Tíz nappal 2023. október 7. előtt személyesen figyelmeztethették Benjamin Netanjahut, hogy a Hamász támadni fog

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök mintegy tíz nappal a 2023. október 7-i Hamász-támadás előtt közvetlen figyelmeztetést kaphatott az Egyesült Arab Emírségek elnökétől arról, hogy a palesztin szervezet nagyszabású akcióra készül. A Haaretz által ismertetett állítás Shlomi Eldar és Ruth Yuval készülő könyvéből származik, amely több tucat izraeli, arab és nyugati forrás, belső dokumentum és feljegyzés alapján rekonstruálja a túszválság és a háború előzményeit.

A beszámoló szerint Mohamed bin Zájid al-Nahjan emírségi elnök 2023 szeptemberének végén 45 perces telefonbeszélgetést folytatott Benjamin Netanjahuval. A sejk azt mondta, hogy Jahja Szinvár, a Hamász gázai vezetője nagy horderejű műveletet készít elő, amely vérontáshoz és regionális destabilizációhoz vezethet. A figyelmeztetés egy emírségi tanácsadói csatornán keresztül érkezett, amely kapcsolatban állt gázai szereplőkkel.

A könyv szerint Benjamin Netanjahu nyugodtan reagált, és azt mondta, Izrael minden forgatókönyvre felkészült. Úgy vélte, a nagyobb veszély inkább Ciszjordániában jelentkezhet, a Gázai övezetet pedig ellenőrzés alatt tartják. A legsúlyosabb állítás azonban nem ez, hanem az, hogy a kormányfő a beszélgetés tartalmát nem osztotta meg sem a Sin Bét, sem a Moszad, sem a katonai vezetés első számú tisztségviselőivel.

Más jelzések is új értelmet kaphattak volna

Az izraeli biztonsági rendszer már szeptemberben érzékelt bizonyos fenyegető jeleket. A Sin Bét egyik csatornáján Szinvár „földindulást” emlegető üzenete is eljutott az elemzőkhöz, de azt nem egy teljes körű szárazföldi támadás előjelének, hanem esetleges túszejtési akcióval kapcsolatos fenyegetésnek értékelték. A Haaretz forrásai szerint az emírségi figyelmeztetéssel együtt ezek az információk egészen más értelmet nyerhettek volna.

Az október 7-i támadásban 1195 embert öltek meg Izraelben, és 251 embert hurcoltak túszként Gázába. A katasztrófa óta az izraeli társadalom egyik központi kérdése, hogy pontosan milyen hírszerzési és politikai kudarcok tették lehetővé a Hamász áttörését. A hadsereg és a biztonsági szolgálatok több belső vizsgálatot végeztek, Benjamin Netanjahu azonban következetesen ellenállt egy teljes jogkörű, független állami vizsgálóbizottság felállításának.

A mostani állítás ezért különösen fájó. Ha igaz, azt bizonyíthatná, hogy a politikai vezetés olyan konkrét külső információt kapott, amelyet nem továbbított a szakapparátusnak. Ez nem mentesítené a hadsereget és a hírszerzést a saját mulasztásai alól, de alapvetően módosítaná a felelősségről folyó vitát.

Közleménye szerint Benjamin Netanjahu a kérdéses időszakban nem folytatott ilyen beszélgetést Mohamed bin Zájiddal, ezért figyelmeztetést sem kaphatott. A könyv szerzői viszont több egymástól független magas rangú forrásra és a kommunikációhoz kapcsolódó dokumentumokra hivatkoznak.

A történet azért is különösen súlyos, mert az október 7. előtti hónapokban az izraeli vezetés stratégiai alapfeltevése az volt, hogy a Hamász elsősorban saját gázai uralmának megőrzésében érdekelt, és gazdasági engedményekkel kordában tartható. A támadás ezt a koncepciót semmisítette meg. Egy előzetes, magas szintű arab figyelmeztetés bizonyítása azt mutatná, hogy nem csupán az adatfeldolgozás, hanem a politikai értelmezés is hibás volt.

A választási kampány közepén robbant a történet

A leleplezés néhány héttel az izraeli választások előtt került nyilvánosságra, így azonnal kampánytémává vált. Naftali Bennett volt miniszterelnök és más ellenzéki vezetők azt állítják, hogy a kormányfő nem kerülheti el a személyes felelősség vizsgálatát. A kormánypárti oldal ezzel szemben politikai támadásnak és a választások befolyásolására tett kísérletnek nevezi az ügyet.

Netanjahu és szövetségesei az elmúlt években gyakran hangsúlyozták, hogy október 7-én hajnalban a biztonsági vezetők nem riasztották időben a miniszterelnököt. Ez a védekezés arra épül, hogy a közvetlen operatív hírszerzési kudarc a hadseregnél és a Sin Bétnél történt. A mostani állítás azonban egy korábbi, közvetlenül a politikai vezetőhöz befutó figyelmeztetés lehetőségét veti fel.

Az izraeli közvéleményben a felelősség kérdése azért sem csillapodott, mert a biztonsági intézmények több vezetője már vállalt személyes felelősséget vagy távozott, miközben Netanjahu a politikai felelősség megállapítását a háború lezárása utáni időszakra halasztaná. Az ellenzék szerint éppen ezért van szükség állami vizsgálóbizottságra.

A készülő könyv további vitatott állítása szerint a Hamász a háború első szakaszában Kataron keresztül kész lett volna több gyermek és idős túsz szabadon bocsátásáról tárgyalni, az izraeli vezetés azonban kezdetben elutasította a közvetlen alkut. Ez a túszok családjai körében régóta meglévő bírálatokat is újraélesztheti.

amely bizonyítja a telefonhívás megtörténtét és tartalmát.