Augusztus 25-i hatállyal megszűnik a legfőbb ügyész megbízatása. Nagy Gábor Bálint július 22-én nyújtotta be lemondását az Országgyűlés elnökének feladatait ellátó alelnöknek, s egyben kérte, hogy legfőbb ügyészi tisztsége augusztus 25-ével szűnjön meg, amit a parlament egy határozati javaslattal el is fogadott. Így ő az első közjogi vezető, aki önként távozik hivatalából. Utódát Baka András köztársasági elnök javaslatára a parlament választja majd meg kilenc évre az összes képviselő kétharmadának szavazatával.
Az államfő egyelőre nem tette meg személyi javaslatát; a találgatások szerint jelöltjéről – Sólyom Lászlóhoz hasonlóan – nem fog előzetesen egyeztetni a parlamenti frakciókkal. A Tisza-frakció ezzel kapcsolatban az RTL-nek úgy nyilatkozott: a megfelelő jelölt megtalálása az elnök dolga és hatásköre, és nem is tartják szükségesnek, hogy az államfő egyeztessen velük.
Nagy Gábor Bálintot némi meglepetésre tavaly júniusban választották a vádhatóság élére, miután elődje, Polt Péter 2025. május 14-én lemondott megbízatásáról.
Poltot, akinek 2028-ig szólt volna a harmadik legfőbb ügyészi mandátuma, nem sokkal később alkotmánybíróvá és az Alkotmánybíróság (Ab) elnökévé választotta az akkori, Fidesz–KDNP-kétharmados többség – a sietséget az okozhatta, hogy Polt tavaly szeptemberben elérte a 70 éves kort, ami fölött már nem választhatták volna Ab-taggá. Ám a Tisza által néhány hete elfogadott 17. alaptörvény-módosítás átrendezte az Ab-tagság feltételeit: az új szabályozás szerint az alkotmánybírák megbízatása a 70. életév betöltésével megszűnik. Így Poltnak, másik három Ab-taggal együtt, egy hét múlva, szeptember 1-jén távoznia kell posztjáról a korhatárváltozás miatt.
Úgy tűnik, az Alkotmánybíróság simán belenyugodott Polt Péter bukásába, az átmenetre is van már megoldásLemondásával Nagy Gábor Bálint alig több mint egy évet töltött ki kilencéves legfőbb ügyészi mandátumából. Tavalyi megválasztása azért okozott némi meglepetést, mert 2024 végén az alaptörvény 14. módosításával a Fidesz–KDNP megteremtette annak a lehetőségét, hogy a legfőbb ügyészt ne kizárólag az ügyészek közül választhassák. El is indultak a találgatások arról, hogy vajon melyik fideszes politikus kapja meg a posztot, de végül a főosztályvezető ügyész Nagyra, Polt Péter kabinetfőnökére esett a választás.
Nagy Gábor Bálint 2007 és 2011 között a Pesti Központi Kerületi Bíróság büntetőbírája volt, onnan került az ügyészségre, ahol végigjárta a szamárlétrát. Ügyészként talán legismertebb ügye az volt, hogy ő képviselte a vádat az ún. lúgos orvos, Bene Krisztián perében a Kúrián. Legfőbb ügyésszé választása nem hozott fordulatot az ügyészség munkájában: a hatalmon lévő Fidesz–KDNP-hez kötődő ügyekben a Polt alatti időszakhoz hasonlóan vagy nem indultak nyomozások, vagy a már folyó eljárások nem gyorsultak fel látványosan. Az „örökös” legfőbb ügyész Poltról, a Fidesz egykori képviselőjelöltjéről ugyanis joggal volt elmondható, hogy „hivatalát nem pártatlan közszolgaként, hanem megbízója kiszolgálójaként” töltötte be.
Az ügyészség aktivitása csak a Tisza április 12-i választási győzelme után változott meg, így például a Magyar Nemzeti Bank alapítványai, a Szőlő utcai gyermekbántalmazás vagy az ukrán pénzszállítók ügyében. De Nagy Gábor Bálintnak korábban is voltak figyelemre méltó megnyilvánulásai; már 2025 decemberében arról beszélt, hogy – Polttól eltérően – támogatja Magyarország csatlakozását az Európai Ügyészséghez. Arra is ő hívta fel a figyelmet, hogy tavaly év végén a bíróság az ügyészség tiltakozása ellenére adta vissza a Schadl–Völner-ügy vádlottjának, Völner Pálnak az ügyvédi praxisát. „Nem szerencsés – sőt ennél erősebb jelzőt is használhatnék –, hogy egy büntetőügy vádlottja az ügyvédi tevékenységét folytathatja. Ennek megfelelően megtettük az észrevételünket a bíróságon, elleneztük, tiltakoztunk ellene” – mondta a legfőbb ügyész a parlamentben.
Mindez nem sokat számított, a hatalomra került új miniszterelnök, a többi közjogi vezetőhöz hasonlóan, Nagy Gábor Bálintot is távozásra szólította fel. Magyar Péter május végi határidőt adott az önkéntes távozásra, ám Nagy akkor még nem élt ezzel a lehetőséggel. Maradását azzal indokolta, hogy kizárólag szakmai munkát végzett, és soha nem volt köze a politikához. De ez pár héttel később már kevés volt a túléléséhez. Szinte biztosra vehető, hogy Nagy Gábor Bálint végül a kettős politikai nyomás miatt távozott: sem az egyre erőtlenedő Fidesz eredeti elvárásának – a NER-es ügyek vizsgálatának akadályozása – nem tudott vagy akart megfelelni, sem pedig az új kormánytöbbség növekvő számonkérési igényét nem tudta vagy akarta kiszolgálni. A lemondását bejelentő nyilatkozatában ugyan csak az utóbbira utalt, mondván, bizonyos „közéleti szereplők részéről azért merül fel igény a hivatalban lévő legfőbb ügyész leváltására, mert az éppen folyamatban lévő büntetőeljárások nem az általuk elképzeltek szerint alakulnak”. Hozzátette azt is: „Az új kormányzat által ígért elszámoltatással kapcsolatban a legfőbb ügyész egyértelmű választ adott: ha politikusok vagy gazdasági szereplők bűncselekményt követtek el, és ez bizonyítható, akkor a vádlottak padjára kerülhetnek.” Nagy ugyanakkor vörös vonalként jelölte meg a jogállami keretek betartását.
Időközben a jegybanki alapítványok, de még inkább az ukrán pénzszállítók ügyében folytatott nyomozások elérték az előző kormányzat legmagasabb szintjét; az „aranykonvoj”-ügy kapcsán Farkas Örs nemzetbiztonsági államtitkár, Hajdu János TEK-főigazgató és Demeter Tamás NAV-elnökhelyettes mellett állítólag felmerült a volt miniszterelnök büntetőjogi felelőssége is. Az „aranykonvoj”-ügy miatt az ügyészségen belül is törés alakult ki: Fürcht Pál főügyész, a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője június 8-án benyújtotta lemondását. Bár az ügyészségi közlemény szerint „egyes nyomozástaktikai kérdésekben – bizonyos nyomozati cselekmények és a gyanúsítottként potenciálisan szóba jöhető személyek kihallgatásának sorrendje miatt – „szakmai vita alakult ki”, a HVG információi szerint Fürcht egyebek között azt kifogásolta, hogy a titkosszolgálatok jogellenesen avatkoztak be az eljárásba. A lap szerint mindez kiélezte az ügyészség vezetésén belüli konfliktusokat, ami megrengette Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyészi pozícióját. Fürcht mellett állítólag több vezető ügyész is kiállt, ami előrevetítette Nagy távozását, illetve azt, hogy megindult a helyezkedés az esetlegesen megüresedő legfőbb ügyészi posztért.
Nagy Gábor Bálint végül nem sokkal később, július 22-én engedett a Magyar Péter által közvetített, a társadalomban is kétségtelenül meglévő elszámoltatási elvárásoknak, és bejelentette lemondását. Az ügyészségi törvény szerint ha a legfőbb ügyészi tisztség nincs betöltve, jogkörét az előzetesen kijelölt legfőbbügyész-helyettes gyakorolja. Jelenleg Lajtár István az egyetlen legfőbbügyész-helyettes, így ő veszi majd át Nagy feladatait az új legfőbb ügyész megválasztásig. Baka András köztársasági elnök kedden a Sándor-palotában fogadta is a Legfőbb Ügyészség ideiglenes vezetőjét, Lajtár Istvánt.
A jogszabályok a következőket írják: „A legfőbb ügyész a köztársasági elnök útján az Országgyűlés elnökéhez intézett nyilatkozatával bármikor, indokolás nélkül lemondhat megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges. A megbízatásról történő lemondás ideje hat hónap; a felek ennél rövidebb időben is megállapodhatnak. A lemondási idő azon a napon kezdődik, amikor a lemondásról szóló jognyilatkozat az Országgyűlés elnökéhez megérkezik. (...) A volt legfőbb ügyészt – ha ehhez hozzájárul – a lemondási idő lejártát követő nappal más ügyészi munkakörbe kell áthelyezni. Ha a volt legfőbb ügyész az áthelyezéséhez nem járul hozzá, ügyészségi szolgálati viszonya a lemondási idő lejártának napjával megszűnik. (...) A volt legfőbb ügyészt a Legfőbb Ügyészségen vagy kérésére alacsonyabb szintű ügyészségen más – lehetőleg vezető – ügyészi munkakörbe kell áthelyezni. A volt legfőbb ügyészt áthelyezése esetén »címzetes főügyész« cím és legalább főosztályvezető ügyészi illetmény illeti meg.”
