A szövetségi köztársaság belpolitikai életét évtizedek óta nem tapasztalt mértékű államjogi vita rázza meg, miután az őszi tartományi választások közeledtével ismét előtérbe került az Alternatíva Németországért (AfD) feloszlatásának gondolata. A felmérések szerint a párt több keleti tartományban is rendkívül erős, ami újraélesztette a vitát arról, milyen eszközökkel védheti meg magát a demokratikus jogállam a radikális ellenzékkel szemben.
A betiltási eljárás kezdeményezését Lars Klingbeil, a Szociáldemokrata Párt társelnöke hozta vissza a közbeszédbe a Die Zeitben megjelent írásában. Klingbeil szerint független jogi elemzések bizonyítják, hogy az AfD a liberális demokratikus berendezkedés alapjait támadja, ezért a kérdés már nem pusztán politikai mérlegelés, hanem a jogállam önvédelmének ügye.
Érvelése a Szabadságjogokért Társaság által közzétett, nyolc jogász által jegyzett jelentésre épül. A szervezet több mint 2500 bizonyítékot gyűjtött össze pártdokumentumokból, képviselői nyilatkozatokból és közösségi médiás bejegyzésekből.
A jelentés készítői szerint ezek olyan, visszatérő törekvéseket rajzolnak ki, amelyek a politikai ellenfelek, a muszlim közösség, a külföldi gyökerű állampolgárok és más kisebbségek jogainak korlátozására irányulnak.
A kampány feszültségét mutatja, hogy a Rendőrségi Szakszervezet egyik tartományi vezetője arra kérte a rendőröket: egy esetleges AfD-kormány alatt tagadják meg az olyan utasítások végrehajtását, amelyek sértik az alkotmányos alapelveket vagy az emberi jogokat. A felhívás jól jelzi, milyen aggodalmat kelt a radikális jobboldal esetleges hatalomra jutása az államigazgatás és a rendvédelmi szervek egy részében.
Magas a jogi küszöb
Az alkotmánybírósági eljárást a szövetségi kormány, a Bundestag vagy a Bundesrat kezdeményezheti. A politikai akadály azonban jelentős: Friedrich Merz kancellár és a CDU vezetése óvatos a tiltással szemben. A kereszténydemokraták attól tartanak, hogy egy hosszadalmas, bizonytalan kimenetelű eljárás kudarca közvetlenül az AfD áldozati narratíváját erősítené, és még több választót terelne a párthoz.
A Német Szövetségi Köztársaság történetének alkotmányjogi gyakorlatában eddig két pártot tiltottak be. A Szövetségi Alkotmánybíróság 1952-ben a náci párt utódszervezetének tekintett Szocialista Császári Pártot, 1956-ban pedig a Német Kommunista Pártot oszlatta fel. A legutóbbi kísérlet viszont nem vezetett tényleges betiltáshoz: 2017-ben a testület ugyan megállapította a szélsőjobboldali NPD alkotmányellenes céljait, de csekély társadalmi súlya miatt nem látta teljesülni a feloszlatás feltételeit.
A tiltást támogatók szerint az AfD helyzete ettől alapvetően eltér, mert a párt jelentős választói támogatással és parlamenti befolyással bír. Több mint ezer jogász és egyetemi oktató írt alá nyílt levelet, amely az eljárás megindítását követeli.
Az Alkotmányvédelmi Hivatal is részletesen vizsgálta a párt radikalizálódását, a jogi megítélés azonban nem minden ponton egyértelmű.
Több alkotmányjogász arra figyelmeztet, hogy az egyes politikusok alkotmányellenes kijelentései és a teljes pártstruktúra betiltása között nagyon magas bizonyítási küszöb húzódik. Elisa Hoven és Frauke Rotschalk tanulmánya szerint a párttilalom különösen nagy kockázatot hordoz, ha a választók azt a politikai verseny jogi eszközökkel történő korlátozásaként értelmezik.
Nem oldana meg mindent a feloszlatás
A társadalomkutatók arra is figyelmeztetnek, hogy egy sikeres bírósági döntés sem tüntetné el automatikusan a radikális eszméket és a politikai elégedetlenséget. A párt vagyonát ugyan elkobozhatnák, képviselői elveszíthetnék mandátumukat, de a választói attitűdök és a demokratikus intézményekkel szembeni bizalmatlanság tovább élne. A támogatók új szervezetben vagy lazább politikai hálózatokban jelenhetnének meg.
Az AfD 2013-ban euroszkeptikus közgazdászok és konzervatív értelmiségiek kezdeményezéseként indult, majd a 2015-ös migrációs válság idején radikálisan átalakult. A mérsékeltebb alapítók fokozatosan kiszorultak, a bevándorlásellenes, nemzeti konzervatív és populista irányvonal került előtérbe. A párt 2017-ben jutott be a Bundestagba, azóta pedig különösen az egykori Kelet-Németország területén erősödött meg.
A mostani vita ezért nem csupán arról szól, hogy rendelkezésre áll-e jogi eszköz egy radikális párt feloszlatására. A német demokrácia védelmének elve valóban lehetővé teszi a demokratikus alaprendet felszámolni akaró erők elleni fellépést, de az alkalmazás feltételei rendkívül szigorúak. A kormánykoalíció megosztottsága, az eljárás bizonytalansága és a közelgő tartományi választások együtt teszik különösen kényessé a döntést.
