a szakszervezetek működését?

Így van, folyamatosan bátorítani kéne az embereket, hogy alakítsanak szakszervezeteket, elmondani ezerszer, mi az értelme. Hogy nemcsak kedvezmények elérése a feladata, hanem igazi, következetes munkaválallói érdekvédelem.

hiszen csak működő, erős érdek-képviseleti hálózatot lehet politikai szinten hatékonyan támogatni.

Meggyőződése, hogy alulról, kis közösségeken keresztül kell építkezni?

Igen, Az egyén számára az a legegyszerűbb, ha először kisközösséghez csatlakozik. Megtapasztalhatja, hogyan tud mozogni benne, milyen szerepe lehet, mindez milyen hatással van rá. Ezek a kisközösségek idővel összekapcsolódhatnak. És ha még hiszünk a képviseleti demokráciában, elképzelhető, hogy létrejön egy olyan állami vezetés, kormány, amely a kis csoportokból összeállt nagyobb társadalmi egységeket képviseli.

Ez a képlet mintha a közvetlen demokráciához állna közelebb…

Még nem adtam fel a reményt, hogy létrejöhet egy jól működő képviseleti demokrácia is. Számolni kell vele, hogy nem akar mindenki politizálni. Megértem, hogy kell egy képviseleti, vezetőségi szint.

Politikai szervezetnek is tagja, a Szikra Mozgalomnak. Az se tűnik most sikertörténetnek.

Ez egy lassú építkezés, hiszen nincs példa, amit követhetnénk. Folyamatosan, minden lépésünkkel tanuljuk, hogyan lehet eredményesen képviselni embereket, problémákat. Egó nélkül, nem személyes érdekekért, hanem egymásért politizálni. Ez biztos minta nélkül nagyon nehéz. Rengeteg akadályon kell túljutni, rengeteg hibával, hogy ez egyszer kitisztuljon az út.

Most mi a cél?

A cél jelenleg az, hogy megtaláljunk egy olyan pozíciót az új politikai helyzetben, ahonnan hallatszik a hangunk. Konkrétabban pedig a dolgozói érdekérvényesítés és a lakhatási problémák kihangosítása a két fő célunk. Most már van Debrecenben is egy nagyon jó alapszervezetünk, előtte nem is volt szó arról a városban, hogy a lakhatás terén az emberek hasonlóan komoly problémákkal küszködnek, mint Budapesten.

További probléma, hogy a gyárban még veszélyes gázokat tárolnak, és félő, hogy elmaradnak a helyzet kezeléséhez szükséges intézkedések. Közbenjárásunkra a most megválasztott tiszás képviselő határozottan jelezte, hogy foglalkozni fog ezzel az üggyel. Reméljük, minden megfelelően rendeződik el.

Jelenleg egy budapesti önkormányzat közösségi részvételi Irodájában dolgozik. Ez egy új képződmény?

Saját kezdeményezésre egyre több önkormányzatban működik részvételi iroda. Éppen azt próbálják elérni különböző eszközökkel, hogy a lakosok ismerjék fel, alakíthatja a kerületet, annak életét, főleg közösségekben. Egyfajta összekötő szerepet játszanak az önkormányzat és a lakosok között, ami nem könnyű politikai jogosítványok nélkül. Ha valamilyen problémát, óhajt jeleznek a lakosok, közvetítjük a hivatal felé, javasoljuk, hogy kéne kezdeni velük valamit, szervezzünk fórumot, mérjük fel kérdőívekkel, miről is van szó. És kerületi civil szervezeteket is támogatnak. Józsefvárosban alakult a legrégebben ilyen iroda, tőlük sokat lehet tanulni.

Hogyan látja az ország új politikai felállását? Lehetőség nyílhat most az emberek számára demokratikusabb részvételre a közéletben?

A Tisza Szigetek ebbe az irányba mutatnak.

Valahol érthető, mert sok sürgős kormányzati intézkedésre van szükség. Nyilván jó irány, hogy az új kormányzat hangsúlyozza a társadalmi egyeztetés fontosságát, ugyanakkor veszélyes is, mert ha nem következetes, nem épülnek ki hozzá szervezeti formák, amelyek biztosítják a minél szélesebb részvételt, akár negatívumként is lecsapódhat az emberek fejében.

Vállalna a jövőben politikusi szerepet?

Igen. Nyilván nem most, de mivel, mint már mondtam, még hiszek abban, hogy lehet jól működő képviseleti demokráciát csinálni közügyek iránt elkötelezett politikusokkal, valahol felelősségem is, hogy ha már hirdetem a közösségi szemléletet, cselekvést, azt a közélet magasabb szintjein is gyakoroljam.