Hosszú, 18 hónapon át tartó diplomáciai és katonai egyeztetéssorozat zárult le a szír fővárosban és Moszkvában. A szíriai külügyminisztérium tájékoztatása szerint a felek olyan szándéknyilatkozatot írtak alá, amely alapjaiban alakítja át Oroszország közel-keleti jelenlétét. A döntés értelmében a Földközi-tenger partvidékén található tartúszi tengerészeti támaszpont és a hmeimimi légibázis polgári infrastruktúráját a szíriai állami hatóságok veszik át, míg maguk a szigorúan vett katonai létesítmények a jövőben közös képzési és átképzési központként működnek tovább.
Az átalakításra a megállapodás értelmében pontosan három hónap áll rendelkezésre, ezt követően lép életbe az új működési rend. Aszad al-Saibani szír átmeneti külügyminiszter a megállapodás bejelentésének napján személyesen látogatott el a helyszínekre, hogy felmérje az átadás-átvételi folyamat előkészületeit.
A latakiai nemzetközi repülőtér – amely közvetlenül a hmeimimi orosz légi támaszpont szomszédságában fekszik – polgári ellenőrzését a Szíriai Polgári Légiközlekedési Hatóság veszi át.
Omar al-Haszri hatóságvezető közölte, hogy a szakemberek már megkezdték a repülőtér technikai és működési értékelését, a berendezések és biztonsági rendszerek átvizsgálását, hogy a létesítményt mihamarabb teljes mértékben visszacsatolják a nemzetközi és a belföldi légi közlekedési hálózatba.
Hasonló folyamat indult el Tartúsz kikötőjében is. A helyi kikötői és vámhatóság tájékoztatása alapján a szír állam visszaveszi a korábban orosz kereskedelmi és logisztikai kezelésben lévő területeket, köztük a négyes számú kereskedelmi mólót, az ahhoz tartozó raktárkomplexumokat és a kísérő infrastruktúrát. Bár az elmúlt időszakban arról szóltak a nemzetközi sajtóértesülések, hogy Oroszország külön logisztikai csomópontot alakítana ki a kikötőben, a mostani egyezmény egyértelművé tette, hogy minden kereskedelmi célú művelet teljes szír ellenőrzés alatt áll majd.
A felek által kiadott nyilatkozatok kiemelik, hogy az átszervezés a kölcsönös érdekek figyelembevételével történik, és a két ország közötti kapcsolatok új fejezetét nyitja meg.
Ugyanakkor nemzetközi elemzők rámutatnak arra, hogy az alakulatok feladatkörének átírása az orosz katonai jelenlét jelentős visszaszorulását jelenti abban a térségben, ahol Moszkva évtizedeken át meghatározó befolyással bírt.
Az orosz jelenlét a szír tengerparton
Az orosz jelenlét története a szír tengerparton egészen a szovjet korszakig nyúlik vissza. A tartúszi kikötőben 1971-ben létesült az első szovjet katonai és technikai támaszpont, amely évtizedekig a flotta egyetlen földközi-tengeri utánpótlási bázisaként szolgált. A helyzet 2015-ben változott meg gyökeresen, amikor Oroszország közvetlen katonai beavatkozást indított a szíriai polgárháborúban Bassár el-Aszad akkori elnök rendszerének megmentése érdekében. Moszkva ekkor építette ki a hmeimimi légibázist Latakia közelében, amely az orosz légierő központi műveleti bázisává vált a térségben.
A 2016-os és 2017-es kétoldalú megállapodások értelmében
az Aszad-kormány ingyenesen, 49 évre adta bérbe ezeket a területeket Oroszországnak, automatikus meghosszabbítási opcióval, teljes szuverenitást biztosítva az orosz fegyveres erőknek a támaszpontok felett.
A tartúszi kikötő így akár tizenegy hadihajó egyidejű fogadására is alkalmassá vált, beleértve az atommeghajtású tengeralattjárókat és felszíni egységeket.
A helyzet azonban teljesen átalakult a 2024 decemberében bekövetkezett szíriai hatalomváltással. Az Ahmed al-Saraa vezette felkelő erők meglepetésszerű és gyors offenzívával áttörték a kormánycsapatok védelmi vonalait, és elfoglalták Damaszkuszt, véget vetve az Aszad család és a Baath Párt több évtizedes uralmának. Bassár el-Aszad Moszkvába menekült, ahol politikai menedékjogot kapott. Az orosz vezetés, amely az ukrajnai háború miatt amúgy is szűkös erőforrásokkal gazdálkodott, nem vállalta a közvetlen katonai összecsapást az előrenyomuló felkelőkkel, és csupán szimbolikus légicsapásokat hajtott végre az offenzíva utolsó napjaiban.
A hatalomváltást követően Oroszország kénytelen volt fokozatosan leépíteni jelenlétét a szír területeken, így az év elején kivonta csapatait a kurd ellenőrzés alatt álló északkeleti Kamiszli repülőtérről is.
Új rend a katonai támaszpontokon
Az új szír átmeneti vezetés első perctől kezdve rendezni kívánta a külföldi katonai jelenlét kérdését. Ahmed al-Saraa átmeneti elnök az elmúlt másfél évben kétszer is hivatalos látogatást tett Moszkvában, ahol Vlagyimir Putyin orosz elnökkel tárgyalt. Míg a nyilvános sajtótájékoztatókon a gazdasági együttműködésre és Szíria területi egységének helyreállítására helyezték a hangsúlyt, a háttérben kemény alkudozás folyt a támaszpontok jövőjéről. Damaszkusz folyamatosan szorgalmazta a nemzeti szuverenitás teljes helyreállítását és a kiadatási egyezmények betartását, különösen a menekült ex-elnök, Bassár el-Aszad kiadatását illetően.
Bár Oroszország megtagadta a kiadatást, a két állam közötti pragmatikus kapcsolat megmaradt, hiszen Szíria továbbra is rászorul az orosz energia hordozókra és bizonyos gazdasági struktúrákra, míg Moszkva számára a közel-keleti és afrikai logisztikai útvonalak szempontjából volt lényeges a szír tengerparti jelenlét fennmaradása.
A most megkötött egyezmény értelmében a katonai jelenlét jellege alapvetően megváltozik. Az eddigi kizárólagos orosz ellenőrzés alatt álló stratégiai támaszpontok helyét olyan közös képzési és szakképesítési központok veszik át, amelyek a szír fegyveres erők fejlesztését és a két ország közötti védelmi együttműködést szolgálják.
A megállapodás részleteiből kiderül, hogy az orosz katonai személyzet létszáma jelentősen lecsökken, a harci cselekményekre alkalmas nehéztechnika és a stratégiai csapásmérő alakulatok jelenléte pedig felszámolásra kerül.
Ezzel párhuzamosan a szír állam teljes jogkörrel lép fel a kikötői és légi szállítmányozás területén, ami utat nyit a tengerparti régió gazdasági újjáépítése és a nemzetközi kereskedelmi forgalom előtt.
