Sajátos fordulatot vett a lengyel igazságszolgáltatás elől menekülő korábbi magas rangú tisztségviselők ügye, amikor a varsói kerületi bíróságra ajánlott küldeményként befutott egy védlevél iránti kérelem. A dokumentum feladójaként Marcin Romanowski, a korábbi jobboldali kormány igazságügyminiszter-helyettese szerepelt, a postabélyegző tanúsága szerint pedig a levelet a Moldovától elszakadt, Moszkva által fenntartott Dnyeszter Menti Köztársaság fővárosában, Tiraszpolban adták fel.
A politikus ellen tizenegy bűncselekmény gyanúja miatt van érvényben hazai és európai elfogatóparancs: a lengyel Igazságügyi Alap pénzeszközeinek szisztematikus eltérítésével, köztörvényes korrupcióval, bűnszervezetben való részvétellel, hűtlen kezeléssel és hivatali visszaéléssel vádolják, amelyek miatt akár tizenöt évig terjedő szabadságvesztésre is számíthat.
Az általa kérelmezett védlevél biztosítaná, hogy szabadlábon maradva térhessen vissza Lengyelországba a bírósági tárgyalások idejére.
Beadványában Romanowski az ügyészséget elbitorolt intézménynek minősítette, de a lépés maga világosan mutatja, hogy a lengyel jogrendszert korábban élesen alakító politikus kénytelen volt feladni korábbi teljes elzárkózását.
Az ügyészség és a varsói bíróság hivatalos álláspontja szerint a védlevél megadása nem egy automatikusan járó lehetőség, és a vádhatóság határozottan elutasítja a kérelem teljesítését. A döntéshozók hangsúlyozzák, hogy a gyanúsított jelenlegi tartózkodási helye nem tisztázható teljes bizonyossággal. Bár a levélpapíron talált DNS-nyomok az igazságügyi szakértők szerint egyértelműen Romanowskitól származnak, az ellenőrzött határátlépési adatok alapján sem Moldova, sem a szomszédos Románia vagy Ukrajna nem regisztrálta a politikus belépését a Dnyeszter Menti Köztársaságba az elmúlt időszakban. Ez arra enged következtetni, hogy a volt miniszterhelyettes hamisított vagy más nevére szóló okmányokkal mozgott a régióban.
Maga a gyanúsított a bíróságnak küldött levelében azzal érvelt, hogy a schengeni övezeten kívül teljesen legálisan kiállított, más névre szóló úti okmánnyal rendelkezik, amely védelmet nyújt számára. Ez a kijelentés komoly biztonsági és diplomáciai kérdéseket vetett fel Varsóban, hiszen felmerült a gyanú, hogy egy harmadik állam titkosszolgálata biztosított számára új identitást.
A lengyel kormányfő, Donald Tusk kijelentette: a szövetséges partnerországok hírszerző szolgálatainak adatai alapján szinte teljes bizonyossággal állítható, hogy Romanowski a tiraszpoli szakadár területen tartózkodik, ahol az orosz biztonsági szervek nyújtanak neki védelmet. Varsó hivatalosan megkereste a moldovai és a román hatóságokat a körözött személy tartózkodási helyének pontos megállapítása és az esetleges kiadatási eljárás előkészítése érdekében. Ugyanakkor a jogi helyzetet rendkívül bonyolítja, hogy a nemzetközileg el nem ismert köztársaság felett a chișinăui központi kormánynak nincs tényleges ellenőrzése.
A helyi oroszbarát struktúrák semmilyen formában nem működnek együtt a lengyel vagy az európai igazságszolgáltatási szervekkel. Ez a jogi vákuum tette a szűk Dnyeszter menti sávot a nemzetközi körözés alatt álló személyek ideális menedékévé.
A mostani fejlemények közvetlen előzménye a lengyel politikai menedékkérők közép-európai útvonalának összeomlása. Marcin Romanowski és felettese, Zbigniew Ziobro korábbi igazságügyi miniszter a jogállamisági reformok nyomán ellenük indított eljárások elől kezdetben Magyarországra menekültek, ahol politikai menedékjogot kaptak. A budapesti tartózkodás során Romanowski vezető pozíciót töltött be a Magyar–Lengyel Szabadság Intézet nevű szervezetnél, amely jelentős költségvetési támogatásban részesült.
A magyarországi politikai helyzet változásával, Magyar Péter hatalomra kerülésével és a menedékjog megvonásával azonban a védelem megszűnt. Ziobro ezt követően az Egyesült Államokba távozott, ahonnan Varsó már hivatalosan kéri a kiadatását bűnszervezet vezetése és súlyos korrupció vádjával. Romanowskinak viszont hónapokra nyoma veszett, mielőtt a tiraszpoli postabélyegzővel ellátott levél napvilágra került.
A büntetőeljárás középpontjában álló Igazságügyi Alap ügye a modern lengyel politikatörténet egyik legnagyobb korrupciós botránya. A csaknem harminc éve alapított állami vagyonalapot eredetileg a bűncselekmények áldozatainak a megsegítésére és a korábbi elítéltek társadalmi reintegrációjára hozták létre.
A vádhatóság megállapításai szerint azonban a Jog és Igazságosság (PiS) kormányzásának második ciklusában az alap forrásait szisztematikusan a kormánypárti hálózatok és a szélsőjobboldali, EU-ellenes politikai alakulatok finanszírozására fordították.
A támogatásokból jelentős összegeket juttattak egyházi alapítványoknak, konzervatív szervezeteknek, valamint közvetve a kormánypárti politikusok egyéni választási kampányaira. Az eljárásban kulcsfontosságú bizonyítékként szerepelnek azok a titokban rögzített hangfelvételek, amelyeket a minisztérium egyik korábbi főosztályvezetője készített a döntéshozatali folyamatokról.
A lengyel hatóságok határozott fellépése jelzi, hogy a varsói vezetés eltökélt a korábbi kormányzati ciklus alatt elkövetett visszaélések teljes körű feltárásában és a felelősségre vonásban. A büntetőeljárások során alkalmazott nemzetközi jogi eszközök, mint az európai elfogatóparancs és a kiadatási kérelmek használata azt mutatja, hogy a lengyel államigazgatás nem tekint el a szankcióktól a határokon túlra menekült politikusok esetében sem.
Szerbiában és Horvátországban is megtalálták Marcin Romanowskit, akinek itt forró lett a lába alatt a talaj az Orbán-kormány bukása utánDonald Tusk: 99 százalék, hogy Marcin Romanowski Moldova Dnyeszteren túli területén tartózkodik