Az Egyesült Királyság kormánya, meteorológiai szolgálata, a Google, a légiforgalmi hivatal, a Cambridge-i Egyetem és az Imperial College harminc hónapos projektet indít Operation Blue Skies néven annak kiderítésére, hogyan tudnak a repülőgépek olyan útvonalon eljutni céljukhoz, amelyen kevesebb kondenzcsík képződik mögöttük. A kutatás az észak-atlanti légi folyosó mentén lévő Shanwick különösen forgalmas légi irányítási területére koncentrál, szinte az összes Európa és Észak-Amerika közötti járat a Shanwick irányítási központ felügyelete alá kerül útja során. A Shanwick a kondenzcsíkok által okozott összes felmelegedés öt százalékáért felelős.
Amikor a forró, vízgőzben gazdag kipufogógázok elhagyják a hajtóművet, azonnal keverednek a környező, rendkívül hideg levegővel. A repülőgépek hajtóművéből származó apró koromrészecskék jégmagként funkcionálnak, amelyekre a vízgőz szinte azonnal ráfagy, jégkristályok keletkeznek.
Ezen apró jégkristályok milliárdjai alkotják a látványos fehér csíkot, amelyet kondenzcsíkként ismerünk.
Sok ezek közül hamar eltűnik, de különösen hideg és párás körülmények között fennmaradhatnak és szétterülhetnek, felhőket képezve, amelyek csapdába ejtik a hőt, ami egyébként a földfelszínről elszökne a világűrbe.
„Úgy gondoljuk, hogy a kondenzcsíkok okozta felmelegedés felelős a repüléssel kapcsolatos összes felmelegedés nagyjából egyharmadáért” – mondta Paul Hodgson, a Google műszaki vezetője a BBC-nek. Hodgson ötéves kisfia nevezte el a jelenséget égi grafittinek. Bizonytalanság van a pontos számot illetően, de a tudósok biztosak benne, hogy nagyon nagy vagy legalább is elég nagy problémáról van szó. A Google részvételének súlyát az adja, hogy egyike azon nagy techvállalatoknak, amelyek milliárdokat költenek új, energiafaló adatközpontokra, amelyek a környezetvédők szerint még inkább hozzájárulnak a klímaváltozáshoz.
A kísérlet mögött az a feltételezés áll, hogy ha a tudósok meg tudják mondani, a légkör mely területein valószínű a kondenzcsíkok keletkezése, a repülőgépek elkerülhetik azokat.
A Google műholdképeket és repülési adatokat fog használni annak kiderítésére, hogy a repülőgépek hol hagytak korábban kondenzcsíkokat. Ezután ezeket a helyeket az időjárási mintákkal összevetve előrejelzik, hogy hol várható új kondenzcsíkok kialakulásának esélye. Az információkat azután továbbítják a Nemzeti Repülésirányítási Szolgálatnak (NTS), amely utasítja e repülőket ezek elkerülésére.
A repülési útvonal drasztikus megváltoztatása helyett a próbaüzem többnyire a repülőgép magasságának körülbelül 600 méterrel történő megváltoztatásából áll majd. Az ilyen változtatások rutinszerűek a turbulenciák és a rossz időjárás elkerülése érdekében, így az utasok valószínűleg nem is veszik majd észre.
A tesztelésre a 2026-27-es és a 2027-28-as téli szezonban, kiválasztott estéken és éjszakákon kerül sor, amikor a forgalom kisebb. A próbaidőszakok alatt várhatóan körülbelül 10 000 járat halad át a légtéren, de csak töredéküknek kell majd kifejezetten a kondenzcsíkok elkerülése érdekében magasságot változtatnia.
A repülőgépek repülési magasságának megváltoztatása többlet üzemanyagfogyasztással járhat, ami felveti a kérdést, hogy a kondenzcsíkok elkerülése nem okoz-e nagyobb szén-dioxid-kibocsátást.
Hodgson szerint a korábbi kísérletek arra utaltak, hogy a többlet üzemanyag-felhasználás hátrányos hatása sokkal kisebb, mint a felmelegedést okozó kondenzcsíkok megelőzésének előnye.
„A többlet szén-dioxid-kibocsátásból adódó kár kevesebb mint egy százaléka a kondenzcsíkok okozta költségeknek, amelyek nagyságrendileg hasonlók a repülés összes szén-dioxid-kibocsátása által okozott károk költségéhez” – mondta Hodgson.
A Kék Ég Művelet modellezése azt jelezte, hogy a Shanwickon keresztül haladó gépek eltérítése repülőgépenként körülbelül 100 kilogramm többletüzemanyag-felhasználást jelentene. Hodgson szerint a korábbi, légitársaságok körén belül folytatott kísérletek során a kondenzcsíkok képződésének vagy az általuk okozott felmelegedésnek mintegy 60-70 százalékos csökkenését érték el.

