Érdemes Cserhalmi Györgyre figyelni, kitüntetése fontos gesztusa a mostani, „rendszerváltás” utáni hatalomnak

Cserhalmi György „Állj ki vagy” címmel mondta el később elhíresült székfoglalóját, amikor a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett. Lapunk jelen volt az eseményen és elsőként tudósított róla. A Kossuth-díjas, sokak által kedvelt és elismert „Tyutyu” akkor meglepte az Akadémia jelen lévő vezetőit. Sok mindenre gondoltak, csak arra nem, hogy Cserhalmi felrúgja a protokollt és előáll egy markáns, önazonos közéleti és szakmai bírálatokat is tartalmazó szöveggel. Egy szabad ember hosszú lélegzetvételét hallhattuk. Nem érdekelte őt, hogy megsértődnek-e rá, konfliktusokba keveredik-e a mondandó miatt, ő ezt el akarta mondani és el is mondta.

Úgy nézett önkritikusan a múltba, hogy közben megrajzolt egy jövőt. Kifejtette, hogy nem tud politikai oldalakban gondolkodni és nem is volt hajlandó sehova sem beállni. Persze azt nem mondta, hogy hibátlan vagy tökéletes, hiszen egyrészt egy ember, másrészt a Kádár-rendszer kulturális környezetében lett színész, játszott el sok filmszerepet és színházi figurát. Csakhogy akkor is volt benne mindig is valamiféle lázadás, egyfajta dac, ami átsegítette a nehézségeken. Voltak nehezebb időszakai, de megszenvedte ezeket és mára képes feljebbről nézni a világra.

Az Örkény Színházban még most is műsoron lévő önálló estjében őszintén beszél gyerek, kamaszkoráról, az intézeti éveiről, az operaénekes édesanyjával való viszonyáról. A családjáról, barátairól, későbbi szakmai Mestereiről. Egyáltalán a színházi és filmes világról. Arról, hogyan lehet ebben közlekedni, vagy éppen elveszni. Nem erkölcsi magaslatról beszél, hanem mélyen emberi nézőpontból. Aki még nem látta, érdemes minél előbb jegyet foglalni az estre az Örkény Színházba.

Cserhalmit nem érdeklik a tabuk! Akkor is elmondta a Színház-és Filmművészeti Egyetem modellváltásáról a véleményét, sőt ki merte osztani az elkövetőket, amikor az átalakításban résztvevők politikai támogatást élveztek. Cserhalmi tanított színészetet Kaposváron. Nagyon kedvelték a tanítványai, mert megérezték a szabadságát. A fehér sportcipője, a rá jellemző jellegzetes mosolya mögött lévő valamit, ami egyszerűen vonzó lehet. Mégpedig azért, mert nem lehet szabványosítani, nem lehet eszközként bedarálni. Dolgozott korábban Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti vezérigazgatójával Debrecenben, de amikor azt érezte, hogy nem tud már közösséget vállalni vele, akkor odébb lépett tőle és ezt a különállást nem is rejtette véka alá.

Az egészségi problémáit sem rejtegette. Az említett esten bottal segítve érkezik. Arcának redői a színpadi fényben ragyogássá változnak. Egy megharcolt élet hiteles lenyomatává nemesülve. Cserhalmi székfoglalójából már e hasábokon is többször idéztem, de nem lehet elégszer. Ezért álljon itt újra ez a néhány sor:

Az a beteges gyanakvás, amelybe beterpesztették magukat az ügyek intézői nem ilyen színházat és mozit akar. Egyféleséget akarnak. Olyan masszát, amelyből egyformára lehet szaggatni az ott tanulókat és ha nem ehhez hasonultok, akkor nem vagytok jó honleányok, jó honfiak! Isten ne adja, hogy ebben a hazában megint bizonyítani kelljen, hogy ki a jó hazafi!”

Cserhalmi kitüntetése fontos gesztusa a mostani, „rendszerváltás” utáni hatalomnak. A fenti gondolatok pedig mindannyiunk számára tanulságosak lehetnek. A következő időszakban is!