Véget ért a köztársaságielnök-casting: noha a Tisza-frakciónak egy „elviekben átmeneti” államfőt sikerült jelölni, Baka András megbízatása az új alkotmány hatálybalépéséig, de legfeljebb öt évig tarthat. Amivel már hátradőlhet a nép is, amely mindenkiben potenciális jelöltet látott, akivel Magyar Péter az utóbbi két hétben lefényképeztette magát, a Vidéki Prókátortól a Paksi Atomerőműig. Hiszen mi fejezhetné ki jobban a nemzet egységét, mint a közös összefogással a szarból visszalapátolt hazai energiabiztonság?
Nem lebecsülendő fegyvertény, hogy a jövendőbeli elnököt, akire a Tisza választása esett, a Fidesz anno egy éjszaka alatt dobta ki az ablakon a Legfelsőbb Bíróság éléről – mert nyilvánosan, szakmai alapon kritizálni merészelte a kormány igazságszolgáltatási reformjait –, és most az ajtón át, ráadásul vörös szőnyegen térhet vissza.
Rétvári Bence a hírt iparkodott úgy keretezni, hogy Bakát kizárólag az egyéni sértettség és a személyes bosszúvágy vezérli a Sándor-palotába, és pusztán elégtételt akar venni a Fideszen, akárcsak Magyar Péter. Ráadásul a volt főbíró most pontosan azt az illegitim bánásmódot legitimálja Sulyok Tamással szemben, amire 2011-ben a Fidesz az ő eltávolításával teremtett precedenst.
Merőben érdekes kommunikációs fordulat: egyszerre a jogtiprás önkéntelen beismerése (amit amúgy az Emberi Jogok Európai Bírósága is megállapított Baka ügyében), majd a jogsértés és a bosszúvágy rákenése az áldozatra, amire még Belzebúb is elismerően csettintene.
Bóka János, a Fidesz legújabb, Temuról rendelt frakcióvezetője annyit tudott hozzátenni, hogy Baka csupán a „Tisza Párt bábja lesz”, a jelölési folyamat pedig egy szerinte egy szappanoperává dagadó színjáték, amihez a pártja nem asszisztál. Nem mintha eddig számított volna a részvételük, hisz még csak jelöltet sem állítottak, de hát próbálják az ellenzéki párt látszatát kelteni, amely a jogállamiság legnagyobb védelmezője a Facebook-önkény és a TikTok-diktatúra idején – hiszen a Fidesz szerint Baka ezt a funkciót „csak addig fogja betölteni, amíg Magyar Péter egy kommenttel le nem váltja”. Ezt a pontot akár meg is adhatjuk nekik, miután a miniszterelnök „Nem hinném” kommentje egy Telex-cikk alatt két közmédiás munkatárs kinevezését kaszálta el a napokban, noha Magyar Péter lesöpörte, hogy szúrós megjegyzése és a kirúgások között összefüggés lenne.
„Látom, hogy azt gondolják egyesek, hogy egy miniszterelnöki kommentnek ilyen nagy hatása van. Miután kialakult ez a helyzet, rendszeresen odakommentelem mindenhova, hogy essen több eső, lehetőleg minél gyorsabban, és úgy tűnik, hogy ha még Magyarországon nem is került meghallgatásra, de Ausztriában igen. Úgyhogy folytatni fogom” – tudatta pikírten a kormányszóvívői tájékoztatón.
Tételezzük fel, hogy tényleg nincs összefüggés, de ha egyetlen komment után órákkal visszavonnak egy (két) kinevezést, az olyan, mint amikor villámlás után dörög az ég: nehéz elhinni, hogy semmi közük egymáshoz.
Mindenesetre az, hogy egy kétszavas kommentet napokig próbál megfejteni a teljes magyar nyilvánosság, valóban azt mutatja, hogy hajlamosak vagyunk az ördögöt a falra festeni. Túllihegésnek nem nevezném, inkább a beidegződéseink fogságának: pavlovi reflexként megtanultuk, hogy a hatalom centrumából érkező legkisebb rezdülésnek is politikai hatása lesz. Ráadásul Magyar Péter jelentős és aktív követőbázist épített, már emiatt is fokozott éberség követi a közösségi médiás mozgását. És amikor ilyen ütemben csapkodnak körülöttünk a kinevezések és a lemondások, mint a villámok, akkor az ember óhatatlanul vihart sejt. A miniszterelnöknek sem ártana a hivatalos kommunikációs fórumokra szorítkoznia a facebookos hiperaktivitás helyett, mert a folyamatos online mikromenedzselés csak növeli a káoszt és a paranoiát, ráadásul elpárologtatja a kormányzás valódi súlyát.
Ha már súlytalanság: a nemzeti ellenállás vezére, Orbán Viktor ezekben a kritikus és vészterhes napokban egy szerbiai trombitafesztiválon tűnt fel, hideg sör és csevap, a MOL vezérigazgató-helyettese, illetve a hatvanpusztai birtok főtervezője oldalán. Tud élni, hiszen ő nem itthon szorong a kánikulában, lekapcsolt klíma mellett, és legalább vannak még „barátai”, de könnyebb elviselni a hatalma atomjaira hullását is, ha egy jó rezesbanda húzza alá a nótát.
Mindeközben idehaza a bukott kormánya bukott politikusait, köztük Takács Pétert már a strandon is inzultálják, „bilincs, bilincs, rács, rács” felkiáltással. Takács meg erre addig loholt videózva a neki beszólogató „tiszás” után, hogy az állítólag ki akarta csavarni a kezéből a telefont – csak hogy ő jól feljelenthesse. „Én csíkos nadrágban vagyok, nem tiszás vagyok. Ön viszont egy bűnöző” – mondta erre meglehetős nyugalommal a strandról kifelé sétáló férfi.
„Ehhez SENKINEK nincs joga! Ide vezet Magyar Péter hergelése, uszítása, rágalamzása (sic!). Szégyellje magát!!” – posztolta ki az exállamtitkár a Facebookra. Amellett, hogy elítéljük az erőszak minden formáját, ha Takács a magyar egészségügy rendbetételére is ekkora energiát fordított volna a hivatali ideje alatt, mint a fürdőgatyás „tiszás” üldözésére, a nép egyszerű gyermekének most talán nem a börtönrácsok jutnának róla eszébe. Az pedig különösen bájos, hogy éppen az a politikai elit beszél uszításról és hergelésről, amely tizensok évig karaktergyilkosságokból élt.
Most, hogy a népharag már a strandtörülközőjükig ér, hirtelen rájöttek, hogy létezik a méltóság. Meg hogy a gyerekei szeme láttára mégsem kellene egy apát inzultálni – ami Magyar Péternél és másoknál ugye nem volt szempont.
Takács egy bohócfejjel takarta ki videójában a férfi arcát, amit egy újabb posztban így indokolt: „Én nem akarom az ő gyerekeit kitenni annak, hogy az apjukat bárki (akár online, akár személyesen) bántsa. Éppen elég volt végignézniük, ahogyan az apjuk kivetkőzik magából, beszólogat, majd nekimegy egy utcán békésen sétáló másik embernek. Ők is meg voltak rémülve – meg az én gyerekeim is.” Még szerencse, hogy akkor nem voltak mellette a gyerekei, amikor a mozgólépcsőn beszóltak neki, hogy „Hol a nyolcmilliárd?” – mire azt kiabálta vissza: „Az anyádban!” Nem tudom, hogy fürdőruhában vagy utcaiban „őszintébb”, de a szintetikus morális felsőbbrendűség, amit magára aggat, aligha tudja elfedni a pucér valóságot.
