A legfrissebb jelentések szerint javult a helyzet a Dél-Bánátban, ahol napok óta pusztít a tűz a Delibláti-homokpuszta speciális természetvédelmi területén, ám egyelőre fel sem lehet mérni, mekkora a pusztulás. Luka Čaušić, a szerbiai rendkívüli helyzetek szektorának vezetője mindenesetre óvatos derűlátással beszélt: a lángok mintegy 1500 hektár erdőt és aljnövényzetet érintettek, de a leginkább veszélyeztetett Šumarak település házait sikerült megvédeni. A tűzoltók, a hadsereg, a Vojvodinašume dolgozói, önkéntesek és nehézgépek továbbra is a terepen dolgoznak, mert Šumarak térségében maradt aktív góc, a szél pedig gyorsan megváltoztathatja a helyzetet.
A katasztrófa így még nem ért véget, de a közvetlen veszély kisebb, mint az előző napokban. A szakemberek szerint a katasztrófa hatásai felmérhetetlenek, a Delibláti-homokpuszta ugyanis a földrajzi és ökológiai sokszínűség egyedülálló menedéke. A dűnék, a sztyeppék, a mocsarak, a tölgyesek és a Duna közelségének sajátos találkozása olyan egyedi mikroklímát és élőhelyi feltételeket hozott létre, amelyek messze földön híressé tették a vidéket. Az úgynevezett európai Szahara felszínén és talajában olyan ritka növény- és állatfajok élnek, amelyek a Pannóniai-síkvidék többi részéről az intenzív mezőgazdasági művelés és az urbanizáció miatt már teljesen kipusztultak.
A mostani tűzvész során nem csak fák és bokrok égnek el, hanem egy évezredek alatt kialakult természetvédelmi archívum semmisül meg visszavonhatatlanul.
A Pannon-medence ritka élőhelyei
A terület növényvilága rendkívül gazdag, több mint 900 fajt, alfajt és változatot számlál, köztük ritka növények sorát. A bánáti pünkösdirózsa, a sztyeppei pünkösdirózsa, a mezei üröm, a homoki imola, valamint a homoki gyopár mind olyan vegetációs kincsek, amelyek védelme nemzetközi szinten is kiemelt prioritást élvez. Ezen a vidéken őshonos a boróka is, amely a Pannon-medence egyetlen önállóan megmaradt tűlevelű fajának számít, miközben a lombhullató erdőkben olyan ritkaságok fordulnak elő, mint a molyhos tölgy, a kocsányos tölgy vagy a fehér hárs.
A vegetáció sérülésével a növénytársulások összefüggő láncolata bomlik fel, ami a talajszerkezet gyors leromlásához és a védett orchideafajok végleges eltűnéséhez vezethet.
Az ökológiai csapás az állatvilágot is szinte pótolhatatlan veszteséggel sújtja, hiszen a homokpuszta a térség egyik legfontosabb fauna-menedéke. Az összefüggő fás területeken farkasok, gímszarvasok, őzek és vaddisznók találják meg életfeltételeiket, miközben a nyílt, homokos sztyepperészek a közönséges ürge, a csíkos szöcskeegér és a nyugati földikutya otthonául szolgálnak. Különösen kiemelendő, hogy a Delibláti-homokpuszta számít a szürke farkas egyetlen fennmaradt, állandó élőhelyének a Pannon-síkság teljes területén.
A földfelszínen élő kisrágcsálók, mint az ürge, alapvető tápláléklánc-alkotók, amelyek jelenléte nélkül a ritka ragadozó madarak, például a parlagi sas és a kerecsensólyom sem maradhatnak meg a térségben.
A védett terület szerves részét képezik a Duna menti vizes élőhelyek, a mocsarak és a szigetek, amelyek nemzetközi jelentőségű madárvédelmi területnek számítanak. A vízitök, a fehér tavirózsa és a sulyom borította vizek a vonuló vízimadarak létfontosságú pihenő- és táplálkozóhelyei. A Duna meredek partfalaiban elhelyezkedő partifecske-kolóniák, valamint a közeli mocsarakban fészkelő kis kócsagok, üstökösgémek és kis kormoránok számára a homokpusztát sújtó katasztrófa közvetlen veszélyt jelent.
A többezer kilométeres vonulási utat megtevő madarak számára egy ilyen pihenőhely kiesése végzetes következményekkel járhat a teljes állományra nézve.
Politikai vita, avagy tűzoltás másként
A természeti csapás szinte azonnal heves politikai csatározások témájává vált Szerbiában. A szociáldemokrata és egyéb ellenzéki politikusok élesen bírálják a belgrádi kormányzatot, azzal vádolva a vezetést, hogy a megelőzésre és a megfelelő tűzoltási infrastruktúra kiépítésére nem fordított elegendő forrást az elmúlt évtizedben. Marinika Tepić, a Szabadság és Igazságosság Pártjának (SSP) alelnöke nyilvános nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a tragédia elkerülhető lett volna, ha a hatóságok időben reagálnak, és rendelkezésre állnának a korszerű oltási eszközök, beleértve a speciális tűzoltó repülőgépeket és helikoptereket.
A katasztrófavédelmi szervek ezzel szemben visszautasítják a vádakat, és kiemelik, hogy a rendelkezésre álló minden szárazföldi és légi kapacitást bevetettek a lángok elfojtására. A helyszínen sok anyagi és emberi erőforrást összpontosítottak, a tűzoltók mellett a fegyveres erők, a helyi közvállalatok munkatársai és önkéntes civil szervezetek is részt vesznek a mentésben.
A védekezést nehezíti a nehezen járható homoki terep, ahol a nehéz tűzoltó gépjárművek haladása rendkívül körülményes, és a vízutánpótlás is komoly logisztikai kihívást jelent.
A tűz keletkezésének pontos okai egyelőre tisztázatlanok, az illetékes hatóságok vizsgálatot indítottak az ügyben. Nem zárható ki az emberi gondatlanság, a szándékos gyújtogatás, de a tartós kánikula és a szárazság miatti öngyulladás lehetősége sem. Az ökológusok hangsúlyozzák, hogy még a lángok teljes elfojtása után is hosszú évtizedekre lesz szükség ahhoz, hogy a természetes vegetáció és az állatvilág részben regenerálódjon. Az égési sérüléseket szenvedett talajréteg megújulása rendkívül lassú folyamat, és kérdéses, hogy a sérülékeny endémikus fajok képesek lesznek-e visszatérni korábbi élőhelyeikre.
