Nyolcadik utas a vasfüggöny mögött – Kádár-kori horrorplakátokból nyílt kiállítás

A Psycho, a Madarak, A légy és A nyolcadik utas: a halál a horrorfilmtörténet megkerülhetetlen klasszikusai, melyeknek a szocializmus alatt készült hazai plakátjait nézhetjük meg az Eötvös10 Művelődési Házban. Ne lepődjünk meg azonban azon, hogy az alkotások jócskán eltérnek az eredeti, nyugati poszterektől: a Psycho egyik plakátján például Norman Bates hoteltulajdonos mellett egy anatómiai rajzot is láthatunk, A majmok bolygója a színes hátterével a hippikorszakot idézi, míg A nyolcadik utas: a halál (Alien) esetében három vizuális megoldással is találkozunk.

Az egyiken feltűnik a filmben található megkövült lény, melynek űrhajójában rálelnek a címadó szörnyetegre, míg Helényi Tibor kultikus művén a sárgás-narancsos űrben lebeg az Alien, egy ismeretlen alkotójú plakáton pedig ördögfejjel és agyarakkal tűnik fel, ami egyáltalán nem hasonlít az eredeti szörnyre. David Cronenberg A légy című horrorjának plakátján az eredeti, nyugati poszteren látható teleportgép is látszik, de azt a magyar változaton a léggyé alakult főhős arcára „applikálták”, mintha az ember-rovar testrésze lenne. 

Az alkotások Tóth Levente plakátgyűjtő több mint ezerhétszáz darabos kollekciójából kerültek a falakra. – 2017-ben kezdtem el gyűjteni olyan alkotásokat, melyek az ötvenes évek végétől 1990-ig készültek.  

Így volt ez a cseheknél és a lengyeleknél is, ezeknek az alkotásoknak pedig művészi értékük van, hisz azokat a grafikusok a saját látásmódjuk alapján alkották meg. Az egyik kedvencem A nyolcadik utas: a halálhoz készült Helényi Tibor-alkotás, ő készítette még a klasszikus Star Wars-trilógia plakátjait is.

Tóth Levente hozzáteszi, hogy a korabeli grafikusok el tudtak szakadni a filmek konkrét vizualitásától, mert nem volt tétje annak, hogy mi szerepel a plakáton. – Akkoriban nem voltak marketingszempontok, hisz A nyolcadik utas: a halálra így is, úgy is bementek a szocializmusban a nézők, egy gyengébb bolgár filmre meg így se, úgy se. A grafikusoknak borzasztóan nagy szabadságuk volt.

A kiállításra elhozott néhány csehszlovák plakátot is, amelyek közt van A majmok bolygója vagy Hitchcocktól a Psycho és a Madarak. – Azért emelném ki a csehszlovák alkotásokat, mert azokon szerepel a horror szó, ami magyar filmplakátokon 1989-ig, tehát a rendszerváltás évéig nem. Vagyis hivatalosan a szocializmusban nem volt horrorfilm. Ha valamelyik plakáton rajta van a horror szó, arról lehet tudni, hogy legalább 1989-es műről van szó – mondja a gyűjtő, hozzátéve, hogy az Ördögűző, az Ómen és a Halloween – a rémület éjszakája plakátjain már olvasható a kifejezés, igaz, ezek jóval korábbi filmek, és csak később hozták be azokat Magyarországra. – A Madarak még országos moziforgalomba se került, csak a Filmmúzeumban vagy filmklubokban lehetett látni a nyolcvanas években, amikor gimnazista voltam – meséli a gyűjtő.

A tárlaton pedig nemcsak horrorok plakátjait lehet látni, de olyan filmekét is, melyek borzongást válthattak ki a korabeli nézőkből. Ilyen az 1980-as Katasztrófa égen-földön, mely bár egy kalandfilm, a grafikusnak sikerült egy olyan rémült arcú és piros színekben játszó emberi fejet festenie, mintha az tényleg egy horrorműből való lenne.