Az Orbán-kormány hitt a gyermekkori mágiában: ha azt mondjuk, nincs, akkor nem is létezik. Ha a heverő pokrócával leborított asztal alatti sátorban játszunk, akkor azt nem látja senki. Ha titokban hozunk döntéseket, akkor azt nem tudja meg senki. Ha a kormányülésen titkos, féltitkos rendeletekkel döntünk, akkor az köztünk marad. Minél több ilyet gyártottak, annál inkább hitték. Csak az idén, a májusi kormányváltásig több mint száz titkosított határozatot hozott az azóta kisepert Orbán-kormány. A titkos kormányhatározatok nem jelennek meg a közlönyben, azok tartalmát csak a kiválasztott kevesek ismerhetik.
A titkok között is van hierarchia. Vannak a szigorúan titkosak (háromezres sorszámúak), amelyek minősített adatokat tartalmaznak, ezek 10 vagy akár 30 évig is elzárva maradnak. Ráadásul ez a titkosítás háromszor is meghosszabbítható, így akár három emberöltőnyi időre is fiókba zárhatók.
Vannak a közepesen titkosak, a kétezresek, amelyek hivatalosan nem titkosak, csak éppen nem hozzák nyilvánosságra ezeket, meg a négyezresek, amelyek csak „nem publikusak”, és jellemzően személyi kérdésekről vagy szervezeti intézkedésekről szólnak.
A HVG rendszeresen kikéri ezeket az adatokat, amelyekből kiderül, hogy
a NER 16 évében a 2021-es volt a titkok esztendeje: összesen 38 darab szupertitkos háromezres döntés született, szinte nem is ültek úgy össze az Orbán-szekta tagjai, hogy ne turkáltak volna a sötétben.
A Magyar Péter vezette Tisza-kormány eddig egyetlenegy titkos határozatot sem hozott. Igaz, az Orbán-kormány sem az első évben lendült bele.
S miről döntöttek Orbánék az asztal alatt? Mindenről is. Féltitkos kétezres határozattal adtak például felhatalmazást a Hős utcai krízistömbben ott ragadt több mint félszáz ember ingatlanának a kisajátítására, hogy a terrorelhárítóknak legyen új központja. Bár a 2000-es határozatokban elvileg a kormány nem vállalhat pénzügyi kötelezettséget, Orbánékat ez nem zavarta. A Transparency International Magyarország által kiperelt határozatok kivétel nélkül közpénzek adományozásáról rendelkeztek: összesen 160 milliárd forintot osztottak szét 163 település között sundánbundán. S kaptak persze a NER közalapítványai is vastagon: Lázár János Nemzeti Ménesbirtok Alapítványától Áder János Kék Bolygóján át a Fidesz narratíváját ismétlő Alapjogokért Központig, milliárdokat. A mi zsebünkből, titokban. Mert csak.
De akadt ennél nagyobb titok is. Irtózatos összegek megmozgatásával, súlyos elvi kérdéseket is felvonultató ügyekben, emlékezzünk csak az orosz közreműködéssel épülő Paks II. beruházásra, a kínaiakkal leboltolt Budapest–Belgrád-vasútvonalra és a Fudan Egyetemre, a semmire se jó lélegeztetőgépekre, a kétes vakcinavásárlásokra, a megfigyelést szolgáló Pegazus-engedélyekre vagy éppen a Rogán-féle letelepedési kötvényekre.
Minden belefért. A lényeg, hogy minél kevesebben tudjanak róla. A nép meg aztán végképp ne, így csak találgatni lehet, hogy mi alapján történtek a dolgok. S még mindig csak találgatunk. A NER sötét vermének messze még az alja.