Régi barátságos játszótárs a Real Madrid

A szombaton az Üllői úton az FTC vendégeként fellépő Real Madrid vívott már néhány barátságos mérkőzést magyar csapatok ellen. Az elsőt még 1922 decemberében, két és fél évvel azután, hogy 1920. június 29-i rendeletében XIII. Alfonz király engedélyezte az egyebek közt FIFA-alapító Madrid FC-nek a királyi név felvételét.

Az MTK hétmeccses spanyol túrára utazott, méghozzá bomba csapattal, amely 1917 és 1925 között szériában kilencszer nyerte el a magyar bajnoki címet. Ez idő alatt összesen tíz vereséget szenvedett, egy évadban kettőt csak kétszer, és 1918-ban veretlenül, 147:10-es gólaránnyal győzött.

Ám a túra előtt engedélyt kért az MLSZ-től, hogy a klub korábbi sztárjátékosát, az akkoriban a prágai Spartában futballozó Schaffer Alfrédot is magával vihesse Spanyolországba. (Ahol megint csak veretlen maradt, öt diadalt aratott, továbbá kétszer 0:0-t játszott a Barcelonával.) A szövetség intézőbizottsága áldását adta a Spécinek becézett világjáró utazására, és a Plattkó – Mándi, Senkey I – Kertész II, Nádler, Vágó – Senkey II, Molnár, Orth, Schaffer, Opata összetételű MTK 1922. december 28-án 4:3-ra nyert a Real Madrid ellen, a kék-fehér gólokat Opata Zoltán, Molnár György, Schaffer és Orth György szerezte.

Az ugyancsak Spanyolországban portyázó Vasas rosszabbul járt 1922. december 30-án és 1923. január elsején: a Real Madrid előbb 1:0-ra, majd 2:1-re legyőzte a Nyerges – Zatykó, Stengl – Kelchen, Gottlieb, Tomecskó – Katzer, Takács II, Jellinek, Szentmiklóssy, Rucskai (a második meccsen Sztojka) összeállítású piros-kékeket.

 Az Aknai (Újpest) – Dudás (Újpest), Mándi (MTK-Hungária) – Borsányi (Újpest, helyette Kővágó, Újpest), Sárosi dr., Lázár – Táncos (mindhárom FTC), Avar (Újpest), Kalmár (MTK-Hungária), Turay (FTC), Híres (MTK-Hungária) összetételű magyar csapat 2:0-ra győzött, pedig a Zamora – Quesada, Quincoces – Prats, Esparza, León – Marin, Regueiro, Olivares (Marin), Hilario, Olaso tizeneggyel (tizenkettővel) felálló madridiak az 1931/32-es évadban nyerték első bajnoki címüket, méghozzá veretlenül. Nem mellesleg: magyar edző, Hertzka Lipót dirigálásával.

Pesten azonban Kalmár Jenő befejelte Táncos Mihály beívelését, majd kihasználta, hogy Félix Quesada túl erősen adott haza, a labda kiperdült Ricardo Zamora kezéből, így csak az üres kapuba kellett passzolnia, vidáman duplázhatott (2:0).

Kombinált csapattal találkozott a Honvéd 1956. november 29-én, egy héttel azután, hogy Bilbaóban lejátszotta első BEK-mérkőzését (2:3). Mivel az európai szövetség nem engedélyezte, hogy a visszavágót a forradalmi Budapesten rendezzék, a december 20-án tartott második – brüsszeli – meccsig a kispesti csapat kinn maradt (egyébként sem akart hazajönni, mert brazil turnéra hívták, és játékosai arról nem kívántak lemaradni).

A vendéglátók csapatában a két kapust, Pazost és az őt váltó Juan Gonzálezt, valamint Joaquin Peirót és Miguel Gonzálezt delegálta az Atlético Madrid, a további nyolc labdarúgót – Atienza, Marquitos, Lesmes, Santiesteban, Zarraga, Kopa, Di Stéfano, Gento – a királyi gárda adta. A Faragó – Rákóczi, Bányai, Dudás – Bozsik, Kotász – Budai II, Machos, Tichy, Puskás, Czibor összetételű Honvéd, amelynek edzője az 1931-ben a Madridot elintéző Kalmár Jenő volt, 5:5-öt ért el, a gólokat Di Stéfano (3), Peiró, Miguel, illetve Machos Ferenc (2), Czibor Zoltán, Puskás és Kotász Antal jegyezte.

A játék elringatta volna a 47 ezres publikumot, de a nehéz időkről senki nem feledkezhetett meg, már csak azért sem, mert a Honvéd futballistái – a forradalom áldozatai emlékére – fekete karszalagot viseltek.

Bizony a Vasast kell előre írni, mert a Tamás – Fábián, Mészöly, Vidáts, Ihász – Menczel, Müller – Tóth Bálint, Puskás Lajos, Farkas, Ladinszky összetételű együttes a tizenegyespárbajban felülmúlta a királyi gárdát, amely így állt fel: Junquera – José Luis, Benito, Zoco, Manuel Sanchis – Pirri, Grande, Velázquez – Amancio, Grosso, Gento (Bueno). A vezetést Ramón Grosso szerezte meg, de Vidáts Csaba a 88. percben egyenlített (1:1). Aztán a Vasas a trófeát is elnyerte – a döntőben 3:2-re győzött a Málaga ellen –, és az óriási serleg a Fáy utca emblematikus tárgyainak egyikévé vált.

Az Újpest is nagy zsákmánnyal érkezett haza 1971-ben Huelvából, ahol 3-1-re legyőzte a García Remón – Touriño, Benito, Zoco, Verdugo – Pirri (Zunzunegui), Grande, Aguilar (González) – Amancio, Grosso, Anzarda összeállítású Real Madridot. A Szentmihályi (Borbély) – Noskó, Maurer, Horváth, Juhász Péter – Dunai III, Zámbó (Kellner) – Fazekas (Tóth András), Bene, Dunai II, Nagy összetételű budapesti lilák góljait Dunai II Antal (2) és Bene Ferenc, a királyi gárdáét az Európa-bajnok, BEK-győztes, 1968-ban Rióban Albert Flóriánnal, Farkas Jánossal, Novák Dezsővel és Szűcs Lajossal együtt világválogatott Amaro Amancio szerezte.

Az Újpest a huelvai döntőben is 3-1-re nyert; a moszkvai CSZKA ellen Fazekas László duplázott, Bene maradt az egynél.

Egészen más világ volt már 2005-ben, amikor a Casillas – Michel Salgado (De la Red), Helguera, Pavón, Roberto Carlos – Beckham (Carlos Diogo), Gravesen (Guti), Júlio Baptista, Zidane (Pablo Garcia) – Ronaldo (Soldado), Raúl (Owen) összeállítású Real Madridot fogadta a „Puskás Ferenc válogatottnak” nevezett magyar együttes, amelyből persze már senki nem idézte a névadó klasszisát. Az összetétel ez volt: Fülöp – Éger (Vanczák) – Nikolov (Rósa Dénes), Komlósi, Balog, Halmosi Péter (Vincze Ottó) – Böőr (Bárányos, majd helyette Rajczi), Takács (Priskin), Illés (Kenesei), Tóth Norbert (Vadócz) – Kerekes (Torghelle). A két napra 350 millió forintnak megfelelő összegért vendégül látott Real Madrid 3-1-re győzött, a gólokat Zinedine Zidane, Kenesei Krisztián (mindkettő 11-esből), a fenomén Ronaldo és Michael Owen szerezte.

Bár nem tudni, kik lépnek pályára szombat este a királyi gárdában, a költségek és a különbségek nagyságrendileg hasonlóak.