Vakuvillanások az éjszakában – kiállítás nyílt a kétezres évek elejének partifotóiból

Miért épp most rendezték meg a kiállítást?

Mert ma már el kell magyarázni, hogy mi az a partifotó, amely hamar „régészeti kifejezéssé” vált. A kétezres évek elején ugyanis lezajlott egy digitális fordulat: az analóg fényképezést kezdte felváltani a digitális fotózás, és kiépült az a nagy partikultúra Budapesten és országszerte, amelynek köszönhetően rengeteg buli zajlott párhuzamosan, amiket valahogy dokumentálni kellett. A digitális fotózás pedig erre alkalmasnak tűnt, részben mert olcsóbb volt, és mert az interneten megjelentek olyan oldalak, amelyekre fel lehetett tölteni a bulikban százával készített képeket, hogy aztán a fiatalok ezeket visszanézzék. Akkoriban profi fotósok járták a bulikat, és szakmányban fényképezték az embereket, illetve akkor már létezett széles sávú internet, így az oldalakra feltöltött több száz képet át lehetett pörgetni, hogy azokon megtaláld magad és a haverjaidat. Sokaknak viszont még nem volt internetük otthon, így a középiskola vagy az egyetem géptermében vagy internetkávézóban használták azt.

Miért érte meg ilyen oldalakat üzemeltetni?

Akkoriban ezeken már voltak bannerek, azaz mozgó reklámok, amelyek hirdetési bevételt hoztak. A közösségi média pedig még kezdetleges volt, így az olyan platformokon, mint az antropos.hu vagy a drumandbass.hu keresték az emberek magukról a fotókat. Ezek amúgy meglepő módon még mindig léteznek, így vissza lehet keresni rajtuk a fotókat, akár a kétezres évek elején készült ötven kilobyte-os képeket.

Van valami közös vonás ezekben a régi fotókban?

Igen, a vakufény, amelyre a kiállítás Vakuviharban címe is utal. Nyilván éjszaka készültek ezek a képek, a fényképezőgépek pedig még nem voltak olyan profik, hogy ne kelljen villantani, ezért arcon vakuzták az embereket. A kiállításon látható fotóknak ezért van egységes vizuális világa. 

És ha a képeken bulizó fiatalokat nézzük, akkor is láthatunk egységes vonást?

Feltűnő a képeken, hogy ekkor a legtöbb fiatal még nem egy globalizált világmárka logóját viseli a ruháján, hanem átlagos cuccokban táncol. Nekem ezt felüdülés volt újra látni, mert nincs „termékesítve” a bulizás, az emberek nem versengenek azért, hogy kinek van márkásabb ruhája. Noha ekkor már megjelent a közösségi média, amiben Magyarország úttörő volt az iWiW-vel, az akkor még nagyon más volt, mint manapság.

A képeken érződik is, hogy mindenki felszabadultan bulizik.

Igen, őszintébbek ezek a képek, mert azokat nem a fiatalok készítették magukról, hanem egy fotós róluk. Manapság viszont mindenki zsebében ott lapul az okostelefon, amivel vaku nélkül is jó minőségű fotókat lehet készíteni. Így amikor valaki feltölt egy képet, akkor jó imázst akar magáról közvetíteni, ezért a sok kép közül a lehető legjobban sikerültet fogja kiválasztani. Ez a technológia így minden pillanatot potenciálisan posztolhatóvá tesz, emiatt pedig a bulikban viselkedni fognak az emberek, mert pontosan tudják, hogy valaki biztosan fényképezni fogja őket, így a kamerának fognak játszani.