Az 1937. február 21-én született Harald békés kisgyermekkora három év múlva véget ért, amikor a németek megszállták Norvégiát, ekkor a család Svédországba melmenekült, nehogy a nácik fogságába kerüljön. A család ezután szétvált, Harald, édesanyja és nővérei Roosevelt meghívására Amerikába költöztek, de 1945 májusában már haza is tértek. Harald a királyi hagyományoknak megfelelően a Norvég Katonai Akadémián végzett 1959-ben, majd két évig Oxfordban szociológiát, történelmet és közgazdaságtant tanult. Király édesapja halála után 1991-ben lett, az öröklési rendnek megfelelően mint legidősebb fiú.
Katonai végzettsége egész életében fontos volt számára, mint király, a hadsereg legmagasabb rangú tisztje volt, a hadsereg és a légierő tábornoka, a haditengerészet admirálisa. Gyakran jelent meg díszegyenruhájában a nyilvánosság előtt.
Amikor nagyapja, VII. Haakon 1957-ben meghalt, ő lett a koronaherceg, ettől kezdve apja, V. Olaf mellett egyre nagyobb szerepet játszott a hivatalos kötelezettségek teljesítésében, látogatta az Államtanács üléseit, ha kellett mint régens helyettesítette apját külföldön. Emellett segítette norvég üzletemberek, ipari szereplők munkáját, kereskedelmi delegációkkal is utazott külföldre.
Házassága vitákat kavart, kilencévi ismeretség után vette feleségül Sonja Haraldsent, egy oslói közembert 1968-ban, ami akkor még nem volt megszokott. A királyi sarjaktól az európai királyi házak tagjaival való kapcsolatokat várták el: maga Harald is III. Károly brit király unokatestvére, Viktória királynő dédunokája.
Őszinte aggodalomra adott okot, hogy Harald és Sonja házasságának engedélyezése kárára lehet a monarchiának, Olaf király végül a norvég kormánnyal és parlamenti vezetőkkel folytatott konzultációt követően jóváhagyta a házasságot, ami fontos pillanattá vált a monarchia modernizációjában. A királyi hagyományokkal való merész szakítás a modern királyi család egyik meghatározó kapcsolatává vált.
Két gyermekük született, 1971-ben Märtha Louise hercegnő, 1973-ban Haakon koronaherceg. Több unokája is van, köztük Ingrid Alexandra hercegnő, aki apja után a második a trónöröklési sorban: a módosított öröklési szabályok szerint most már a legidősebb gyermek nemtől függetlenül örökli a trónt.
Harald uralkodását a norvég királyi család modernizációja és reformja jellemezte. A király szorosan együttműködött Sonja királynéval és Haakonnal abban, hogy az udvartartást nyitottabbá tegye a nyilvánosság és a média számára. Norvégia alkotmányos monarchia, a király államfő, de nem politikai uralkodó, a hatalmat valójában választott kormányzat gyakorolja.
Harald döntését, miszerint két további közembert, Mette-Marit koronahercegnét és Ari Behnt – író, vizuális művész, tizenöt évig Märtha Louise férje – befogadja a királyi családba, a modernizáció és az alkalmazkodás jelének tekintették. Harald és Sonja vezetésével átfogó felújítási projektek zajlottak a királyi birtokon, a királyi palotában, az istállókban és az Oscarshallban. Utóbbi hármat a nagyközönség és a turisták számára is megnyitották. Sonja királynővel együtt Harald évtizedekig tervezte egy palotamúzeum létrehozását Oslóban.
2011-ben miután a szélsőjobboldali Anders Breivik két terrortámadásban hetvehét embert ölt meg, azt mondta alattvalóinak, hogy a szabadság erősebb a félelemnél, és hogy apaként, nagyapaként és házastársként átérezi fájdalmikat. „A nemzet királyaként mindannyiótokkal együtt érzek” – jelentette ki.
2016-ban dicsérte a sokszínűséget, a toleranciát és az LMBT-jogokat, mondván, hogy a norvégok Afganisztánból és Pakisztánból származnak, hisznek Istenben, Allahban és semmiben. Vannak köztük lányok, akik szeretik a lányokat, fiúk, akik szeretik a fiúkat, és lányok és fiúk, akik szeretik egymást.
A király legnagyobb sportszenvedélye a vitorlázás volt, képviselte Norvégiát az 1964-es tokiói olimpián, ő vitte az ország zászlaját a megnyitó ünnepségen, 1987-ben világbajnoki aranyat nyert csapatával, versenyvitorlázást 2022-ig folytatta. Lelkes síelő, vadász és horgász is volt, gyakran hangsúlyozta a szabadtéri élet és Norvégia természeti környezetének fontosságát. Már koronahercegként részt vett a Természetvédelmi Világalap norvég fiókjának létrehozásában, amelynek húsz évig volt az elnöke.
A király számos egészségügyi problémával küzdött az elmúlt évtizedekben, 2003-ban hólyagrák miatt műtötték, 2024-ben pedig pacemakert kapott. A lemondást sohaem fontolta meg, mondván, hogy élethosszig tartó esküt tett a norvég parlament előtt. Végül halálát vörösvértestjeinek gyors pusztulása okozta.
Halála a norvég királyi család viharos időszakában történt. Az Egyesült Államokban januárban közzétett dokumentumok szerint a most már királyné Mette-Marit 2011 és 2014 között még elítélése után is levelezett az amerikai szexuális bűnözővel, Jeffrey Epsteinnel.
A dokumentumokban Matte-Marit nevét közel ezer alkalommal említették, köztük bensőséges beszélgetéseket is. Mette-Marit ezt követően a királyi udvaron keresztül kiadott egy nyilatkozatot, amelyben bocsánatot kért a helyzetért, amelybe a királyi családot, különösen a királyt és a királynét hozta.
A 29 éves Marius Borg Høiby, Mette-Marit korábbi kapcsolatából származó fia is a figyelem középpontjába került, miután most júniusban négy év börtönbüntetésre ítélték kétrendbeli nemi erőszakért és harminckét egyéb bűncselekmény miatt, köztük egy korábbi partnere elleni erőszakért.
