Miközben a „mezei" látogatók csak álmodhatnak arról, hogy 2027. július 11-ig valamilyen csoda folytán bejutnak az év legnagyobb figyelmet kapott kiállítására, a brit uralkodó és kormányfő, valamint a francia elnök és mindegyikük hitvese történelmi pillanatoknak voltak tanúi szerda este, amikor elsőkként üdvözölhették ezer év után először angol földön a Bayeux-szőttest. Egyikük sem mulasztotta el értékelni az esemény iróniáját, hiszen a 70 méter hosszú szövet annak a normann hóditásnak a sztoriját regéli el, melynek eredményeként Hódító Vilmos, III. Károly leszármazottja elfoglalta Anglia trónját.
Ahogy azt a négy évvel ezelőtt trónra lépett uralkodótól megszokhattuk, a hivatalos megnyitó alkalmából tartott beszéde egyszerre volt emelkedett és humoros, egyaránt tartalmazta az elkerülhetetlen történelmi visszatekintést és a diplomáciai üzenetet.
Az éves skóciai szabadságát megszakító király az Egyesült Királyság és Franciaország közötti szoros kapcsolat „lehető legjobb jelképének" nevezte a Bayeux-szőttes „minden precedenst nélkülöző" kikölcsönzését. A franciául és angolul felszólaló Károly és a többi vendég korábban tárlatvezetők segítségével nézték végig a kiállítást és álltak meg a legizgalmasabb jeleneteknél, többek között Harold Godwinson megkoronázásánál, ami egyben máig vitatott ábrázolás, hiszen a valóság brutális megörökítésével eleveníti fel, amint az angol király sżemét nyílvessző találja el a hastingsi csatában. Az uralkodó véleménye szerint a szőnyeg Londonban való kiállítása a „bizalom szimbóluma egy olyan korban, amelyben ebből a nemzetek között nagy hiány van". Úgy fogalmazott, hogy a hímzett történelemkönyv „reményei szerint azt mondja el, amiről azt szereti hinni, hogy az családtörténetének francia szálakat tartalmazó kezdete". A felszólalás egyik legszebb mondatában Shakespeare-hez nyúlt vissza, mondván: „what is past is prologue", azaz „ami elmúlt, egyben minden ezután következőnek a kezdete".
Emmanuel Macron sem hagyott ki egy kis évődést, amikor arra utalt, hogy a kölcsönzés 2018 óta volt napirenden, bár eredetileg még régebbre, 1931-re nyúlik vissza, azaz a nyolc év várakozás „valamiféle gyorsasági rekorddal ért fel". A francia elnök a „brit–francia, illetve brit–európai kapcsolatok újjáépítése szimbolikus gesztusának" nevezte, hogy a francia állam egy olyan műkincstől válik meg egy jó időre, ami az angol történelem egyik legnagyobb fordulópontját eleveníti fel. Nem jár rosszul azért a francia fél sem, hiszen a szőttesért cserébe a British Museum legbecsesebb kincseitől, a Sutton Hoo-i leletektől, illetve a Lewis-sakk-készlettől válik meg egy időre francia intézmények javára.
Andy Burnham, a július 18-án hivatalba lépett brit kormányfő szempontjából Emmanuel Macron az eddigi legmagasabb rangú külföld vezető, akit Londonban üdvözölhet.
Ő is „mérföldkőként" értékelte a „képregény" átmeneti hazatérését, majd hangsúlyozta, hogy azt szeretné, ha az Egyesült Királyság minden tartománya megismerkedhetne vele. A hatalom decentralizációját kormányprogramjának fókuszába tevő politikus legalábbis digitális formában számos brit múzeumba, galériába, sőt kastélyokba juttatja el a szőttes digitális változatát, hogy a különböző közösségek „bepillanthassanak a közös múltba és történelembe". Az új munkáspárti vezető, akit sikeres nagy-manchesteri főpolgármestersége okán „Észak királyaként" emlegetnek, arra a részletre is célzott, hogy az egyik legsúlyosabb brit vereségre utaló 70 méteres emlékeztető egy olyan, az északi területeken felbukkant vezetőt mutat be, aki Anglia déli része felé tart a korona megszerzése érdekében. „Ez manapság nyilvánvalóan nem fordulhatna elő" – tréfálkozott a karizmatikus politikus.
A valójában nem is szövött, hanem feltehetőleg canterburyi kézművesek által hímzett, színes gyapjúfonallal lenvászonra applikált történelemlecke 58 jelenetben idézi fel az 1066-os eseményeket. Felbecsülhetetlen értékét nemcsak az jelzi, hogy mindezen évszázadok alatt először engedték vissza szülőhelyére, hanem a Franciaország által vállalt 960 millió eurós biztosíték és az a szigorúan titokban tartott, rendőri kíséret mellett végrehajtott utaztatás is, melynek révén légkondicionált körülmények között, egy rezgéscsillapítóval ellátott ládában kelt át a La Manche csatornán. A kincs máris beírta a nevét a British Museum történetébe, hiszen az intézmény 273 éves fennállása során rekordnak számító 2,5 millió fontot zsebelt be máris a jegyelővételekből.
