- Nem azért vagyunk itt, mert elégedetlenek vagyunk. Én látom, hogy megyünk előre, de az emberek még mindig áldozathibáztatóak, ennek nincsen pártszíne – fogalmazott lapunknak egy 25 éves budapesti lány vasárnap este a Kossuth téren.
A Parlament előtt mintegy 1500 ember gyűlt össze a „Fogd meg a kezem! És ne engedjük el…” című performatív civil demonstráción. A résztvevők azt sürgették, hogy a Tisza-kormány ratifikálja az EU Isztambuli Egyezményét a nők és a családon belüli erőszak megelőzése érdekében. Hajnal Edina nőjogi szakértő, a Hétköznapi Feminizmusom szerzője és az akció szervezője lapunknak azt mondta: mind a 44 női tiszás képviselővel felvette a kapcsolatot. Emellett a szociális minisztériumot, valamint a külügy több vezetőjét is megkereste. Lakatos István helyettes államtitkár válaszolt is neki, és azt mondta, mindent meg fog tenni a ratifikációért. Egy tiszás képviselőnő szintén jelezte, hogy egyeztetne vele.
Hajnal szerint azonban önmagában a párbeszéd nem elég. „Az egyeztetés mindig egy dolog. Erről nem beszélgetni kell, hanem csinálni” – mondta Hajnal Edina. Szerinte azért kell ratifikálni az egyezményt, hogy a nők valóban biztonságban legyenek.
A szervező úgy látja, az elmúlt 16 évhez képest most „kinyílt egy ajtó”, és a nőjogi kérdések komolyabban kerülhetnek napirendre. Úgy véli, ennek oka, hogy az új kormány valóban Európához akar tartozni, ahol az emberi jogok védelme alapvetés. Ugyanakkor - tette hozzá - még vannak hiányosságok, és időt is kell adni a Magyar-kabinetnek. Ha néhány héten belül nem kapnak megfelelő garanciát a ratifikációra, újra a térre vonulnak. Ezt egyelőre havi egy alkalommal tervezik.
A tömegben fiatalokkal, középkorúakkal és idősekkel egyaránt találkoztunk. A szervezők narancs és lila színű szalagot osztogattak; előbbi a nők, utóbbi a családon belüli erőszak elutasításának jelképe. „Vegyük vissza a Fidesztől a narancssárgát! Eleget használták, most már újra a miénk!” - vezette fel a rendezvényt Hajnal Edina. A résztvevők között jócskán akadtak férfiak is. Egyiküknél arról érdeklődtünk: látnak-e eddig bármiféle elmozdulást a Tisza-kormánynál a Fidesz emberi jogi gyakorlatához képest.
„Négy hónap alatt nem tudom, mennyit lehet megtenni, de szerintem eddig nincsenek rossz jelek” – nyilatkozta a 30 körüli budapesti demonstráló. Szerinte az új kormány alatt már láthatók olyan változások, amelyekre érdemes bizakodva tekinteni: a rendszerváltás óta most van a legtöbb nő a parlamentben, de annak is örül, hogy a kormány retorikája a meleg párok örökbefogadásának kérdésében is változott. „Azt hiszem van társadalmi igény a hasonló megmozdulásokra” – szögezte le a férfi, hozzátéve, hogy az emberi jogi és nőjogi kérdésekben is érzékelhető valamiféle elmozdulás. Arra azonban, hogy ha négy hónapja hivatalban van a Tisza-kormány, miért nem történt még meg az Isztambuli Egyezmény ratifikációja, ő sem tudott konkrét választ adni. Mindenesetre bízik benne, hogy eljönnek a gyakorlati intézkedések.
A demonstráción szép számmal sorakoztak a különböző molinók. Igaz, a „Meddig még?” - feliratú táblához képest talán erősebb volt két egyetemista lány által tartott üzenet: „We are the voices of woman, who no longer have one” (vagyis mi vagyunk azoknak a nőknek a hangja, akiknek már nincs saját hangjuk). A demonstrálók a parlament előtt élőláncot alkottak: „Itt az idő! Álljon ki a kormány a nők és a gyerekek biztonságáért!” - rakták össze egy-egy betűből a gyűlés célmondatát. Ezután következett Kmetyó Annamária mozgás performansza, majd a Varsányi Szirének kórussal közösen elénekelt „Miért hagytuk, hogy így legyen?” A résztvevőket kérték: írják fel egy papírlapra a történetüket, ha valaha érte őket bántalmazás. A leveleket később „emlékfalba” gyűjtötték és egy rövidebb néma megemlékezés után felolvasták azokat.
