Nem tudok elég hálás lenni Magyar Péternek és a Tiszának, hogy megszabadított bennünket Orbán korrupt államától, és visszaadta a reményt, hogy lehet még demokratikus jogállam Magyarországon. Egy új kormány megalakulásakor úgy tisztességes, ha legalább száz nap türelmi időt adunk, és akkor sem írunk kritikus mondatokat, ha lenne miről. Különösen igaz ez a Tisza-kormány esetében, amikor súlyosan leromlott közállapotok, lerombolt demokratikus intézményrendszer, szétzilált közigazgatás, lerabolt költségvetés – és még sorolhatnám – közepette kellett kormányt alakítani, és kielégíteni az alacsonynak egyáltalán nem mondható elvárásokat. Sok minden tetszik abból, amit a Tisza csinál, és van, ami nem.
Ez teljesen normális. Leginkább saját szakterületemre, a közigazgatásra figyelek, beleértve az állami és önkormányzati igazgatást egyaránt. Sok hiányosságot látok, ezért jó szándékú kritikámat és javaslataimat ajánlom a döntéshozók figyelmébe.
Először is az a gyanúm, hogy Magyar Péter miniszterelnököt nem különösebben érdekli a közigazgatás, és mintha nem tartaná elég fontosnak annak szakszerűségét.
Pedig a kormányzás legerősebb eszköze a közigazgatás (a kormány a legfelsőbb közigazgatási szerv, és annak feje a közigazgatás első embere). Aki ezzel nincs tisztában és nem használja hatékonyan a közigazgatást, az a jó kormányzás fontos eszközét veszíti el.
Ezért rendkívül károsnak tartom, hogy tizenhat minisztériumból mindösszesen ötben neveztek ki olyan közigazgatási államtitkárt, akinek van valamilyen államigazgatási gyakorlata (egyik-másiknak elég karcsú), és az odaillő szakember helyett a legtöbb tárcánál tiszás ügyvéd lett a befutó. A kinevezett ügyvédek felkészültségét nem ismerem, bizonyára remek polgárjogi és büntetőjogi gyakorlattal rendelkező jogászok, de ez teljesen más szakterület. Nem véletlen, hogy a belgyógyászat élére nem szokás urológus főorvost kinevezni.
Érthetetlen személyi döntések születnek. A kormánytisztviselő kollégák krónikus bizalmatlanságot tapasztalnak.
Ennek következtében remek helyettes államtitkárokat küldtek el (olyanokat is, akik nagyon várták a Tisza Párt győzelmét), helyettük egyelőre vagy nincs senki, vagy sokkal gyengébb szakmai felkészültségű személy került hivatalba.
A Tisza Párt programja a közigazgatás pártpolitikai irányításának megszüntetését ígérte. Ezért érthetetlen, hogy a vármegyék és főispánok elnevezését megváltoztató törvény nem rendezi a kormányhivatal és annak vezetője jogállását, pedig enélkül nem lett volna szabad benyújtani a törvénymódosítást. Ki kellett volna mondani, hogy a vezető beosztása szakmai álláshely, elő kellett volna írni szakmai és vezetői gyakorlatot, legalább annyit, mint amennyi most a jegyzőknek van. (Pl. jogi egyetemi végzettség, szakvizsga, közigazgatási vezetői gyakorlat, stb.)
A megyei kormányhivatalok dolgozóihoz a mai napig nem szóltak egy szót sem, a kollégák legjobb belátásuk szerint teszik a dolgukat, de nem vezetik őket, ami elég nagy baj. Ha már ennél a törvénynél tartunk, végignéztem a parlamenti vitát. Elszomorító a vidék- és településfejlesztési miniszter szakmai felkészületlensége. Ez lehet az oka, hogy sem a területi közigazgatás, sem az önkormányzatok terén egyetlen előremutató gondolat sem látott még napvilágot, annak ellenére, hogy a Tisza programjában olyan konkrét ígéretek is szerepelnek, amelyre lehetne építeni.
Három hónap elég lett volna például arra, hogy az önkormányzati érdekszövetségekkel való egyeztetés új rendszerét bemutassák és megvitassák magukkal a szövetségekkel. A szövetségeket vezető polgármesterekkel való találkozás csak az „ismerkedést” szolgálta, és az ott megígért szakmai egyeztetés megkezdése állítólag átkerül szeptember elejére.
A vidék- és településfejlesztési minisztériumba három hónap múltán végre sikerült államtitkárt találni a területi közigazgatás és az önkormányzati rendszer irányítására.
Azt, hogy milyen területeken terveznek önálló államtitkárságot felállítani, csak a kollégák elbeszéléséből lehet tudni, mert a kormányzati honlap nem szolgál információval. Nem ismerjük a tárcák szervezeti és működési szabályzatát, a szakemberek és az állampolgárok nem tudnak tájékozódni, hogy egyes ügyekben hol vannak a felelősök.
Az egyedi ügyek megoldásában is vannak zökkenők. Az azbeszt szennyezésű kőzúzalékból készült utak problémája derült égből villámcsapásként zuhant az újonnan megalakult Tisza-kormány nyakába. A miniszterelnök gyorsan és jól reagált, vizsgálócsoportot alakított, bevonta az osztrák partnereket is (onnan származik a szennyezett kő), és megbízta a vidék- és területfejlesztési minisztert a probléma megoldásával. Azóta hónapok teltek el, és nagy csend van az ügy körül, miközben az érintett önkormányzatok az állampolgárokkal együtt egyre türelmetlenebbül várják a megoldást.
Jó lenne tudni valamit az úgynevezett „tükör referatúrákról”, amelyek a miniszterelnökségen belül létrehozott, valamennyi tárcát lefedő speciális szakmai/ politikai csoportok, amelyek a kormányzás eszközeként állnak a miniszterelnök rendelkezésére. A kormány megalakulásakor bejelentették a tükör referatúrák létrehozását, de azóta egy hang sincs róluk. Szakmai meggyőződésem szerint lehet eredményesen kormányozni referatúrákkal vagy anélkül is, de ha már a kormányfő elhatározta a felállításukat, jó lenne valamit tudni róluk, akkor is, ha ez nagyon kevés embert érdekel.
Az önkormányzatokat legjobban a finanszírozási kérdések foglalkoztatják. A 2026. évi költségvetés módosítása nagyon nehéz döntés lesz, mert az Orbán-kormány által lerabolt költségvetésben hatalmas lyukak tátonganak. Több önkormányzat már tavasszal bejelentette, hogy a szolidaritási adó mértékének változatlanul hagyása már ebben az évben csődbe viszi őket. Erről szeretnének mielőbb tárgyalni a kormánnyal az önkormányzati érdekszövetségek is.
Ez ügyben türelmesebb vagyok, természetesen nem lehet addig felelős ígéreteket tenni vagy döntéseket hozni, amíg először a Pénzügyminisztérium, majd a kormány nem látja világosan a pénzügyi mozgásteret. Tapasztalatom szerint az önkormányzatok is türelmesek, de fogy az idő és fogy a türelem is. Ezért bízom abban, hogy az illetékesek figyelnek a jó szándékú kritikára, hiszen mindannyiunk érdeke a sikeres kormányzás.
A szerző közigazgatási szakjogász.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.