Mintha Frankenstein szörnyét építené Grecsó Krisztián, csak itt különböző emberi testrészek helyett emlékek és teljesen emberi élethelyzetek az alkotóelemek: az Ördögkatlan Fesztivál egyik idei díszvendégeként új verseskötetén és egy Beck Zoltánnal közös zenés-irodalmi esten keresztül is beszél az ő megfogalmazásával élve “szétmálló pillanatokról”. A februárban megjelent Ott maradtok egymásnak című verseskötet némiképp kapcsolódik a 2024-ben megjelent Apám üzent művéhez, de természetesen megvan a maga önállósága.
A 2020 és 2025 között írt verseket egybefogó kötet tartalma első hallása olyan ijesztő, mint egy szörnyeteg. Pláne, hogy ez a bestia nincs élő ember, aki számára ne lenne ismerős: van itt szó középkorúságról, generációkon át ismétlődő – nem feltétlenül pozitív – történetekről és némiképp természetes velejáróként számvetésről is.
De ez is csak olyan, mint Frankenstein szörnye, a megnevezéssel jön a ráébredés, a ráébredéssel a megismerés és ezzel a teljes kontroll: amitől már nem is tűnik mindez annyira rémisztőnek.
Az Ördögkatlan Fesztivál keretében a kisharsányi Vylyan teraszon az író megjegyezte, a kötetben sorakozó versekben megtaláljuk a hétköznapi küzdelmeket arról is, például hogyan kapaszkodhat egymásba két ember a házassságban, mit kezdhetünk azzal, ha rossz szülőnek gondoljuk magunkat, ha vannak mondatok, amelyek nem járnak át generációk között, lebonthatók-e egyáltalán a gyerekkori traumákból fakadó berögződések vagy csak egészen egyszerűen: mégis mi van akkor, ha hibázunk. „Nem szeretek olyat olvasni, ami nem csontig hatolóan őszinte” – szögezte le az író a beszélgetést vezető Veiszer Alinda kérdésére, miszerint miért érzi szükségesnek “rozsdát találni” például a házasságon.
Ha létezik olyan, hogy líraian nyers forma, akkor Grecsó Krisztián pontosan így, könyörtelenül, de a vers eszközeinek segítségével beszél azokról a szörnyekről amelyekkel előbb-utóbb mindenki találkozik. Neki megvan ehhez a nyelve – „mint elmondta, könnyebb leírni ezeket versben, mert így átkerülnek egy másik nyelvű térbe” – nekünk meg van egy Grecsónk hozzá, hogy megküzdjünk a magunk fenevadjaival.
A közéleti kérdésekben gyakran megnyilvánuló író nem kerülhette meg a kérdést: változott-e a széljárás április óta a magyar irodalmi életben.
Ha széljárás nem is, friss levegő már mutatkozik. Grecsó Krisztián szerint viszont „hihetetlen hegyeket kell elhordani így is, ezért nem feltétlenül az irodalom lesz az első, ahonnan elhordják”. Mindenesetre az író reményt keltőnek tartja Berg Judit József Attila-díjas író kinevezését, mint irodalomért és közművelődésért felelős államtitkár: „tájékozott, becsületes – ezek jó jelzők” – fogalmazott Grecsó.
Azok a szerencsések, akik több napra lesátoroztak az Ördögkatlan Fesztivál mintegy hat helyszínének egyikén, a beszélgetés másnapján nemcsak a próza, hanem a zene nyelvén keresztül is hallhattak ezekről a bestiákról. A Beck Zoltánnal közös szeretet, vessző, béke című irodalmi-zenés est némiképp a Hoztunk valamit magunkból folytatásának is tekinthető, most is a két műfaj vegyítésén keresztül áll össze a közös lelki önéletrajz, amelyben feltűnnek a szörnyetegek is. A számvetésen, emlékek szinte kézzel fogható felidézésén keresztül lehetett tanúja a Nagyharsányi Szoborpark Amfiteátrumába besűrűsödött közönség valaminek, ami csak látszólag egy terápiás folyamat. A szeretet, vessző, béke valójában egy kinyilatkoztatás, méghozzá annak az emberi képességnek, hogy nemcsak az út végén, hanem annak bármelyik pontján képesek lehetünk a hatalmas szörnyetegeket lebontani egészen parányi, reszkető, jelentéktelen alakokká.
Cikkünk a Dráva Hotel Harkány támogatásával készült.
