– A döntő előtt még egyáltalán nem volt biztos, hogy Milák Kristóf elindul a 4×100-as gyorsváltóban. Kós Hubert például az Eb előtt rettenetesen csalódottan mondta, hogy társa nem csapatember, csak egyéni érdekeit nézi. Ki győzte meg?
– Megmondom őszintén, pontosan nem tudom. Nem beszéltem a kint lévő edzőkkel, vezetőkkel, csak érzéseim vannak.
– És mit súgnak ezek az érzései?
– Szerintem Szabó Álmos, az edzője, de valószínűleg Sós Csaba szövetségi kapitány is beszélt vele, hogy nemcsak esély van a döntőre, hanem akár meg is nyerheti a csapat.
– Mikor billenhetett át benne valami?
– Szerintem az egyéni számai után. A 100 pillangón három századra volt a világrekordtól, aztán 100 gyorson 46,87-tel országos csúcsot úszott és bronzérmes lett. Ez olyan önbizalmat adhatott neki, hogy felmérte: ebben a váltóban tényleg benne lehet a győzelem.
– Tehát nem egyszerűen rábeszélték, hanem ő maga is belátta?
– Szerintem meg kellett benne érnie annak, hogy érdemes vállalnia. Kristóf nagyon-nagyon sikerorientált ember.
Nem szeret úgy rajthoz állni, hogy „csak” negyedik vagy ötödik lehet.
Ha viszont elhiszi, hogy nyerhet, akkor egészen másképpen viszonyul a versenyhez.
– És csak akkor vállalja a váltót?
– Igen, de ha egyszer vállalja, akkor meg tud halni a csapatért a többiekkel együtt. Ritkán áll a csapat rendelkezésére, mert maximálisan a saját egyéni céljait, eredményeit tartja elsődlegesnek. De ha egyszer vállalja, akkor nincs mese nála, mindent megtesz a többiekért. Erre most nagyon szép példát láttunk.
– A váltóban 46,29-es repülőrajtos részidőt ért el, ami egészen fantasztikus, katartikus időeredmény.
– Óriásit úszott, párját ritkító versenyzéssel, hátrányból verte az oroszt.
– Közben van a történetnek egy másik oldala is. Jászó Ádám és Kós Olivér délelőtt beúszta a váltót a döntőbe, este viszont már nem ők álltak a rajtkőre. Mit érezhettek?
– Ez nagyon fontos. Ők teremtették meg a győzelem lehetőségét. Ha délelőtt nem teljesítenek jól, nincs döntő, nincs aranyérem.
Éppen ezért az érmeket ugyanúgy megérdemlik, és a teljes elismerés az övék is.
Nagyszerű sportemberi erény, hogy a két fiatal a döntőben átadta a helyét Kós Hubertnek és Milák Kristófnak.
– Nem lehetett könnyű kívülről nézni a döntőt.
– Ezt nem tudom megítélni. De azt gondolom, mindketten pontosan tudták, hogy a csapat érdekében történt a változtatás. Amikor Kristóf bejelentette, hogy vállalja, teljesen más felállás és teljesen más esélyek nyíltak meg.
– Vagyis Jászóék beúszták a döntőbe a csapatot, Milák pedig megnyerte?
– Nagyjából így, de ez igen igazságtalan Szabó Szebasztiánnal, Kós Huberttel és Németh Nándorral szemben is. Ezt nagyon fontos kimondani. A váltóhoz négy ember kell. Jelen esetben hat, délelőtt még Jászó és a kisebbik Kós tempózott. Ha csak egyikük nem nyújt nemzetközi szinten is kiemelkedő teljesítményt,
ha nem úsznak jól, nincs miről beszélni. Nincs döntő. Ők vitték be a váltót a fináléba.
Ahol aztán mindenki maximumot hozott, de Milák Kristóf extrát. Ezen a szinten már az sem elég, ha négy ember maximumot nyújt, legalább egynek ennél is többet kell.
– Milák 100 gyorson 46,87-et úszott. Innen még van feljebb?
– Szerintem egyértelműen. Ne felejtsük el, hogy neki soha nem a gyorsúszás volt a fő száma, hanem a pillangó. Most pedig úgy úszott 46,87-et, hogy maga mondta: nem volt tip-top állapotban, ez a felhozó éve, a nulláról építkezik. Utána szarkasztikusan üzent, azt mondta, azon gondolkozott, mi lett volna, ha még edzett is volna...
– És mire lehet képes jövőre?
– Nagyon sokra. A felkészülése egyértelműen sikeres volt. Minden versenyszámában egyéni rekordot úszott, 100 pillangón pedig három századra volt a világcsúcstól. Ez a három század szerintem ott marad benne. Ő 200 pillangón világcsúcstartó, és érzésem szerint rá fog menni a 100 pillangó világcsúcsára is.
– Mit vár a jövő évi budapesti világbajnokságtól?
– Ha jól sikerül a felkészülése, bármi elképzelhető. A legjobbakat kívánom neki.
– Közben teljesen más irányt vett a felkészülése.
– Igen. Visszalépett a 200 gyorsról és a 200 pillangóról is. Ez rövidebb, dinamikusabb felkészülést jelent, nagyobb hangsúlyt kapott az erőfejlesztés, a sprint és a gyorsaság. Ez új terület számára, de az eredmények azt mutatják, hogy működik.
– És mintha maga Milák is változott volna, vagy tévedek?
– Szerintem jelentős változáson ment keresztül. Sokkal közlékenyebb, barátságosabb.
Azt is olvastam tőle, hogy sokat tanult a múltból, másképpen áll a dolgokhoz, másképpen az emberekhez, és próbál a pozitívumokra koncentrálni.
Ez mindenféleképpen segíti a felkészülését.
– Pedig volt egy hosszú időszak, amikor gyakorlatilag eltűnt a medencéből.
– Igen. Hosszú ideig csak erősíteni, tornázni járt, a medencét kerülte. Januártól készül. Ehhez képest most ilyen eredményeket látunk. Ez önmagában nagyon komoly teljesítmény.
– És közben ott van a női 4×200-as gyorsváltó is.
– Abszolút. Pádár Nikolett, Ábrahám Minna, Ugrai Panna és Késely Ajna nagyon komoly csapat. Az ő ezüstérmük váltóban hallatlan jó eredmény. Váratlan bravúr. A női csapatban nagyon komoly lehetőség van.
– Mi lehet a reális céljuk a hazai világbajnokságon?
– A döntőbe jutás abszolút reális. És én nagyon bízom benne, hogy a döntőben is az első négy-öt között lesznek. Ábrahám Minnának ráadásul sérülés miatt nem volt ideális a felkészülése. Ha ez jövőre rendben lesz, még tovább javulhatnak.
– Vagyis a két váltóban már most ott van a sikeres jövő ígérete?
– Igen. A férfi 4×100 és a női 4×200 is olyan váltó, amely nemcsak a jelenről szól. Rögtön ott a jövő évi hazai világbajnokság, onnan pedig már csak egy lépés az olimpia.
– Új aranykorszak jöhet a magyar úszásban?
– Én nagyon bízom benne. A magyar úszósport a létszámát tekintve össze sem hasonlítható a legnagyobb nemzetekével, mégis mindig tudunk egy-egy új tehetséget felmutatni.
Ez azt igazolja, hogy az edzők szakmai munkája rendben van, nagyon hatékonyan dolgoznak.
Ez pedig a szövetség szakmai vezetőjeként nagyon jó érzéssel tölt el.
– És bebizonyosodott, hogy nem feltétlenül kell az eredményekhez külföldre menni.
– Pontosan. Kós Hubert külföldön készül, Pádár Niki is, de Németh Nándor és Szabó Szebasztián például itthon. És Milák példája is azt mutatja, hogy Magyarországon készülve is lehet világszintű eredményeket elérni. Abban bízom, hogy a magyar úszósport a jövőben is szállítani fogja a sikereket. Hogy aranykorszaknak hívjuk vagy másnak, az szinte mindegy. Lesznek kiváló eredmények. Ebben teljesen biztos vagyok.
