A színhely a Londontól harminc mérföldnyire lévő Stevenage volt, ahol az először 1974-ben megrendezett Knebworth Fesztiválon lépett fel az együttes, legalább 120 ezer néző-hallgató előtt.
A hatalmas érdeklődés már csak azért is érthető volt, mert az előzenekarok között a húsz nappal később az In the Army Now című albumát megjelentető Status Quo is feltűnt. A holland Bolland & Bolland duó 1981-es dalának címadó feldolgozása második volt a brit listán, de ennél is nagyobb szám, hogy a Quo 1986. augusztus 9-én – egyetlen napon! – három ország fesztiválján adott koncertet: először a dániai Skanderborgban, aztán Stevenage-ben, majd a svájci Sempachban. (A dél-afrikai születésű Ferdi és Rob Bolland más világszámot is jegyzett, szerzője volt az osztrák Falco Rock Me Amadeusának is.)
Mivel az angliai program délelőtt kezdődött, a Knebworth Park környezetében már reggel kilenckor olyan hatalmas dugó alakult ki, hogy a Queen helikopterrel érkezett huszonhét koncertes európai turnéjának utolsó állomására. E körútnak volt része a nevezetes budapesti fellépés, amelyre a Vöcsök II. elnevezésű szárnyashajóval jött Bécsből az együttes, hogy aztán hangversenyéről tizenhét magyar operatőr közreműködésével készítsen filmet Zsombolyai János rendező.
A Népstadionban 80 ezer nézőt jegyeztek, a londoni Wembley-ben 144 ezret, mert ott két koncertet is adott – július 11-én, majd 12-én – a Queen. (A magyar főváros közönségét július 27-én andalította el Freddie Mercury tolmácsolásában a Tavaszi szél vizet áraszt.)
A Knebworth Fesztiválon huszonöt számból állt a műsor, amely a One Visionnel kezdődött, és a We Are the Championsszel ért véget. A kettő között felhangzott a turnécímadó A Kind of Magic – a Magic Tour elnevezés hasonlított a Beatles Magical Mistery Tourjára –, a Who Wants to Live Forever, az I Want to Break Free, a Radio Ga Ga, a We Will Rock You, a Bohemian Rhapsody, a Crazy Little Thing Called Love, valamint Elvistől a Baby I Don’t Care, Ricky Nelsontól a Hello Mary Lou, Little Richardtól a Tutti Frutti.
A Love Of My Life előtt Brian May azt mondta: „Ez a turné a legjobb és a legnagyobb, amit valaha átéltünk.” Mercury pedig így búcsúzott a publikumtól: „Azt hiszem, a legtöbben tudjátok, hogy ez a körút utolsó állomása. (…) És milyen gyönyörű befejezés! Nézzétek, hányan vagytok! Azt is hozzáteszem: ez volt a legnagyszerűbb európai turnénk, hála nektek. Korábban pletykák keringtek arról, hogy feloszlunk, de ba...ák meg, komolyan, nézzétek! Miért oszlanának fel olyan emberek, akiknek ekkora közönségük van? Nem vagyunk hülyék!”
Akkor még senki sem tudott Mercury halálos betegségéről, jóllehet a zenekar úgy döntött, hosszabb szünetet tart a fellépéssorozat után. A frontember tele volt energiával, és kirobbanóan jókedvűen mozgott a Knebworth színpadán. Az AIDS-et a következő év áprilisában diagnosztizálták nála, s négy évvel később a legenda elhunyt.
Tragédia fenyegetett Stevenage-ben is, mert a buli befejeztével lekapcsolták a színpadi lámpákat, ezért 120 ezren a vaksötétben botorkáltak a mezőn. A stáb sem fütyörészhetett, hiszen száztonnányi felszerelést kellett visszarakni tizenhárom kamionra, és tizenkilenc limuzinhoz kellett visszatalálnia látatlanul.
További malőr volt, hogy a koncertet nem vették videóra, bár Live Magic címmel 1986. december elsején megjelentették a Queen második élő albumaként. A lemez tizenöt dalából tizenegyet a Knebworth Parkban, kettőt – az A Kind of Magicet és az Under Pressure-t – Budapesten rögzítettek.
A zenekar történetében a Népstadion hasonlóképpen megkerülhetetlen, mint a magyar futballéban (meg az atlétikáéban vagy a kosárlabdáéban). A hazai labdarúgást illetően 1986 ugyanolyan kulcsév, akár a Queen históriájában. Az együttes akkor állt utoljára a színpadon leghíresebb formációjában. A hajdanán kétszer is vb-döntős magyar válogatott meg abban az esztendőben szerepelt mindmáig utoljára a világbajnokságon.
De jó tudni, hogy nemcsak a Királynő, hanem a magyar futballkirályok fénykorában is ment minden, mint a vöcsök.
