Az Örökségvédelmi Hivatal felállítását Sári Zsolt államtitkár ciklusa végéig vállalta – legalábbis tervei szerint ennek ügyét „mindenképp végigvinné”. Az évtizedek óta a múzeumi szférában dolgozó Sári maga is rámutatott bejegyzésében, hogy „az örökségvédelem az elmúlt évtizedben szétszabdalva, önálló intézményi háttér nélkül működött”, most viszont „nemzeti örökségünk megérdemli a méltó szakmai hátteret”. Valóban, 2012 óta az örökségvédelem jelentős része különböző minisztériumi, kormányzati szervek között, szétdarabolva működött. 2016-ban jött az újabb mérföldkő, ekkor szüntette meg az Orbán-kormány a műemlékvédelem önálló hivatalát.
Korábban a feladat a 2001-ben létrejött Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) alá tartozott, amely szintén egy országos hatáskörű, állami szerv volt. Felelősséggel tartozott többek között a műemlékek védelméért, a régészeti örökségért, a műemléki hatósági ügyekért. A 2012-es átalakítást az akkori kormány azzal indokolta, hogy csupán átszervezésről van szó, célja az örökségvédelmi hatósági eljárások felgyorsítása. Akkoriban több szakmai szervezet, többek között az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság is ellenezte a döntést, mondván, hogy a központi intézmény megszüntetése valójában csak gyengíti a műemlékek védelmét.
Sári Zsolt bejegyzésében mindemellett többek között kiemelte, a Tisza-kormány megerősíti a vidéki közgyűjtemények mellett az örökségvédelmi helyszíneket is. Véleménye szerint a „múzeumok, levéltárak és könyvtárak a helyi közösségek identitásának és emlékezetének őrzői, ezért mindenhol ugyanazt a szakmai figyelmet és támogatást kell megkapniuk”.
