A német állami tulajdonban lévő energetikai csoport, az Uniper a múlt hónap végén 20 évre szóló szerződést kötött cseppfolyósított gáz (LNG) vásárlására vonatkozóan a kanadai kormánnyal. Ezt megelőzően már született egy előzetes megállapodás a partnerek között, amely évente 2 millió tonna cseppfolyosított gáz exportjáról szól. Ezt a Kanada csendes-óceáni partvidékén fekvő British Columbiában a Ksi Lisims LNG infrastruktúrája biztosítaná. Az itt létesítendő LNG terminál 2032-től állna üzembe. Németország nem szeretett volna kockáztatni az energiabiztonság terén, miután Oroszország Ukrajna elleni agressziója hosszú távon kizárta a gazdaság orosz gázzal való ellátását. Ennek fényében májusban egy másik német állami energiavállalat, a SEFE is kapacitásokat kötött le az említett, British Columbiában létesítendő terminálnál.
A két ország között azonban nem ez az egyetlen nagy értékű beszerzési megállapodás az elmúlt hónapokban. Carney kormányfő július elején az atlanti-óceán partján fekvő Halifaxben jelentette be Kanada történetének legnagyobb értékű védelmi beszerzését, amely 12 tengeralattjáró építéséről szól. A TKMS nevű német gyártó több milliárd értékű dízelmotoros járművekre kapott megrendelést, amellyel Kanada a klímaváltozás nyomán megnyíló hajózási útvonalakat, és a velük összefüggő geostratégiai fenyegetéseket igyekszik majd elhárítani.
Carney nemcsak Németországgal, de az Európai Unió közös piacával is szorosabbra fűzné a viszonyt. Álláspontja szerint a világgazdaság nagy szereplői közül az országa és az EU két olyan szereplő, amelyik a multipolárissá váló világban továbbra is megbízható partnernek számít.
Nehezen vitatható, hogy az Egyesült Államok a második Trump-adminisztráció hivatalba lépése óta hektikusan változó jogszabályi környezettel, a partnerek leckéztetésére kihegyezett vámháborúval, illetve a nemzetközi jogot nagyhatalmi előpolitikára cserélő kormányzati szemlélettel megbízhatatlan tárgyalópartnerré vált. Egy ilyen környezetben – ironikus módon – még a globális Nyugat gazdasági pozícióit fenyegető Kína is kiszámíthatónak bizonyul.
A kanadai kormányfő ezért még januárban Pekingbe látogatott, ahol a két ország gazdasági kapcsolatainak újraindításáról gondoskodott. A Hszi Csin-ping elnökkel és Li Csiang miniszterelnökkel folytatott tárgyalások számos áttörést hoztak. A két fél megállapodott a kölcsönös vámok és gazdasági korlátozások enyhítéséről. Kanada felhagyott az USA mintájára követett 100 százalékos büntetővámmal a kínai elektromos autókra vonatkozóan, ehelyett évente 49 ezer autóig a minimális 6,1 százalékos importvámot alkalmazza. Kína cserébe eltörli a kanadai mezőgazdasági termékeket (repce, kanola, tengeri gyümölcsöket) sújtó terheket és a nehéz helyzetben lévő kanadai faipari termékek importját is előnyben részesíti a jövőben. Peking és Ottawa megállapodott ezen kívül a zöldenergiák, a hagyományos illetve az alacsony szén-dioxid kibocsátású energiahordozók területén történő együttműködésről, valamint célul tűzték ki a kétirányú befektetések növelését is.
A példákon keresztül jól látható, hogy Trump gazdasági nyomásgyakorlásra és fenyegető kommunikációra épített kampánya az eredeti céljához képest visszafelé sült el, a nemzetközi pozícióit gyengítette azok megerősítése helyett.
Kanada nyitottsága pedig a kulturálisan rokon (EU) vagy különböző (Kína) partnerek felé rugalmasságról és kreativitásról tanúskodik egy megváltozott geopolitikai valóságban.
